Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-01-01 / 1. szám
é-rr±oly arm. ^Pórpa,, . 0 aXLixá-z? i. Közérdekű független hetilap — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Á. könyv- ós papirkereskedésóben. Csak akarni kell! Nincs szándékunk az uj év küszöbén szemrehányásokkal illetni mindazokat, kik városunk jóléte és felvirágzását kötelességüknek kell, hogy ösmerjék, de igenis figyelmeztetni akarjuk őket, hogy a lefolyt év alatt eléggé tapasztalhatták, hogy az igy folytatott gazdálkodással nem érünk célt. Ha visszapillantunk a lefolyt évre, ugy el kell Ösmernünk, hogy ez nem volt egyébb a tengődésnél. Nem mondjuk, hogy városunk haladás tekintetében nem ért el egyes sikereket, de mindezen sikereknél nem éretett el azon cél, melyet elérni óhajtunk városunk anyagi helyzetének javításán. Vannak talán egyesek, kik városunk jelenlegi helyzetét elég tűrhetőnek tartják, de mi megvalljuk, hogy ez csak szüklátkörüségre vall. Mi nem valljuk ezt akkor, midőn szükségleteink és kiadásaink folytonosan emelkednek, a pótadó „lassan, de biztosan" szaporodik, de sem a városnak sem a lakosságnak bevételi forrást teremteni nem tudunk. Nos hát, mi ezt a helyzetet nem tartjuk még tűrhetőnek sem, s igy azt hisszük, volna még mit tenni, volna még miről beszélni, volna még miről gondoskodni, csak akarni és tudni kellene ! Ha valahol van létjogosultsága azon hagyományos szokásnak, hogy az ó évet lepeltakarással búcsúztatják és az uj évet üdvözléssel és nagy reménnyel fogadják, ugy Pápa városát első sorban illeti meg ezen processus. Mi, kik Pápa város jólétét és felvirágzását óhajtjuk, nekünk sem marad most már egyébb hátra, mint a szokásnak hódolni és a kórussal elmondani : Az 1909 évet ünnepélyesen átadjuk a mulandóságnak, Szük lenne a tér, ha ez alkalommal az elmúlt év mulasztásairól akarnánk részletesen megemlékezni. De minek is, hisz ezt a nótát fujtuk egész éven át s aki csak egy szikrányi érzéssel van Pápa város jóléte iránt, az megérthet bennünket. El keli ugyan ösmernünk, hogy felszólalásaink nem találtak mindig süket fülekre, de általánosságban azt kell konstatálnunk, hogy városunk nem áll még azon nivón, melyen állania kell, hogy a haladó városok közé számitassék. Nem mondjuk, hogy nincs benne a haladás iránti érzék, az előtörekvés eszméje, de sajnos nem azon irányt követi, melyet követnie kellene. Hivatásunknak megfelelőleg, e bajok kutforrásait eléggé szellőztettük s megjelöltük azon irányt, melyet követnünk kell, de sajnos — eredménytelenül. Régi hiba ez már nálunk, de mi türelemmel várjuk azon időt, midőn felszólalásunk helyességéről meggyőződve, a helyes útra térnek. Ezen időt most látjuk elérkezettnek az uj év küszöbén. Vessük le az ócska ruhát, a maradiságot, a közönyt s öltsük fel a divatos ruhát, a haladás és törekvés eszméit. Elenőrző, inditványozó, kezdeményező organumra van most szükséT Á KC Z A. A kacér asszony. A nyári zivatar, amilyen hirtelen jött, olyan szélvészes gyorsasággal robogott tova. Az eső még pázmásan permetezett. A hegyek sürün adogatták át egymásnak a mennydörgések félelmes hangját, de a két legnagyobb csúcsot kelet felől már mosolygó szivárvány ivei te át. A kurszalonba jókora társaságot vert össze a vihar. Druinár, a fürdőnek Ieltárilag kezelt kitűnő művésze — aki minden ősszel azzal búcsúzik, hogy jövőre, mint a párisi opera tagja tér vissza — felhasználta az alkalmat, hogy legújabb szerzeményeit a kényszer-hallgatóságnak bemutassa. Az Áve Máriák, a valcerek, a gavottok tarkán válta kozó sorának egy fejedelmien csengő női liang vetett véget. — Kedves mester, köszönjük az eddigi isteni élvezetet, de most már ideje, hogy beharangozzon a „kecsketejes" franciára. Ezzel Harnnithné, a ragyogó, szép, szőke asszony egyik kezével felkapta suhogó selyemszoknyáját, a másik kezét a Vincze Zoltán karjába fűzte s az egész társaságtól követve, elindult a savanyuvizes kut felé. A haragos felhőkön úrrá lett nap suga rai diadalmasan ömlöttek végig a lombos sétányon, melynek közepén, az ivókút körül ilyenkor kezdődött a mozgalmas élet. Csinos parasztlányok szines poharakban ingyen osztogatták a frissen fejt kecsketejjel vegyitett gyógyvizet a vézna, szánalmas betegeknek, mig az egészségese szép toalettben türelmetlenül várta, hogy a húrjait hangoló cigány beharangozzon a francia-négyesre, melyet a fürdői hagyományokhoz hiven minden alkonyatfelé, — a „kecsketejkura" idején járt el az ifjúság. Harmathnénak Vincze Zoltán, a daliás alügyész volt a táncospárja. — Voltaképp azonban minden férfi vele táncolt, minden vágyó szem az ő graciózus, hajladozó termetéhez tapadt. A hatodik figuránál kedves kacérsággal hálálta meg titkos és bevallott imádóinak néma hódolatát az ünnepelt, nagyszerű asszony. A hegyesrefent bajuszu zordon huszárőrnagynak épp ugy jutott a puha, forró kézszoritásából, fölényes gúnyos megjegyzéseiből, mint a most érettségizett, ábrándos diákgyereknek. f§É§T Azért pártoljuk a Brazilia kávébehozatalt I nem kiabál az áraival, nem téveszti meg a vevőközönséget az áruval, ott kapható naponta friss pörkölt kávé. TTg^szircL-tézci. Isnö-lönlegessége^lDeii is nagy a -vébl&szrfcélfc.. "Ml Kapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöllö, vanília, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, likőr ós cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• KZ-agler és oaramella ZfcixlöiCLlegesség— A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LŐWENSTEIN NI. MIKSA.
