Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-07 / 6. szám

Az egyik dolog : a névmagyarosí­tás ingyenesitése. A másik dolog : a névmagyarosí­tás közigazgatási folyamatának gyorsítása. Mit értünk a névmagyarositás ingyenesitése alatt ? A kormánynál való oly irányú egyöntetű eljárást, hogy a névmagya­rosítás engedélyezése iránti kérvény és mellékletei — bélyegmentesitessenek. A névmagyarosítás iránti kér­vényre ugyanis 1 korona okmány bélyeg ragasztandó. A kérvényhez csatolni kell folyamodó születési anya­könyvi kivonatát, illetőségi bizonyít ványát és erkölcsi bizonyítványát, mely mellékletekre egyenkint 1—1 korona bélyeg ragasztandó, ami ösz­szesen 4 mondd 4 koronát tesz ki. Már pedig a mai drágaságos idő­ben, amikor minden ember fogához veri a fillért mielőtt kiadja, sok em­bernek zsebében jóval nagyobb pénz az a négy korona semhogy azt név­magyarositási czélokra használja. A szegény emberen nem segít a magyar név; ezért hát az a négy ko­rona a maga eredeti mivoltában na­gyobb szolgálatot tesz neki ha rajta kenyeret vásárol mintha azt a kincs tárnak adja — magyar névért. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy a névmagyarosítás élvezetét manap ság csak jómódú emberek engedhetik meg maguknak. Ámde ha a városok egyöntetűen oda hatnak, hogy a névmagyarositási ügyben a kerelmezés béJyegmentesit tessék ós oldassék fel a bélyegköte lezettség alól, ugy minden embernek, a legszegényebbnek is lehetővé teszik azt, hogy magyar nevet vegyen fel. A városoknak tehát oda kell lesz a házunkban, — mondta csendes, de olyan határozott hangon, mely ellen nem volt apelláta. A fiatal ember megdöbbent. Ilyen gyors elhatározásra nem volt elkészülve. — Már régóta gyanítok ilyesmit, — folytatta az öreg asszony, le nem véve a tekintetét unokájáról, mint a testet öltött bűntudat. Bizony gyerekjáték volt kitalálni, hogy az erőteljes, szép fiu nem hagyta le­töretlen az útjába akadt virágot. — Az anyádnak mondtam is, hogy jő lesz utilaput kötni a kisasszony talpára, de ő, a milyen javíthatatlan idealista, a sze­membe kacagott. — Az a szerény, igénytelen teremtés, aki csupa hála, ragaszkodó jóság, nem ké­pes ilyesmire, — és megnyugodott. — Am az én tapasztalatban megőszült fejem tudja, hogy az ilyen sunyi portékák a legveszedelmesebbek. Hihetetlen ratfinéria lakozik sima homlokuk mögött és azt a kis intelligenciát, mit a tanulás kölcsönzött né­kik, arra használják, hogy fantasztikus ál­maikat lehetőleg valóra váltsák. Az újsá­gokban is naponkint olvashatni ilyesfajta házasságról. Csakhogy itt rosszul számított a kisasszony. Dobó Sándor végre idejénvalónak ta­lálta, hogy megszólaljon. — Mamának igaza van. Kovács Berta szegény, szerencsétlen teremtés, de annyi ravaszság nincs benne, mint egy kis pintyő • kében. A nagyasszony, ugy látszik mást várt; ennyi biztatással nem érte be. hatniok, hogy a kincstár kapcsolja ki a névmagyarositási ügyet bélyegfor­galmi üzletköréből. Nézzük már most, vajon mit értünk a névmagyarositás közigazga­tási folyamatának gyorsítása alatt ? Azt, hogy a névmagyarosítás iránti kérelem gyorsan intéztessék el és az intézkedés eredményéről ugyan­csak azonnal értesitessék a folyamodó. Hát nem igy történik most is, a közigazgatás egyszerűsítésének je­gyében ? Bizony nem. Most a kérvényt folyamodó a tartózkodási hely hatóságánál adja be. Ez továbitja az alispáni hivatalhoz az alispáni hivatal a belügyministerhez. A belügyminister, ha a felterjesz­tett kérvényt érdemi intézkedésre érettnek tartja — ellenkező esetben leküldi az alispánhoz, ez az illetékes hatósághoz, ahonnan a kivánt pótintéz­kedés után az iratok újból az alis­pánhoz, innen a belügyministerhez vándorolnak — mondom ha érdemi intézkedésre érettnek tartja a belügy­minister a kérvényt, rögtön elintézi illetve a kért névmagyarosítást enge­délyezi és a hivatalos közlönyben az adott engedélyt közli. Aztán az iratok le mennek az alispánhoz, az alispántól az első fokú hatósághoz, ez a névmagyarosítás feljegyzése céljából az iratokat az anyakönyvezetőhöz küldi, ezen tett in­tézkedés után azokat visszaküldi, in nen az iratok a cs. és kir. hadkiegé­szitő kerületi parancsnoksághoz, on nan vissza aztán a m. kir. honvédki­egészitő parancsnoksághoz és