Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-07 / 6. szám

Az egyik dolog : a névmagyarosítás ingyenesitése. A másik dolog : a névmagyarosítás közigazgatási folyamatának gyorsítása. Mit értünk a névmagyarositás ingyenesitése alatt ? A kormánynál való oly irányú egyöntetű eljárást, hogy a névmagyarosítás engedélyezése iránti kérvény és mellékletei — bélyegmentesitessenek. A névmagyarosítás iránti kérvényre ugyanis 1 korona okmány bélyeg ragasztandó. A kérvényhez csatolni kell folyamodó születési anyakönyvi kivonatát, illetőségi bizonyít ványát és erkölcsi bizonyítványát, mely mellékletekre egyenkint 1—1 korona bélyeg ragasztandó, ami öszszesen 4 mondd 4 koronát tesz ki. Már pedig a mai drágaságos időben, amikor minden ember fogához veri a fillért mielőtt kiadja, sok embernek zsebében jóval nagyobb pénz az a négy korona semhogy azt névmagyarositási czélokra használja. A szegény emberen nem segít a magyar név; ezért hát az a négy korona a maga eredeti mivoltában nagyobb szolgálatot tesz neki ha rajta kenyeret vásárol mintha azt a kincs tárnak adja — magyar névért. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy a névmagyarosítás élvezetét manap ság csak jómódú emberek engedhetik meg maguknak. Ámde ha a városok egyöntetűen oda hatnak, hogy a névmagyarositási ügyben a kerelmezés béJyegmentesit tessék ós oldassék fel a bélyegköte lezettség alól, ugy minden embernek, a legszegényebbnek is lehetővé teszik azt, hogy magyar nevet vegyen fel. A városoknak tehát oda kell lesz a házunkban, — mondta csendes, de olyan határozott hangon, mely ellen nem volt apelláta. A fiatal ember megdöbbent. Ilyen gyors elhatározásra nem volt elkészülve. — Már régóta gyanítok ilyesmit, — folytatta az öreg asszony, le nem véve a tekintetét unokájáról, mint a testet öltött bűntudat. Bizony gyerekjáték volt kitalálni, hogy az erőteljes, szép fiu nem hagyta letöretlen az útjába akadt virágot. — Az anyádnak mondtam is, hogy jő lesz utilaput kötni a kisasszony talpára, de ő, a milyen javíthatatlan idealista, a szemembe kacagott. — Az a szerény, igénytelen teremtés, aki csupa hála, ragaszkodó jóság, nem képes ilyesmire, — és megnyugodott. — Am az én tapasztalatban megőszült fejem tudja, hogy az ilyen sunyi portékák a legveszedelmesebbek. Hihetetlen ratfinéria lakozik sima homlokuk mögött és azt a kis intelligenciát, mit a tanulás kölcsönzött nékik, arra használják, hogy fantasztikus álmaikat lehetőleg valóra váltsák. Az újságokban is naponkint olvashatni ilyesfajta házasságról. Csakhogy itt rosszul számított a kisasszony. Dobó Sándor végre idejénvalónak találta, hogy megszólaljon. — Mamának igaza van. Kovács Berta szegény, szerencsétlen teremtés, de annyi ravaszság nincs benne, mint egy kis pintyő • kében. A nagyasszony, ugy látszik mást várt; ennyi biztatással nem érte be. hatniok, hogy a kincstár kapcsolja ki a névmagyarositási ügyet bélyegforgalmi üzletköréből. Nézzük már most, vajon mit értünk a névmagyarositás közigazgatási folyamatának gyorsítása alatt ? Azt, hogy a névmagyarosítás iránti kérelem gyorsan intéztessék el és az intézkedés eredményéről ugyancsak azonnal értesitessék a folyamodó. Hát nem igy történik most is, a közigazgatás egyszerűsítésének jegyében ? Bizony nem. Most a kérvényt folyamodó a tartózkodási hely hatóságánál adja be. Ez továbitja az alispáni hivatalhoz az alispáni hivatal a belügyministerhez. A belügyminister, ha a felterjesztett kérvényt érdemi intézkedésre érettnek tartja — ellenkező esetben leküldi az alispánhoz, ez az illetékes hatósághoz, ahonnan a kivánt pótintézkedés után az iratok újból az alispánhoz, innen a belügyministerhez vándorolnak — mondom ha érdemi intézkedésre érettnek tartja a belügyminister a kérvényt, rögtön elintézi illetve a kért névmagyarosítást engedélyezi és a hivatalos közlönyben az adott engedélyt közli. Aztán az iratok le mennek az alispánhoz, az alispántól az első fokú hatósághoz, ez a névmagyarosítás feljegyzése céljából az iratokat az anyakönyvezetőhöz küldi, ezen tett intézkedés után azokat visszaküldi, in nen az iratok a cs. és kir. hadkiegészitő kerületi parancsnoksághoz, on nan vissza aztán a m. kir. honvédkiegészitő