Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-14 / 11. szám

jos mint eszme és eszmény, mint a magyar szellem megtestesülése él minden magyar szivében ? Nem. Ezt nem tagadhatjuk. A Kossuth-kultusz ma már nem politikai pártkérdés és pártérdek, hanem forgalom, mely teljesen egyér telmü a magyar nemzeti lét fenma radásával. Én tehát Kossuth Lajos nagyságához kommentárt nem fűzök. Ehhez igen gyenge az én tollam. De írok egy másik legendás alakról, aki méltó arra, hogy Kossuth Lajos ne vével egyidőben emlegessük . . . Jézusnak volt egy Pál apostola, Hunyadinak Kapisztrán Jánosa, Rákóczinak Mikes Kelemenje és Kossuth Lajosnak volt ós van egy gróf Kreith Bélája. Most már pedig írjunk részben eszményi magasságig emelkedő, rész ben pedig elszomorító és a

: legride gebb prózaiságba sülyedő tényeket. . . . Kreith Béla gróf 25 évvel ezelőtt — valami isteni ihlettől át hatva — kezdte megvetni a Kossuthmuzeum alapját. Emberi erőt felülmúló fáradtsággal és küzdelemmel, párját ritkító lelkesedéssel egy. óriási vagyon feláldozásával egy negyed század alatt odáig vitte, hogy ma a saját tulajdonát képező Kossuth-mu zeurn, a melyben a legutolsó cérna szál, kell, hogy a magyarnak, a magyar nemzetnek szent ereklyéjét ké pezze — zord üzleti számítás szerint is — csaknem 700,000 korona érté ket képvisel. Ezt az értéket báró Helfert József osztrák főúr, a legelfogulatlanabb 1848 - 49-es histori kus és a leghivatottabb 48-as gyűjtő állapította meg. Ennek az óriási er kölcsi és vagyoni értékkel bíró muzeumnak az összegyűjtése, fenntartása és elhelyezése gróf Kreith Bélának auyagi erejét teljesen kimerítette s ezért a legtisztább hazafiasságtól át* szellemült gróf az értékes éreklyemuzeumot, illetőleg ennek ingyenes átengedését már egyizben a főváros nak s kétszer a. magyar kormánynak ajánlotta fel. És nem fogadták el azzal a kicsinyes megokolással, hogy a niuzeum elhelyezése és megőrzése pénzbe kerül. . . . Gróf Kreith efeletti elkeseredésében igy szólt : „A magyar kormány a Kossuth muzeum fenntartá sának segélyezésére 16000 korona segélyt nem áldoz, mert nincs pénz, de a Goya képre (egy asszonyi arckép) van 200.000 kor." Most pedig, hogy a magyar sziv legilletékesebb Vesta oltára, a Kossuth ereklye mu zeum el ne pusztuljon, a magyar tár! sadalomhoz fordulunk. Megmenthetjük ezt a szent ereklye gyűjteményt, ha egyesek, községek, testületek és hatóságok adományaikkal járulnak a Kossuth muzeum (Budapest VIII., Népszínház utcza 23), fenntartásához. Az adományt sem kívánja ellenszolgáltatás nélkül a muzeum, mert az adomány összegének egy megfelelő értékű képet vagy más kiadványt küld az adományozónak. Az izr. nőegylet jelmezestelye* — 1909. január 7. — Fenomenális sikert aratott az izr. nőegylet által mult vasárnap a Griff szálló nagytermében rendezett morstre mulatsága. Városunkban több izben van alkalmunk mulatságokról és fényes sikert aratott estélyekről referálni, de ily páratlan sikert aratott estélyről melyet ez alkalommal az izr. nőegylet rendezett, valóban nem emlékszünk vissza. Heteken át folyt a készülődés ezen délutáni gyermek kabarett és esti jelmezestélyre és a rendezőséget valóban elismerés illeti meg, hogy a megjelent közönségnek ily pazar látványosságu estély élvezetében részesítette. A jelmez-estélyt megelőzőleg délután egy gyermek kabarette mulatság előzte meg, mely délután 4 órakor vette kezdetét. Valóságos népvándorlás volt a Griff teremben. Ezt a nyüzsgő-forgó panorámát látni kellett, élethűen leirni ezt nem lehet. A gyermekek énekeltek, táncoltak és egész sorozatát a kabarette számoknak adtak elő. Ezenkivül sátrak voltak felállítva, ahol mindenféle élelmi cikkeket és édességeket árusítottak. Ez a panorámaszerü gyermek mulatság esti 6 órakor ért véget. A . tulajdonképeni jelmez-estély esti 9 órára volt jelezve, de már jóval a kitűzött idő előtt szorongásig