újból vissza a népfelkelőjárás parancsnok­ságához meg meg vissza küldetnek. Ennek megtörténtével az iratok mmmmmm^f^sammmmmmaammmmmmmmm — Hogy alaptalanul gyanúsítottam, azzal bizonyítod be leginkább, hogy ma délután átjösz velünk Szalókra. A fiatal ember egy darabig maga elé bámult, aztán alig hallhatólag adta meg beleegyezését. Dobóné abban a pillanatban megnyomta a villanyos csengő gombját. Berta, a komorna, belépett. — Parancsol, nagyságos asszony ? Az öreg asszony most éles, hiúz sze­meivel egyikről a másikra nézett. Sándor már megint az ablaknál állott, háttal feléjük, igy csak a lány volt irgalom nélkül kiszolgáltatva vizsgálódásának. Barna hajú, szolid képű leány volt Kovács Berta. A termete egy kicsit fejlet­len, de keskeny ajka szomorú vágásában és gyermekesen félénk szemeiben volt va­lami megínditó báj. Most, hogy magán érezte a rettegett hatalmú nagyasszony ve­sékig ható pillantását, természetesen lesütve tartotta a szemét és mialatt keble hevesen hullámzott, finom kis arcza hol kipirult, hol halotthalvány lett. Csakugyan itt volt a cselekvés ideje. — Leányom a szobájában van ? — kérdezte látszólag közönyösen. — Ugy tudom, nagyságos asszony. — Mondja meg neki, hogy ma délután mind a hárman Szalókra megyünk ; én, ő ós Sándor úrfi. Adja ki mindjárt a rende­letet a kocsisnak is. Minden a legszebb rendben legyen ; a kocsi, a lovak, a pará­dés szerszám, mert leány nézőbe me­gyünk. visszaterjesztetnek az alispáni hiva­talhoz azzal a jelentéssel, hogy a névmagyarositás feljegyzése minden vonalon megtörtént. Végül most már az alispán ezt tudomásul véve az iratokat leküldi az illetékes elsőfokú hatósághoz a nevét magyarosító fél értesítése és iratainak kézbesítése céljából. Hogy pedig ez a procedúra il­letve annak lefolyása nem lehet va­lami gyorstempóju azt könnyű elkép­zelni vagyis hogy a belügyministeri engedélyt tartalmazó eredeti rende­letet magában foglaló születési anya­könyvi kivonatához ezek szerint nem nyilsebességgel jut a névmagyarosi­tás engedélyeztetéséről a hivatalos közlöny utján már sokszor hónapok­kal ezelőtt értesült folyamodó, az ter­mészetes. Hogy a névmagyarositási ügy­folyamat ilyen huzavonával való já­rása nem emeli a névmagyarositás iránti kedvet, no az több mint bizo­nyos. Ha azonban a városok akarnák, egyöntetűen kijárhatnák felsőbb he­lyen azt, hogy a folyamodó azonnal kezéhez kapja a névmagyarositási engedélyét mihelyt a belügyminister azt aláirta és ne kelljen várakoznia arra, mig a névmagyarosítás feljegy­zése mindenütt keresztül lesz vezetve. Ez a hatóság dolga, ami megtörtén­hetik akkor is, ha a fól előbb kapja kezéhez a ministeri engedélyt, mint a feljegyzési processus befejezést nyer. Ha tehát a városok ily irányban is kiterjesztenék figyelmüket, a név­magyarositás ügye mindjárt hatalmas lendületet nyerne. II. Ebéd után még összetalálkoztak. Dobó Sándor éppen a szobájából jött ki, mikor Berta halavány arccal, kisirt sze­mekkel eléje került. — Hát elmegy, csakugyan el ? — kér­dezte olyan hangon, mintha a halálitéletét várná. A fiatal ember előbb óvatosan széjjel­nézett, s hogy végig üres volt a homályos folyosó és az egész házra is még a kora délután tikkasztó álmossága nehezedett, hir­telen magához akarta ölelni a lány t, de az vadul szakította ki magát karjai közül. — Nem, nem akarom ! Még nem sü­lyedtem annyira, hogy ezekután is. Egysze­rűen tudni szeretném, hogy mit határozott ? — El kell mennem, szegény kis ma­daram, — csittitotta őt Sándor,— különben téged küldenének el és azt nem akarom. — És elveszi Szalóky kisasszonyt ? — kérdezte a leány megint, mint aki nem tud egy rögeszmétől megszabadulni. Egész tes­tében remegett, mintha a hideg rázta volna. — Bohó, te! Még abból, hogy a nagy­anyám megnyugtatására átmegyek, nem következik, hogy holnap már esküvőt tar­tnnk. Még addig sok van l Sok minden tör­ténhetik. Most pedig ne faggass tovább, hanem add ide azt aa édes kis szádat, AZ én számat... Újból kezdődött a viaskodás közöttük, aztán a lány karjai ernyedten hullottak alá, szemeit lehunyta ós engedte magát csókolni. Később ő is csókolt, vadul, eszeve­szett szenvedélylyel, hogy a fiatal ember ajkán kiserkedt a vér .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom