Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-04-04 / 14. szám

tánylásban részesülne. A jó szándékú cseléd érdekeit tehát legcsekélyebb mértékben sem bántaná az efajta módosító intézkedés, sőt jelentékeny er kölcsi és anyagi haszna volna belőle. Arra pedig épenséggel semmi okunk sincs, hogy a hanyag, könnyelmű és rosszhajlamu cseléddel szemben a hu mánusság álláspontjára helyezkedjünk. A hatóság végül igen nagy, általános érdekű szolgálatot tenne az által is, ha a cselédszerzést a mostaninál célszerűbb és kielégítőbb ala pon megreformálná valamelyest. Mert az még hagyján, hogy a cselédnek szolgálatba szegődtetésével iparszerüleg foglalkoznak egyesek. De hogy az ipart a lelkiismeretesség legparányibb érzésének mellőzésével, kizárólag a spekuláció és a mások rovására való szertelen önérdek hajhá szás szempontja szerint űzhessék a cselédszerzők : ezt nem szabadna a hatóságoknak továbbra is eltürniök. Meggyőződésünk szerint ugyanis nem csupán a rossz asszonyok meg a rossz cselédek a kizárólagos okbeli tényezői az immár általánossá vált cselédmizeriának. A cselédszerzök talán sokkal inkább ludasak pbban a szinte divattá lett népvándorlásban, mely a cselédet egyik konyhából a másikba viszi. A cselédszerző felfo gása ugyanis az, hogy az a jó iparos aki minél többet tud keresni. Minél többször „szerez" tehát cselédet, an nál virágzóbb az ipara, minél több cseléd minél többször változtatja a helyét, annál jobb a keresete. S hogy ez a felfogás cseppet sem mozdítja elő a vele összeköttetésben álló egyetlen félnek, sem a cselédkeresőnek, sem magának a cselédnek az érdekeit, ebből a csekélységből eszeágában sincs lelkiismereti kérdést esi nálni. A fő és egyetlen szempont: a saját érdeke. Nem is tagadja ezt; hivatkozva arra, hogy más iparos is elsősorban a maga érdekeit tartja szem előtt. Ha tehát a cselédmizérián csak félig meddig is segíteni akarunk : mindenekelőtt a cselédközvetités rendszerén kell gyökeresen változtatnunk. Aki cselédmizerián igazán segi teni akar, ne nézzen se jobbra, se balra, hanem operálja meg a bajt — rideg szívvel. Akkor fog csak igazán humánusan cselekedni. Holmi kicsi nyes tekintetektől irányított aprócseprő toldás, reperálás s egyébb ilyen egyoldalú gyönge operáció itt már nem segít. Mert a baj már nagyon is a nyakunkra nőtt ! Sziniévadunk küszöbén. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, melyek az „Előleges szinijelentés"-ről számoltak be s melyből kitűnik, hogy Szalkay Lajos szinigazgató a már a mult őszi sziniévadból ösmert jól szervezett társu latával húsvét vasárnapján kezdi meg a tavaszi évadot, mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy a már őszszel elösmerést kiérdemelt régi kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Szalkay színigaz gatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája e'éggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia. Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönböztetni. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városa néhány év óta igen jó hírnévnek örvend abból a szempont ból, hogy Thália papjait ha hivatásu ben nem megy el az estélyre. Azonban időközben megtudta, hogy az estélyre nagyon előkelő társaság hivatalos ós a többek között Vélizy ur, a kitűnő urlovas is jelen lesz ; tehát nem találta helyénvalónak, hogy drága férjét női szeszélyeinek föláldozza és mégváltoztatta határozatát. Engedélyt kért Lioneltől, hogy régebbi ruháját „felfrissíttethesse," melyet uj alakjában alig lehet majd felismerni. Ez a nagy szerénység Lio nelt annyira meghatotta, hogy ujabb kétszáz frank