Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-04-10 / 15. szám

gyon eredményesnek tartják a mi szabadelvüpárti barátaink az ő politikájukat, hogy azokból az eredményekből jogcímét faragnak a feltámadásra, hát akkor kérdem tisztelettel, minek kellett nevüket megváltoztatni. Ezt a rejtélyt nem tudom megmagyarázni. Ennyit a szabadelvüpárt feltámadásáról. Most nézzük a megelőzött halált. 1905 ben történt az, hogy a szabadelvüpárt a választásoknál elvesztette a többséget és 1906 ban történt az, hogy egy más kormány alatt, a mi kormányzásunk alatt Írattak ki a választások. Hát ez t. barátaim nem ok arra, hogy egy párt lemondjon arról, hogy a politikai küzdelemben részt vegyen, hiszen akkor nekünk is most el kellene állatiunk, mert egy más kormány vette át az ügyeknek vezetését. De mi ezt nem tesszük. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Hát miért tette a t. szabadelvüpárt ? Én sem a halálban nem látom azt a hősies mozzanatot, amely részvétet és szeretetet kelthet, sem a feltámadásnak nem látom azt az igazolását, mely arra indíthat, hogy ennek a feltámadásnak kibontott zászlaját üdvözölhessem és ahhoz csatlakozhas sam. (Élénk éljenzés.) Sőt tisztelt barátaim, ha már elfogadom a nemzeti munkapártnak uj cimét, hát akkor azt kell mondanom, hogy ez a nemzeti munka igen gyanús körülmények közt kezdődik. Hogy lesz e munka, azt nem tudom. Hogy nemzeti munka lesz-e az a munka, azt erősen kétlem a következő okokból : Először is ennek a munkának bevallottan alapfeltételül tűzték ki a lemondást. A lemondást mindazokról a nemzeti igényekről, amelyek megvalósítása erős nehézségbe ütközik. Ezekről az igényekről pedig nem lehet lemondani, mert a lemondás kettőre vonatkozik, főleg a közgazdasági önállóság eszméjére és a nemzeti katonaság követelésére. A közgazdasági önállóságról való lemondást palástolják, azt mondják, meg van nekünk a jog s ebből a jogból nem engedünk elvenni egy jottányit sem, csak nem akarunk vele élni. Ezt tisztelt barátaim, az utolsó időkben történtek után, ezt a fitog tatást a közgazdasági önállósághoz való jogfenntartásnak jobb lett volna elhallgatni, mert hiszen éppen az utolsó idő megtani tott minket reá, hogy ez azon jogai közé tartozik a nemzetnek, amelyek pddig államik fel, ameddig kísérletet tesz, hogy velük éljen. De mihelyt ilyen kísérlet történik, akkor visszaparancsolják azokat a jogokat, a papírba — hogy ne mondjam a papírkosárba. A másik, amiről akarják, hogy lemondjunk, az a nemzeti katonaság. Arról pedig, hogy a katonai élet, mely a nemzeti életnek egy olyan szükségszerű szerve, amely minden más országban, hogy ugy mondjam, csúcspontját, a virágát képezi a nemzeti életnek, hogy erről egy ép nemzet lemondjon, elképzelhetetlen, ha nemzet akarunk maradni. (Lelkes éljenzés és tetszés.) Ez tehát a feltámasztott nemzeti munkának kezdete : lemondás a nemzeti gondolat külső neh ézségeivel szemben, kacérkodás a nemzet benső ellenségeivel, fenyegető erőszak a nemzeti gondolat erőteljes előnyomulását képviselő politikai tényezőkkel szemben. (Elénk tetszés és éljenzés.) És tisztelt barátaim, nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy az uj kormány igazságügyminisztere midőn a nemzetiségi izgatók ellen folyamatban levő sajtópereket beszüntette, többek között arra is hivatkozott, hogy e perek egy része annak a hitoktatási nyelvrendeletnek köszönheti ere detét, amely ellen a nemzetiségi izgatók sajtója kikelt és azt mondja az uj kormány igazságügyminisztere, hogy hiszen ezt a rendeletet maga gróf Apponyi sem akarta komolyan végrehajtani, hát akkor miért erőlködjünk mi mellette? Tisztelettel kérem a tisztelt kormányt és annak minden támogatóját, hogyha nekik az a szándékuk, hogy az országnak belső ellenségei előtt meghátrálnak, tegyék ezt a maguk számlájára, de én rám ennek a hadműveletnek végrehajtásában kegyeskedjék nem hivatkozni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én igenis ezt a rendeletet végre akartam hajtani. Ezzel szemben bátran hivatkozhatom a mi jogcímünkre, arra a jogcímre, hogy mi ezt a zászlót, amelyet önök kezébe adtak itteni képviselőjüknek is, soha el nem hagytuk és annak alapján, amit tettünk, jogcímünk van arra, hogy a nemzet bizalma minket továbbra is támogassan és ennek a bizalomnak kifejezésé lesz Hoitsy Pál győzelme, ebben a nagy értelmiségü Pápa városában. Hosszas éljenzéssel és tapssal fogadták Apponyi Albert gróf beszédét. Az