Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-11-28 / 48. szám

saját kezűleg házat épített magának a község által neki ajándékozott telken és vasárnaponként tisztára mosakodott és fehérre mosott patyolatban ült viskója előtt. De tudok egy másik esetet is. Két cigány nem felelt meg állításkötelezettségének. Születési helye és ideje kipuhatolható nem volt. A hatósági közeg, kinek a katona ügyek tartoztak a hatáskörébe gondolt egy merészet és nagyot. Magához kérette hivatalába a város fő- és alorvosát, valamint a járás orvosát, elébük állította a két cigányt, állapítanák meg az orvosi tudomány alapján ezek élet korát. Az orvosok, de meg a cigányok is nagyot néztek az ötleten. A három doktor megállapította hozzá vetőlegesen a két cigány korát és a két cigány sorozóbizottság elé került. Kettő közül az egyik besoroztatott. Sorozás előtt a hatósági közeg felvilágosította Őket kötelességeikről, mellyel hazának és királynak tartoznak. A jóakaró felvilágosítás és sima bánásmódnak meg is volt az ered ménye. A besorozott cigány oly pon tosan betartja az előirt jelentkezési szabályokat, hogy igen sok úriember tanulhatna e tekintetben tőle. Tehát kellő foglalkoztatás és le hetőleg jó bánásmód volna a legha tásosabb eszköze a megoldásnak, a cigánykérdés megoldásáuak. Természetes a cigánykérdést ezen eszközökkel sem lehet máról holnapra megoldani. De ha az évek hosszú sora óta folyamatban levő adatgyüj tés, sok irka-firka, ankét és konferencia helyett, ilyen uton tettünk volna kísérletet vagyis a cigánykérdés megoldását gyakorlati pedagógiai elvek alapján próbáltuk volna meg, nem mondom, hogy ma már nem léteznék cigánykérdés, de annyi bizonyos, hogy magyarázta egyszer nekem, hogy az alkohol valóságos gy ilkos méreg ? S ön most arcul csapi'a a tudomány legújabb vívmányait ? Nem és ezerszer nem ? Ezt nem engedem Önnek, kedves doktor . . . Igy vigyázott egymásra a két beteg, azaz, hogy most már inkább a báró ügyelt az orvos úrra, aki csak most lett igazi rabja ő méltóságának. Boldizsár báró tanulékony páciens volt; arait éveken át az orvosától tanult, azt most mind érvényesítette. Ételben-italban ugyancsak mértékletességre fogta a doktort, akit nemcsak az alkohol, de a másik gyilkos méregnek : a nikotinnak élvezetéről is le akart szoktatni. Ki inda Ágoston ur most is az egyetlen szivart szívta, amit a méltóságos ur vacsora utánra neki engedélyezett. Kihajolt az ebédlő terem ablakán s biz' Istók, egészen elanda lógva nézett a szelíden leboruló tavaszi éjszakába. Boldizsár báró már nyugalomra tért s orvosának is becsületszavát vette, hogy egy félórácska múlva követi. De az orvos most nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy becsületszavát meg ne szegje. Csak egy kis sétát akart tenni az Andrássy ut illatos fasorában, az elvégre még használ is az egészségnek . . . Pár perc múlva lenn volt az utcán. Ugy lopta le magát, mint valami diák, aki szülei tudta nélkül siet valami kis süldőleányka ablaka alá. Kinek az udvarlására sietett ő ? Fensterpromenádot adott a gyöelőbbre lennénk a megoldás stádiumában, mint ma vagyunk. Hiszen ma még mindig ugy vagyunk a cigánykérdéssel, hogy bizony sehogy se vagyunk ; még mindig a kezdet elején állunk. Istenben boldogult néhai jó József főhercegünk egy nagy tömör cigánytömeggel próbálkozott; eredménytelenül. Mert a cigányt nem lehet egy tömegben nevelni, szoktatni, fegyelmezni, még csak karavánonkint sem. Erre csak kis csoportozatokkal lehet vállalkozni, egyes családokkal és pedig azt hiszem egy jó adag hatósági türelemmel, idővel, talán ered ményesen is. — 1909 november 22. — Elénk érdeklődés mellett folyt le a hétfőre összehívott képviselőtestületi közgyűlés. Élénk vitára adott alkalmat az Aradi utcai lakosok vízvezeték iránti kérvénye, a kóbor cigányok elhelyezése és a Zrínyi-utca megnyitását célzó Keskeny Pálné telek kisajátítási ügye. A tárgysorozat többi pontjai az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Kőrös Endre, Faragó János, Gaál Gyula, Lippert Sándor és Rapoch Vilmos képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az minden észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy Fehér Ipoly főapát temetésén Pápa városát dr. Csoknyay János városi ügyész képviselte, azon indítványát, hogy a tanács intézkedése vétessék tudomásul és a főapát emléke jkvileg örökítessék meg, a képviselőtestület helyesléssel elfogadja. Napirendre térés előtt Pados József kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a kataszteri felmérés folytán lerakandó