Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-14 / 11. szám

XIX. ó-vfol^am.. JPéu%>£i>, 1909. máicci-as 14. 1±. szárra KOZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP." MEGJELENIK MLNDEN VASÁRNAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. F.gyes szám ára 80 íillér. I.APTULAJDONOS és KIADÓ: wsittes. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és fó 0 B E L A R M í N könyvkereskedésében. Ne aludjunk! Feltűnő módon észlelhető utóbbi időben, hogy Pápa város nemcsak közügyeiben, hanem társadalmában olyan időszak állott be, melyet bátran lehet az indolencia korszakának nevezni. A vérkeringés megcsökkent, az érdeklődés vénája mindennemű közügy vagy társadalmi mozgalom iránt — kivéve talán * pikáns vagy szeu zációs privát ügyeket -- mondani teljesen kiapadt. A mi modern embe reink valóságos affektációval dicsekednek, hogy őket nem érdekli semmi. A társadalmi munka, mely ezelőtt annyi maradandó becsű alkotással gazdagította városunkat, elenyésző csekély azon erőkhöz és tehetségekhez képest, melyek a divatos iudo lencia által megszállva, hosszú időre bénákká és tehetetlenekké lettek. Pedig városunk haladása és szellemi élete okvetlenül szükségessé teszi, hogy abban az áramlatban, mely a műveltség és korszellem hajóját előre mozgatja, a társadalom minden egyes tagja erejéhez képest részt venni köteles. Nem szabad senkinek azt hinnie, vagy azzal állni elő, hogy nélküle is folyhatnak a dolgok rendben. A nagy tengerben egy csepp ugyan vajmi parányi, s egy csepp még nem csinál ugyan tengert, de ha mindegyik igy gondolkozik, akkor lehetetlenné van téve a közérdek körül való tömörülés, akkor lehetetlen, hogy a legegyszerűbb mindennapi kérdésben is határozott és egészséges közvélemény alakulhasson. Ha igy folytatjuk akkor elérjük azt, hogy hívatlan elemok kerülvén az áramlatba, olyan elvek és eszmék fognak kerülni felszínre, melyek épen homlokegyenest fognak ellenkezni városunk felfogásával, gondolkodási módjával és akaratával. Hogy ez igy van arról már több adta alkalommal meggyőződhettünk és igy okulhatnánk is. Városunkban csak igen kis körre szorítkozik a közügyek és társadalmi érdeklődés. Pedig még nem is oly régen, egy egy fölvetett kérdés által előidézett hullámvetés a legszélsőbb partokig eljutott. Ez csak arról tesz bizonyoságot, hogy volna nálunk érdeklődés, csak vezető, kezdeményező nincs. Azután a mi a köz és társadalmi ügyek iránt lelkesülni tudó néhányat elkedvetlenit és tétlenségre kárhoztat, városunkban meg az a baj is vau, hogyha itt ott fel is merül egy egy fontosabb kérdés, melynek nyélbe ütése az érdeklődőket s ahhoz értőket tevékenységre szólítaná, vissza kell vonulni, mert ezeket a kérdéseket is monopolium tárgyává teszik. Ily beteg állapotok mellett nincs okunk sopánkodni a közöny felett, mellyel városunk értelmisége minden közügy iránt viseltetik, de az esetleges következményekért erkölcsileg felelőssé tesszük azokat akik érzé kenységükben félrevonulnak. Hol van I ÁKCZA. ^o Egy csók, Tegnap még tehetetlen mérgében irigyen dudorászta körül a hervasztó őszi szél az ablaktáblákat, amelyek mögött egész ta vaszi pompában nyitottak a virágbokrok. Most pedig hangos kárörömmel ujong, amint a viruló szép virágfejek egymásután hulla nak alá. Margit asszony ollóval kövér kis kezében, kíméletlen pusztítást végzett dédelgetett virágos házában és a büszke szegfű, a halvány tubarózsaszálak egymásután kerültek az élettelen hideg drótra. A szép asszony, mig koszorúba fonta kedvelt virágait, csöndesen elmerengett valami régi, nagyon távoli emléken. Ijedten rezzent össze, mikor férje szokott lármás gyorsaságával benyitott az ajtón. Az éles drót felkarczolta a finom hó fehér bőrt és sötétlő érben bugygyant elő a forró piros vér. A férfi egy megkopasztott üzletembertől kitelhető gyöngédséggel igyekezett azon, hogy kendőjével elállítsa a vérzést. Szelíden korholta az asszonyt : — Látja kedvesem, a szobaleány több szakértelemmel fonta volna meg azt a koszorút és annak a szegény porladó, rimelő poétának pedig már nem sok vigasztalást nyújt, hogy maga vérhullásával öntözte a sírjára kerülő virágokat. — Inkább jóindulattal. mint gúnnyal beszélt, de az asszony gyönyörű, szép fehér arcza mégis lángbaborult. -- Sohase restelje, hogy rajta értem, — folytatta a jó ember, csak nem leszek féltékeny egy csöndes halottra, aki mig ólt, szerelmes verseket irogatott egy szép szőke leánynak, aki most már az én feleségem. Ő pedig meghalt, talán jobban is járt igy, mert semmiképpen sem volt életrevaló. Vigyen virágot sírjára, meg is könyezheti, ha ugy tetszik, de kérem, hogy az estét nekem áldozza, mert magával szeretnék ma premiérre menni . . . Szólott ós lehajolt felesége homlokához, hogy gyöngéd csókkal bizonyítsa, hogy kissé maga is meg van hatva, már amenynyire ilyen érzést a Brunner és Társa czég főnöke magának megengedhet. * A temető elhagyott, kétszeresen szomorú zugába vezette az elegáns, szép aszszonyt egy sirőrző gyerek. Besüppedt, jeltelen hantok között kanyargott oda a sárga levelekkel borított ut és az avar éles zörFERFI-, FIU- ES GYERMEKRUHAK. FELOLTOK ES GALLER0KB0L tavaszi újdonságok óriási választékban Altmami Bernát Angol Divat-áruházában szerezhetők be Pápa, S<ossuth Lajos-utca (uj postával szemben.) Különleges gyermekruliákbaii egyedüli raktár ! Művészies szabás ! Nag-y választék alkalmi ruhákban !