hitelre adott felhatalmazást nejének. Helene a köszönet és hála jeléül a nyakába borult. . . Elkészült az átalakított ruha és mindenki magasztalta a rendkívül tinóm Ízlést. Mikor a társaság fekete kávé után a sza Ionba vonult, a véletlen, mely ily esetekben rendszerint fontos szerepet játszik, ugy intézte, hogy éppen Vélizy ur jutott a kitüntető szerencséhez, hogy Helenet karján vezethesse és a fiatal, csinos tiszt meg is ragadta az alkalmat, hogy a toalett szépségét, kecsességét a leghizelgőbb szavakban magasztalja. Helene pedig a szép, lovagias és elegéns fiatal ember társaságában ugy érezte, hogy rajongása az ódonságok iránt lényegesen alább hagyott. Sőt idővel annyira jutott, hogy ezt a kedvencz ruháját egész más elbánásban részesítette, mint a többit. A szellőztetés ürügye alatt olykor-olykor felszabadította a vedőlepel alól, kiterítette egv székre és az eszmetársulás kapcsán végtelenül sajnálta, hogy az a derék tiszt jelenlétével nem emelheti a ruha fényét és értékét. Egy napon azonban a féltett ruha — mely oly sok édes bókot juttatott tulajdonosnőjének — kimondhatatlan izgatottság* nak lett okozója. Helene férje levelei között egy borítékot talált, mely kétségtelenül szabónőjétől származott. Hogy bizonyosságot szerezzen, megkerítette a levelet, elolvasta és ijedtében majd elájult. A hitelt, melyet Lionel nagylelkűen engedélyezett, ezerhatszáz frankkal túllépték ! A reggelinél egy falatot sem evett, állítólag : elment az étvágya ; azután a rue de la Paix-be rohant, hol a szabónő meg magyarázta, hogy a régi ruhának csak a bélését használhatták és igy felső kelmét, csipkét, hímzést és más mindent újból kellett pótolni, nem is számítva a selyem alsót és a leheletszerű felső csipkeburkolatot ! — Igaz . . . igaz ! — mondta Helene szepegve. — De mitszólmajd Lionel mindehhez ? Vagy mihez kezdjen, hogy férje tudta nélkül ilyen nagy összeget kifizethessen ? Miután egy egész éjszakát álmatlanul töltött lelkiismeretének lecsillapítására, elővette a gyémánt melltűt, a kegyeletes családi ereklyét, megbecsültette az ékszerésznél és egy pillanatig se habozott az érette felajánlott hétezer frankot elfogadni és a valódi gyémántot egy csiszolt hamiskővel felcseréltetni. Az összeg birtokában lévén, utasította szabónőjét, hogy számláját a férje által megszavazott összegre helyesbítse. Mikor — félelemtől még mindig remegve — haza érkezett, gondolkozóba esett, hogy a csalását, vagy az indokolhatatlan gazdagságát, titkolja-e Lionel előtt ? Az idő meghozta, hogy a gazdagságot nem kellett soká titkolni, mert mint minden más nő, ugy Helene is csakhamar talált helyet fölösleges ötezernégyszáz frankja számára és a pénz már rég biztosítva volt minden indiszkréczió ellen, mikor még az ékszer a fiiókjában hevert. Helene nyugalmát tehát semmi se háborította volna, ha véletlenül Derembourgék, kik Normandiában laktak, meg nem hívják vadászatra magukhoe. Ezt az alkalmat Helene felhasználta arra, hogy férjét — aki már csodálkozott, hogy nagyanyja drága ékszerét olyan érdemetler.Ul m®llőzi — megnyugtassa azzal, hogy ez alkalommal magával viszi a kincset. az uj postapalotával szemben az „ARANY OROSZLANY"-hoz címzett MEGNYÍLT. ]i/rj2 brazíliai kávébehozatal fölerakat a, hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. JJ Kapható még : nyers kávé, ezukor, csokoládé, cacaó. Mandola, mazsolya-szőllő, vanília. Rizs, szilva. Valódi nemes paprika. Dió. Tea, rum, likőrök, cognac eredati zárt palackokban. JJ VALÓDI GYÓG Y-C 0 G N A C. ;; A n. é. közönség szíves pirtfogufc leérve, tniralok teljes tisztelettel LOWENSTEIN M. MIKSA.