Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-15 / 20. szám

sokat vesztettünk, mert ezt közjöve­delmezőségünk rovására Írhatjuk. Mi­nél előbb létesítjük ezen közvágó­hidat, annál előbb szaporítjuk köz­jövedelmünket. De nemcsak a közjövedelmet sza­porítjuk ezzel az intézmény felállítá­sával, hanem a város lakosságának érdeke is kívánja ezt. A közvágó­hiddal kapcsolatos hüttőkamrák, te kintettel a nagyszámú mészáros és hentes iparosokra, nemkülönben a magánfogyasztókra közegészségügyi szempontból is nagyfontosságú, sőt mondhatni létkérdés. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindezeket mellőzve, sürgetni kell a közvágóliidnak minél előbbi létesitését már azon szempontból is, mivel köztudomásu dolog, hogy nap­ról napra rosszabbak a munkás vi­szonyok, ugy az építési anyag vala­mint a munkaerő drágul és ezen ha­lasztással csak költségesebbé tesszük ezen reánk nézve elodázhatlan köz­intézmény létesítését. Nincs több mondani valónk. Pol gármesterünknek néhány hónappal ezelőtt tartott egyik közgyűlésen tett kijelentése után nemcsak hisszük, ha­nem elvárjuk, hogy a közvágóhíd kérdése — mely nem tudjuk hol aludt el — tervekkel és költségvetéssel felszerelve legközelebb napirendre fog kerülni. — Te bizonyára az úgynevezett „köny nyü" portékákról beszélsz, akiknél semmi szükség sincs szerelmi hadicselekre. — Hohó, te tévedsz ! Én „riadós őzikék" meghódítását értem. — Akikben ugyancsak kevéssé bővel­kedhetik a ti szépséges fővárostok — tört ki belőlem most már ingerülten. — Nincs más hátra, mint hogy feljöjj pár napra, édes öregem, hu :y magam győzzelek meg egynéhány gáláns eset keim­mel . . . Most már ugy tűnt nekem, hogy évekig tartattam magamat jó szóval egy kellemetlen szájhőssel s lassacskán tökéle­tesen elpárolgott minden irányban való évekig gyülemlett jóindulatom. Elég csípő­sen kérdeztem : — Talán nőül szándékozod venni valamelyikét ez angyaloknak ? — Oh, dehogy is, dehogy is, kedves házigazdám ! Ahhoz nekem több eszem van. Nem látom be, miért fosztanám meg magamat egy barna szépség birhatásáért mindattól, amit egy szőke esetleg még több melegséggel juttathat a számomra. Vagy : megfordítva ! Azonkívül nem szeretem le­kötni a mai nappal — bármi kedvező körülmények' között is indul az meg — .a holnapokat. Egyszóval, nem óhajtok éle­temnek bármily, kedves időszaka után pon­tot tenni. Én a jövőt ugy szeretem látni magam előtt, mint egy táncoló hajadért, aki leng, kering, hajladozik bűvös fátylai mögött, édes sejtéseket gerjesztve a néző éhes szemében. A házas viszony jogainak élvezésére kétségtelenül szives örömest vállalhatnám azon kötelezettségeket, amelyeket ez a De nemcsak városunk polgár­mesterében bízunk, hanem városunk képviselőtestületétől is elvárjuk és nincs okunk kétkedni, hogy akkor midőn városunkat érdeklő ily fontos kérdés létesítéséről van szó, minden lehetőt el fog követni a közvágóliid­nak minél előbbi létesítésére. Végül még egyet! Ha a köz­vágóhidi tervek és költségvetés a minisztérium ügyosztályában aludt ta­lán el, ugy sürgesse meg a városi hatóság annak elküldését, mert ezen közvágóhíd minél előbbi létesítése városunk éá lakosságunk közös ér­deke és egyben közegészségügyi ér­deke is. Rendkívüli közgyűlés. — 1910. május 14. — Pápa város képviselőtestülete tegnap délután fél 5 órakor Mészáros Károly pol­gármester elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, melynek egyedüli tárgya az ország­gyűlés junius 21-ére való egybehivását el­rendelő királyi kézirat fölolvasása volt. Elnöklő polgármester a megjelenteket üdvözölve, megnyitotta a rendkívüli köz gyűlést, a jkv. hitelesítésére Győri Gyula, dr. Scheiber Jenő, Baráth Károly, Billitz Ferenc és Petrovics Mihály képviselőket kéri fel, majd Csohu/ay Károly főjegyző föl­olvasta a kéziratot, melyet a képvielőtestület tagjai állva hallgattak végig. A királyi kézirat a következőkép hang­zik : fixum a hűségfrázis dolgában az emberrel szemben támaszt. Egyszóval és denique, édes, jó öregem: nem érzem magamat eiég állhatatosnak egy ily hosszú házas terminus betöltésére. Most már tökéletesen kijöttem a sod­romból : — Akkor hát miért tanácsoltad nekem