jelzőnyörü májusi éjszakának . . . Mig egyszer csak léptek siettek utána s valaki a vállára ütütt. — Szervusz Guszti! Csakhogy találkozunk veled ! Legalább lesz, aki kalauzol bennünket ebben a bűnös Babilonban ... Kik voltak az éjszakai ismerősök ? Hát bizony a járásbiró meg a gyógyszerész. A doktor eleinte hüledezett, tiltakozott, de a dolog vége az lett, igen : az lett, hogy a higiénia szabályainak nagymestere fényes reggel vetődött haza Boldizsár báró palotájába. — Doktor ur 1 — hangzott felé a belső szobából oly panaszosan, — mintha Dante poklának fenekén nyöszörögne valami szegény, elkárhozott lélek. Hol volt ön az éjszaka, az ég szerelmére ? — Hol voltam? De hol ám ! — lejtett be vidáman a szobába a doktor. S feleletül elkezdte fütyölni a legdivatosabb kupiét, arait akkor a fővárosi orfeumok aranyifjú sága felkapott... A báró azt hitte, mindjárt elsülyed. Fütty az ő szobájában. És a doktor szájából ! Hát felfordult a világ ? — De, doktor ur! Hiszen ön tönkre teszi magát. És tönkre tesz engem is ! Rettenetes éjszakám volt, — s ön nem volt található sehol ! Most is borzalmasan fáj a fejem. — Mondja, hány cseppet vegyek be ebből az orvosságból ? Az orvos átvette az orvosságos üveget, kövek miért nagyobbítják meg a belsőséget, amelyek után több adó lesz fizetendő, mint a külbirtok után és hogy a kövek lerakására ki adta meg az engedélyt. Polgármester a válasz megadására Révész Arnold mérnököt hivja fel, ki a kérdésre azt válaszolja, hogy a kövek lerakásánál ő is részt vett és minthogy a kataszteri felügyelő kész nagyobb léptékű térképet elkészíteni, ugyancsak ily összegért mint az meg van szavazva nagyobb területet nagyobb léptekkel térképeztetni, ezért helyeztettek el a kövek a mai belsőségeken jóval beljebb, abból kára senkinek sem lehet, de a városnak haszna lesz, mivel egy nagyobb léptékű térkép fog a város rendelkezésére állani. Ami a kövek elhelyezését illeti, az a törvény rendelkezésének oltalma alatt áll és azokat eltávolítani nem szabad. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Wittmann Ignác előadja, hogy a képviselőtestület a pápa — devecser —sümegi vasútra 10.000 korona törzsrészvényt jegyzett azért, hogy a vasút minél előbb kiépíthető legyen, de ugy látszik nem történik ez ügyben semmi, sőt ellenkezőleg városunkra nézve egy káros aktio indult meg, amennyiben Sümegen egy érdekeltség egy szárnyvonalnak Sümegtől—Devccserig való kiépítésére kérnek törzsrészvényjegyzést ugy vármegyénktől, mint számos pénzintézetektől. Kérdi a polgármester hajlandó-e kérelemmel járulni a vármegye törvényhatóságához, hogy csakis a pápa—devecser— sümegi vasutat legmelegebben támogassa és ezen vasúthoz a szokásos kilométerenkénti 6000 korona hozzájárulásban részesíteni. Polgármester kijelenti, hogy helyesli a felszólitást és ezen közgyűlésből kifolyólag egy felterjesztést intéz a vármegye törvényhatóságához, hogy Pápa város ipari és kereskedelmi fellendülésére annyira fontos pápa— devecser—sümegi vasutat jóindulatu támogatásába részesíteni szíveskedjék és ezen vasútvonalra a kilométerenkénti hozzájárulását sürgősen biztosítani kéri. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. Keresztes Gyula a város szervezeti szabályrendeletének kinyomatása és annak a képviselők közötti kiosztása ügyében intéz kérdést a polgármesterhez. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a szabályrendelet még módosítások alatt komoly képpel megvizsgálta, — azzal ugy vágta a földhöz, hogy ezermillió darabra törött. — Egy csöppet' se vegyen be 1 -rákiáltott fel félig vidáman, félig haragosan. — Egyáltalában hagyjon föl ezzel a rettenetes aggodalmaskodással, amivel magát is, meg engem is a sírba visz. Hát élet az, ha az ember folyton a higiénia törvényeit lesi ? Higyje el, nincs egészségtelenebb dolog, mintha az ember mindig az egészségére vigyáz 1 Rúgjon ki egyszer-másszor becsületesen a hámból, s ha az ördög aztán elviszi az embert, legalább van sajnálni valónk azon, amit itt hagyunk ! És ismét fütyölni kezdte a pajzán kupiét még csettintett is hozzá az ujjával. A báró kétségbeesve dőlt hátra karosszékében, s tiltakozásra emelt két keze azt mondta : Apage satanas! Talán mondanunk se kell, hogy Boldizsár báró és háziorvosa közt a viszony ezután teljesen megszakadt. Klinda doktor otthagyta a báró fényes palotáját, s visszatért a kis város nyomoruságába, — mércsikélje a báró urat az, aki akarja, ha egy vagyont is fizet érte! — Ha még egy évig vele maradok : áldozata leszek én is az egészség-smokkságnak, — bólintgatott a doktor.