éljenzés lecsillapultával dr. Kende Ádám szólalt fel, ki a választók nevében köszönetet mondott Apponyi Albert grófnak szép beszédeért Közkívánatra még Sági Manó volt orsz. képviselő szólalt fel, ki Hoitsy Pál érdemeit méltatta és kijelentette, hogy Pápa város büszke lehet Hoitsy Pál jelölésével. Hajnóczky Béla elnöknek zárószavaival véget ért a beszámoló gyűlés és a közönség a Szózat éneklése közbe vonult ki az ovoda udvarhelyiségéből. A lefolyt színházi hét fényesen beigazolta azon állításunkat, hogy a színtársulat teljesen kiérdemelte közönségünk rokonszenvét és pártolását. Nemcsak telt, de táblás házak előtt folytak le az előadások és a közönség valósággal elhalmozta a szereplőket tetszésnyilvánitásaival. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Vasárnap délután a szép zenéjü „Trenk báró" telt házat csinált. Kár volt ezen operettet már a délutáni műsorra degradálni, mert ezzel még esti publikumot is lehetett volna vonzani. Nem lehet az irányadó, hogy két izben elő lett már adva üres ház előtt, mivel ezen előadások a nagyhéten lettek lejátszva, amidőn a közönség nem igen látogathatta a színházat. Gyárfás elemében volt és a címszerepben nagy hatást ért el. Rendkívül kedvesen és bájosan játszta meg ahol legkevesebb hatszáz frankot kell majd fizetnie. Gondolkozási időt kértem és az előzékeny, barátságos ur volt kegyes három napot engedélyezni. A nap hátralevő részét néhány be folyásos képviselő látogatására fordítottam, akik megígérték, hogy ügyemet magukévá teszik, de semmi eredménynyel sem biztattak. A harmadik napon a vámhivatalba menteni, vigaszomat abban keresve, hogy ezt az utat tizenöt centimért villamoson tehettem meg. De kocsinkat egy sötét, léghuzamos alagútban valami baleset érte, ahol három óra hosszáig vesztegeltünk. Mikorra Villetbe érkeztem, a hivatalokat már zárva talaltani. Másnap, elővigyázatból, az utat már bérkocsin tettem meg. Impozáns külsejű úriember fogadott, kinek gomblyukában a becsületrend jelvénye díszelgett. Szerényen megállottaru .előtte, nem annyira tiszteletből, mint inkább azért, mert elfelejtett üléssel -megkínálni. — Az ön cimére érkezett egy ezüst doboz Angliából, ugyebár ? — kérdezte behatóan. Válasz helyett nagyot tüszentettem, mert megelőző napon az alagútban óriási náthát szereztem. •— Egészségére 1 — mondta szárazan. — A kazettában két csomó kártya volt;; külföldi gyártmány . . . bélyegzés nélkül ! — Ennek nagyon kellemetlen következményei lehetnek önre nézve. — Most már értem a kazetta rendeltetését ! — kiáltottam harsányan, megfeledkezve a tiszteletről, mellyel a fölöttes hatóságnak minden polgárember egyenlően tartozik. — Kérem, a fémjelzőben már fizettem tíz centimet, a posta pedig hatvan frankot követel ! Szabad tudnom, mennyit leszek szerencsés itt fizethetni ? — A büntetési dij 130 frank 1 — válaszolta hideg merevséggel. — És ha vonakodnám megfizetni ? — Ez esetben egy heti fogságra változtatható ! — Hétfőig elvárom határozatát. Azután átadom az ügyet a törvényszéknek. Leverten távoztam a hivatalból. Az uton azonban erős bátorság szállott meg. Egy hét alatt sorra jártam valamennyi minisztérium osztályfőnökeit, tárgyaltam -a különböző politikai irányzatokhoz tartozó képviselőkkel, pompás virágcsokrokkal fölfegyverkezve tisztelegtem a társadalom legelőkelőbb hölgyeinél, — hogy magamnak közbenjárásukat biztosithassam. Eközben a kiadásaim ijesztő mérvben | szaporodtak ; virágcsokrokon kívül áldozatul hoztam három páholyjegyet, nagy estélyt rendeztem és tömérdek kárhoztatható, rossz verset követtem el, albumokba és legyezőkre ... Kitartásomat végre siker koronázta. Nem fizettem és mégsem zártak el . . . És az Íróasztalon legelőkelőbb helyét most az ezüst kazetta foglalja el . . . A náthám lassacskán, de biztosan csökken és pokoli kárörömet érzek, mikor esténként a kamillatea mellett szórakoztatásomra kártyát vethetek az Angliából csempészet kártyákkal. Brightonba természetesen a következőket írtam : „Az újévi ajándéka végtelen örömet szerzett! Nem is tudom, mivel érdemeltem ki lekötelező gyöngédségét, drága Edith ! Esténkint, mikor a kedves kártyákat forgatom, mindig a legparányibb és legszebb bársonyos kezecskére gondolok ... stb.. . Schwach Mór cipőraktára Pápa, BCossufh Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipö után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. ^ Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.