annyi meggyőződéssel a házasságot ? — Hja, ( j űiicskám, ez már egészen más kérdés. Őszintén szólva; te szörnyű mód szolid fiúnak festesz. És ennélfogva bizonyára kielégülést találnál a házasság kötöttségében. Ellenben én, tudod, olyan igazi : vérbeli férfiember vagyok tempera­mentum dolgában. Azután meg mindezen lényeges ütközőpontoktól eltekintve, te itt élsz a világ legvégén, én meg egy világ­város tüzes forgatagában, ahol az ember lépten-nyomon a legcsiklandósabb kísérté­seknek van kitéve. Hiszen értesz ? Az eszem járása megállott ! És ez volna ugyanaz az ember, aki' érkezésekor a legkínosabb zavarba ejtett öngúnnyal teli megjegyzéseivel ? Soha, sohasem mer­tem volna a magam jószántából az asszo­nyokról beszélni vele. El voltam részéről készülve az életet megvádoló, megrendítő kifakadásokra, keserű bölcselkedésre, cini­kus világnézetre ; szóval mindenre, csak erre a pöffeszkedő, arrogáns hangra nem, amelyen sikereiről szólt és amely rnaga­elbizottságáról oly ékesen tanúskodott. Egy kellemetlen jövevénynyel álltam szemben, aSihez még hozzá — a vendég­látó köteles udvaroakodásai kötöttek, elég alkalmatlanul és így még haza sem érve — már is alig vártam, hogy végére érjek e terhessé vált tisztemnek. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIA CSÁSZÁRA, CSEHORSZÁG KIRÁLYA stb. és MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt híveink ! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván, az ország törvényeinek hű és pontos végre­hajtásai fölött őrködni : Minthogy az 1848. évi IV-ik törvény­cikk 1. szakasza az országgyűlést éven­kint Budapestre egybehívatni rendeli és minthogy számos függőben lévő kérdés mielőbbi megoldását a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sürgősen követelik: , Magyar minisztertanácsunk előterjesz­tésére elhatároztuk, hogy az ország fő­rendeit és képviselőit a folyó év junius havának 21-ik napján megnyitandó ország­gyűlésre Budapest székesfővárosunkba egybehívjuk. Minekfolytán Nektek ezennel komolyan meghagyjuk, hogy haladéktalanul meg­tegyétek mindazokat az intézkedéseket, amelyek a törvény értelmében szüksé­gesek arra, hogy az 1874. évi XXXIII. és az 1899. évi XV. törvénycikkek által rendelt módon és fennáló törvények által meghatározott számban megválasztandó képviselőitek ezen az országgyűlésen meg­jelenhessenek és a törvényhozás műkö­dése a mondott napon és helyen aka­dálytalanul megindulhasson. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünk­kel kegyesen hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, ezerkilencszáztiz év május havának 9-ik napján. FERENCZ JÓZSEF s. k., Gróf Khuen Héderváry s. k. Éppen felelet után kapkodtam, amikor vendégem felállt és ülő helyzetemben, köny­nyebben férve vállamhoz, megveregetve, igy fejezte be mondókáját : — Elég volt a sok komiszkodásbói, ugy-e? Eleget ugrattalak? Vagy azt hiszed tán, nem olvastam az imént gondolataidban ? Az egész dolog kiigazításául elég le­gyen annyit mondanom, hogy a sors, — vagy minek mondjam — nem sújtott még ráadásul valami túlérzékeny kedéllyel, sem tragikusan kiélezett, töprenkedésre hajló felfogással; és én megbékülten tudok el­mélkedni a sok veszteség és rendelle.ieség fölött, amivel a természet — már a meg­születésem pillanatától fogva — megbé­lyegzett. Józanul megalkuvó életbölcseletem pedig megtanított annyival beérnem, — amennyit az élet, de különösképp a fő­városi élet, még a magamfajta nyomorék­nak is ; kijuttat édességeiből. És most ide figyelj I Hihetetlennek hangzik, de igaz ? A legnagyobbfoku meg­elégedettséget mégis csak a nők szerzik meg a számomra ! Ha végigrovom az utcá­kat, vagy bárhol másutt, a legszebb női szemek is megakadnak rajtam. És én nem mondhatom el neked, mit érzek, ha azok­ban a felséges szemekben meglátom a leg­tisztább, a legönzetlenebb érzés visszfényét: a szánalomét. Annak az egy percnek önkéntelen adaadása pótolja nekem az elszenvedett hiányokat és veszteségeket. És olyankor szinte örömmel veszem végzetem részéről a női sziveknek ezt a talán legigazabb megnyilatkozását, e gyémántesőjét — kár­pótlásul ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom