Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-28 / 13. szám

egy óriási proletariátus keletkezését és köz­vetve számottevő módon emeli egész népré­tegeknek standard of lifejét. De a lelencek és a teljesen árvák egy­részének fölkarolásával csak egyik sebe heged be a gyermekvédelem nagy ügyének. Sok más sebtől vérzik az. A gyermek gyenge, beteg, nyomorék, fázik, éhezik, testi vagy lelki fogyatkozásban szenved, vak, siket, néma, neveletlen, züllött, lakása, tanszere nincs, jogsegélyre szorul, kényszerkivándorlás előtt áll. Ennyi mindenféle bajjal szemben az államhatalom önmagában csaknem tehetetlen és nem nélkülözheti az egész érdekeltségnek, a társadalomnak nagyszabású segítségét, il­letőleg önálló akcióját. Az Országos Gyermekvédő Liga azzal a kéréssel fordul Pápa város intelligens kö­zönségéhez, hogy nyújtson neki segédkezet az egész országban társadalmi uton leendő egyöntetű, organikus és céltudatos szervezé­sében. Nem lehet e cikk keretében feladatunk, hogy a Liga törekvéseit és eszközeit ismer­tessük, csak annyit emiitünk meg, hogy az Országos Gyermekvédő Ligának eléggé nem méltányolható és következményeiben hazánk egész jövendő fejlődésére nagy horderejű működése egy oly országos alap létesítését célozza, amelynek jövedelmeiből „a társa­dalmi gyermekvédelem összes anyagi szük­ségletei fedezhetők legyenek." Minthogy pedig eme végcélnak a szol­gálata a gyermekvédelem összes ágazatait felöleli: a Liga befolyó jövedelmeinek egy tetemes részével s Összes kamatjövedelmeivel már mostan támogat minden olyan intézményt, mely a gyermekvédelmet bárminő kis közü­letben előmozdítani alkalmas. Városunknak tehát feltétlenül ki kell vennie részét az országos társadalmi akció­ból. Kormányunk is teljesen felismerte és honorálta a Ligának a preventív gyermekvé­delem szempontjából általános emberbaráti és pár exelence állami érdeklő hivatását és működését, mert a gyermekvédelem országos ügyének feje, gróf Andrássy Gyula belügy­miniszter indíttatva érezte magát a legmesz­szebbmenő támogatásával biztosítani a Liga központi vezetőségét. Akinek szive van, az meghallja az apát­lan, az anyátlan, a mostoha viszonyok közt sínylődő, a kényszerkivándorlás előtt álló, a gyógyulást remélő, a megjavítható, — szóval a magyar társadalom számára megmenthető gyermekek ártatlan ajkáról feléje hangzó se­gélykiáltást. Nők és férfiak közt, polgárok, nemesek és arisztokraták között nem ismer kiilömbsé­get a hazai gyermekvédelem magasztos ügye. Honfiakra és honleányokra van szükség. Sorakozzunk ! KARCZOLA T a m-u_X-fc Ixét^ől. Eseményszámban menő dolgok tör­téntek és vannak előkészületben városunk- J ban. melyek feljegyzésre nagyon is méltók a heti krónika részére. Szenzációsak any- j nyiban, amennyiben eddigelé még nem volt ! eset az ilyesmi feljegyzésre. Hogy kellőkép kimagyarázzam maga- • mat, szükséges emlékezetbe hozni azon me- • sés fogadtatást, melyben városunk lakossága ; a városunkba érkezett fiatal grófi párt ré- | szesitette. Már akkor nagy reményeket fűz- j tünk ezen fogadtatás következményeire is csak örvendetesen kell konstatálni, hogy I ebben a reményben nemcsak hogy nem csalatkoztunk, de várakozáson felüli tények i kel állunk szembe. Ertem pedig ezalatt a minden neme­sért és humánus célért lelkesedő fiatal gróf­nőnket. Már az első impressio melyet a kül- ! döttségek fogadtatása alkalmával az egyes tisztelgőkre gyakorolt, oly annyira közked­i vélté és szeretetreméltóvá tette magát, hogy j nem is csuda, ha most amidőn tényekkel állunk szembe, teljesen meghajtunk rokon szenves lényének nagysága előtt. Illustrálásul ezen meghnjlásra okot szolgáltató tényekre és feljegyzésre méltó eseményekre rövid egyszerűséggel elmon dom a mondókámat. Történt pedig az ese­mény a népkonyhában. A hét folyamán ugyanis a grófnő megtisztelte látogatásával a népkonyhát még pedig éppen abban az időszakban, amikor az étkezés ideje volt. Hogy mi minden történt ott ez alkalommal az nem tartozik részletesen ebbe a keretbe, csak azt jegyzem fel, hogy a grófnő ottani tartózkodása feledhetlen marad azok előtt, akik véletlenül ott jelen voltak és étvágyu­kat főúri assistentiával csillapították. De ez még nem minden. A grófnő nemcsak a népkonyha intézmény iránt lel­kesült, hanem elfogadta „a gyermeknap" védnökségét városunkban, melynek nagy jelentőségét igy hamarjában le sem lehet irni. A védnöki tisztet nem használja fel arra, hogy magas piedesztálról nézze a g3 üjtést, hanem leszáll közkatonái közé és mindkét napra személyesen fog köszönetet mondani az urnába helyezett fillérekért. Ezen tényeket előrebocsájtva, azt hi­szem senki sem elfogultsággal vádolna az­zal, hogy túlzott merész fantáziám adta kezembe