megtelt a Griff terme, TMMFMAEETTFTV&SM Inneni egy páholyban ülő aranyhajú, szőke leánynak gyönyörű szép, égszínű szemeiből olvasta dalait, melyek annyira lázba hozták a közönséget. Rettenetes vad féltékenység fogott el. Ettől kezdve már nemcsak a poéta, de a glóriás szép leány is érdekelt, aki, mint sejtheti, ön volt,- asszonyom. Gazdag család egyetlen gyermeke. Szép, ragyogó jövőt szánt neki a szülői szeretet és p,iár ki is volt szelelve, akinek oldalán azt feltalálja, Ez a valaki azonban nem a szerelmes poéta volt. Titkos, gonosz örömet éreztem sziveiéi jnélyén, hogy ő is ugy szenved egy másikérc, mint én ő érette s vigyázó gondossággal kísértem lépteit, különösen ha az ideál lakása felé közeledőit. Igy kísértem árnyékként azon a zimankós téli estén is, amikor az én ajkaim fogták föl a, kegyednek szánt lázas csókot. Kis könnyüf kabátban járkált a. szegény fiu az':ablaksor alatt. A hófehér függönyökle vetődő árnyak, gyilkos bizonyossággal mesélték, hogy' odafönn javában mulatnak a főváros legszebb leányának az eljegyzésén. Későre járt az „dő, csipős, havas szél se pertQ az utczát és babonázottan érTsem tudtam megválni a fényes ablakoktól. Észre sera vettem, midőn egy reszkető kar fonó dott az enyémben. De majd Összeestem midőn őt láttam az oldalomon. — Jer cziczám egy csésze teára, mert mindkettőnkből kifagy a lélek — szólalt meg csendes, fáradt hangon. — Belőlem már igazán ki is fagyott. Es önkivüli nemtudással követtem föl a kis, elhagyatott legénylakásba. Most tudom csak, hogy valami rossz leánynak nézett és azért vitt magával, talán szánalomból, talán mert félt a magánytól. Még be se-tettem az ajtót, a | szegény gyerek már leborult az ágyra. Elfelejtette, hogy valaki, egy idegen j van még a szobában, csak su't, zokogott, tuldoklóan, keservesen. Majd szerelmes, izzó vallomások vegyesen gyöngéd, anyelgO igékkel, azután pedig szenvedélyes, kényszerítő j eskük követték egymást lázas ajkán. Én i odaültem az ág-yn szélére, törülgettem gyöngyöző homlokát. Órákig tartott ez a deliriumos roham. És a fölkorbácsolt szenv^dé* lyeknek e rettenetes viharával szemben te, hitetlenül állottam. Lázas viziói egymást érték. Nem is mondom el most azokat apróra. Elég az, hogy kezem- az ő forró, kezébe kerlilt. Leírhatatlan az- a csodás változás, amelyet a női kéz érintése idézett elő. A lázas beteg arcz átszellemült, az ajkak szakadozott be szédei elnémultak és hirtelen átfogva kar jaival, ajkait szenvedélyes erőszakkal szorította az enyémhez. Hosszú, végtelen hoszszu volt ez az egyetlen csók és mégis olyan nagyon rövid. Égy életre való boldogságot nyújtott az én szerelmes szivemnek, pedig tudtam, éreztem, hogy nem nekem volt szánva. A csók után a szegény fiu megkönnyebbülten hanyatlott párnáira. Elszenderedett. Kivulről már szürkült a téli nap. Tolvajként suhantam ki a házból. A többit, a kórházat, a lassú sorvadást, a fényes temetést és a nagyhangú nekrológokat már jól tudja asszonyom. A lapok diszkrét félre nem érthetőséggel ezéloztak a szerencsétlen költő tragikus szerelmére és kegyed egyszerre divatba jött. Engem pedig a néni kivert a házából azért a kínos, boldogságos, gyonyörU éjszakáért. Margit asszony apró esipkekendője tele lett könnyel. Valami rettenetes nagy Ürességet érzett a szivében. Ami nem lesz többé ! soha, de soha betöltve. Érezte, hogy valami kárpótlássá tartozik ennek a szegény, elhagyatott nőnek. Nehezen, de végre mégis megtalálta a szót : — Azt moiidá, hogy adósom egy csókkal, melyet valamikor, egy lázas éjszakán helyettem: elfogadott. Hát joi van, adja vissza! ... És a selymes, büszke, szép uri asszony a temető halotti csöndjében sirva csókolózott össze a fakó, száraz kis varrónővel. Schwacli Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca 25 sz. (a Párisi Nagy Áruházzal szemben), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók. 'W&