parancsnoksághoz és újból vissza a népfelkelőjárás parancsnokságához meg meg vissza küldetnek. Ennek megtörténtével az iratok mmmmmm^f^sammmmmmaammmmmmmmm — Hogy alaptalanul gyanúsítottam, azzal bizonyítod be leginkább, hogy ma délután átjösz velünk Szalókra. A fiatal ember egy darabig maga elé bámult, aztán alig hallhatólag adta meg beleegyezését. Dobóné abban a pillanatban megnyomta a villanyos csengő gombját. Berta, a komorna, belépett. — Parancsol, nagyságos asszony ? Az öreg asszony most éles, hiúz szemeivel egyikről a másikra nézett. Sándor már megint az ablaknál állott, háttal feléjük, igy csak a lány volt irgalom nélkül kiszolgáltatva vizsgálódásának. Barna hajú, szolid képű leány volt Kovács Berta. A termete egy kicsit fejletlen, de keskeny ajka szomorú vágásában és gyermekesen félénk szemeiben volt valami megínditó báj. Most, hogy magán érezte a rettegett hatalmú nagyasszony vesékig ható pillantását, természetesen lesütve tartotta a szemét és mialatt keble hevesen hullámzott, finom kis arcza hol kipirult, hol halotthalvány lett. Csakugyan itt volt a cselekvés ideje. — Leányom a szobájában van ? — kérdezte látszólag közönyösen. — Ugy tudom, nagyságos asszony. — Mondja meg neki, hogy ma délután mind a hárman Szalókra megyünk ; én, ő ós Sándor úrfi. Adja ki mindjárt a rendeletet a kocsisnak is. Minden a legszebb rendben legyen ; a kocsi, a lovak, a parádés szerszám, mert leány nézőbe megyünk. visszaterjesztetnek az alispáni hivatalhoz azzal a jelentéssel, hogy a névmagyarositás feljegyzése minden vonalon megtörtént. Végül most már az alispán ezt tudomásul véve az iratokat leküldi az illetékes elsőfokú hatósághoz a nevét magyarosító fél értesítése és iratainak kézbesítése céljából. Hogy pedig ez a procedúra illetve annak lefolyása nem lehet valami gyorstempóju azt könnyű elképzelni vagyis hogy a belügyministeri engedélyt tartalmazó eredeti rendeletet magában foglaló születési anyakönyvi kivonatához ezek szerint nem nyilsebességgel jut a névmagyarositás engedélyeztetéséről a hivatalos közlöny utján már sokszor hónapokkal ezelőtt értesült folyamodó, az természetes. Hogy a névmagyarositási ügyfolyamat ilyen huzavonával való járása nem emeli a névmagyarositás iránti kedvet, no az több mint bizonyos. Ha azonban a városok akarnák, egyöntetűen kijárhatnák felsőbb helyen azt, hogy a folyamodó azonnal kezéhez kapja a névmagyarositási engedélyét mihelyt a belügyminister azt aláirta és ne kelljen várakoznia arra, mig a névmagyarosítás feljegyzése mindenütt keresztül lesz vezetve. Ez a hatóság dolga, ami megtörténhetik akkor is, ha a fól előbb kapja kezéhez a ministeri engedélyt, mint a feljegyzési processus befejezést nyer. Ha tehát a városok ily irányban is kiterjesztenék figyelmüket, a névmagyarositás ügye mindjárt hatalmas lendületet nyerne. II. Ebéd után még összetalálkoztak. Dobó Sándor éppen a szobájából jött ki, mikor Berta halavány arccal, kisirt szemekkel eléje került. — Hát elmegy, csakugyan el ? — kérdezte olyan hangon, mintha a halálitéletét várná. A fiatal ember előbb óvatosan széjjelnézett, s hogy végig üres volt a homályos folyosó és az egész házra is még a kora délután tikkasztó álmossága nehezedett, hirtelen magához akarta ölelni a lány t, de az vadul szakította ki magát karjai közül. — Nem, nem akarom ! Még nem sülyedtem annyira, hogy ezekután is. Egyszerűen tudni szeretném, hogy mit határozott ? — El kell mennem, szegény kis madaram, — csittitotta őt Sándor,— különben téged küldenének el és azt nem akarom. — És elveszi Szalóky kisasszonyt ? — kérdezte a leány megint, mint aki nem tud egy rögeszmétől megszabadulni. Egész testében remegett, mintha a hideg rázta volna. — Bohó, te! Még abból, hogy a nagyanyám megnyugtatására átmegyek, nem következik, hogy holnap már esküvőt tartnnk. Még addig sok van l Sok minden történhetik. Most pedig ne faggass tovább, hanem add ide azt aa édes kis szádat, AZ én számat... Újból kezdődött a viaskodás közöttük, aztán a lány karjai ernyedten hullottak alá, szemeit lehunyta ós engedte magát csókolni. Később ő is csókolt, vadul, eszeveszett szenvedélylyel, hogy a fiatal ember ajkán kiserkedt a vér .. .