a tollat, hogy mindezekről a króni­kában ily módon és ily alakban megemlé­kezzem. Vagy talán nincs igazam ? Történt ilyesmi még velünk, Pápán ? Láttunk mái­Papán élő grófnőt az utcán gyalog sétálni vagy egyáltalán grófnővel magyarul kedé­lyesen és a legnagyobb közvetlenséggel tár­salogni? Ez nem dicshymnusz akar lenni, csak egy megbecsülhetlen örömtényeknek konstatálása és egy szebb jövő reményének kilátása. No de hagyjuk ezt, akinek nem tet­szik ne olvassa el ezeket a feljegyzéseket, hanem vegyen részt a két napig tartó Gyer­meknapon és győződjön meg személyesen, hogy miben túloztam ós hogy fantáziám mily arányú merészséget követett el. Várva a további fejleményeket még csak azt említem fel, hogy küszöbön van Színtársulatunknak városunkba való érke­zése. Meghozzák a húsvétot — mint hal­; lom — a régi erőkkel és régi egészségek­kel. Ezeknek konstatálása után egyelőre ' nem mondhatok reájuk mást mint : Isten hozza őket városunkba 1 Frici. Az hirlik . . Az hirlik, hogy Pápa városa foly­ton zseblázról panaszkodik. Az hirlik, hogy Pápa városának a télen sok mindene befagyott. Az hirlik, hogy Esterházy Pál grófné a szeretet jegyében született. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek az ideje nincs az órá­hoz kötve. Az hirlik, hogy a polgármesternek mostanában ritkán van alkalma a ke­zét dörzsölni. Az hirlik, hogy a rendöröknek annyi irigyük van, hogy már nem is mernek panaszkodni. Az hirlik, hogy Pápán a gyermek napnak grófi disze lesz. Az hirlik, hogy Pápán a Gyermek­napra az előmunkálati engedélyt a höl­gyekre bizták. Az hirlik, hogy a várkertben szarva­sokkal megbizott vadaskertet létesítettek. Az hirlik* h^gy az irgalmasok gyógytára előtt azért van egy kigyó jel­képezve, mert ott az embereket kigyó­gyítják. Az hirlik, hogy az esteli korzóra sok újonc bevonult. •Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébános magába tért, de azért nem vezekel. Az hirlik, hogy a helybeli huszár­laktanyában ha vizitálnak, a buszárok­nak „muszáj felállni." Az hirlik, hogy a kaszárnyaközi kisasszony katonai fedezettel rendelkezik Az hirlik, hogy Pápán „Manó"­napját elvitte a manó. Az hirlik, hogy a dohánygyári le­ányok közül többen idö előtt tartottak „gyermeknap *-ot. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget­getben az esteli forgalom megnyílt. Az hirlik, hogy Pápán számos he­lyen még a kutyákat is „stammgast"­nak kell tartani. Az hirlik, hogy Pápán a hagyaté­kokat nemcsak tárgyalják, hanem trá­gyálják is. Az hirlik, hogy Pápán sok fiatal ember házilag kezelteti magát. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden nap másnap fek­szik le. IE3C X IK lEU IBZ — Esterházy Pál grófné a nép­konyhában. Gr. Esterházy Pálné urnő f. hó 26-án meglátogatta a jót. nőegyletnek népkonyháját. Pontban 11 órakor érkezett a népkonyhába Sült Józsefné nőegyleti el­nök kíséretében, hol Mészáros Károly pol­gármester fogadta a magas vendéget. Meg­tekintette a konyhát és elismerésének adott kifejezést a tapasztalt tisztaság és rend fölött. Megtekintette azután az étkező helyi­ségeket és különösen azok nyerték meg tetszését, melyekben a kis iskolás gyerme­kek szedték magukba a jól elkészített rizs­levest és túrós metéltet. Egy kis 6 éves leány verset is mondott fel a magas vendég tiszteletére, a ki csodák csodája még helyes taglejtésekkel is kisérte érdekes szavalatát. A grófnő igazán jól érezte magát a kis apróságok társaságában, sőt egy kettőnek még az asztalhoz való elhelyezkedésben is segítségére volt. Teljes háromnegyed órát töltött el a grófnő a népkonyhában. A jelen­voltak meghatva szemlélték a magas ven­dég érdeklődését és távozásakor szívélyes kézszoritások után megéljenezték. Adjon az Isten sok ilyen magas rangú úrnőt a ma­gyar hazának. — Személyi hir. Antal Gábor ref. püspök hivatalos ügyek elintézése céljából csütörtökön városunkban időzött. — A főispán Pápán. Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja, —- mint mult szá­munkban hirül adtuk — mult szombaton városunkba érkezett. A főispán, mint a vár­megyei gazdasági egyesület elnöke a váro­sunkban szombaton délután és vasárnap délelőtt megtartott bikavásáron részt vett és másnap hétfőn székhelyére Veszprémbe viszautazott. A főispán szerdán újra váro­sunkba érkezett és az ihászi állami csikó­telepen hivatalos funkcióban járt. A főispán pénteken délelőtt utazott el városunkból. — Audiencián a királynál. Szé­cheny Tódor, gróf, huszárezredünk közked­velt főhadnagya mult csütörtökön audiencián volt a király előtt, megköszönve a részére díj­mentesen adományozott kamarai méltóságot. — A szinügyi bizottság szerdán d. u. Mészáros Károly polgármester elnöklete

Next

/
Oldalképek
Tartalom