Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-19 / 38. szám

kapcsolatos hüttökamrák, tekintettel a nagyszámú mészáros és hentes iparo­sokra, nemkülönben a magánfogyasz­tókra közegészségügyi szempontból is nagyfontosságú söt mondhatni létkérdés. Feltéve, de meg nem engedve,' hogy mindezeKet mellőzve, sürgetni kell a közvágóhidnak minél előbbi létesité sét már azon szempontból is, mivel köztudomásu dolog, hogy napról-napra rosszabbak a munkás viszonyok, ugy az épitési anyag valamint a munkaerő drágul és ezen halasztással csak költ­ségesebbé tesszük ezen reánk nézve elodázhatlan közintézmény létesitését. Nincs több mondani valónk. Pol­gármesterünknek a már emiitett egyik közgyűlésen tett kijelentése után nem­csak hisszük, hanem elvárjuk, hogy a közvágóhid kérdése — mely nem tud­juk hol aludt el — tervekkel és költ­ségvetéssel felszerelve legközelebb napi­rendre kerül. De nemcsak városunk polgármes­terében bizunk, hanem városunk kép­viselőtestületétől is elvárjuk és nincs okunk kétkedni, hogy akkor midőn vá­városunkat érdeklő ily fontos kérdés létesítéséről van szó, minden lehetőt el fog követni, a közvágóhidnak minél előbbi létesítésére. Végül még egyet! Ha a köz vágó­hídi tervek és költségvetés a miniszté­rium ügyosztályában aludt volna el, ugy sürgesse meg a városi hatóság an­nak elküldését, mert ezen közvágóhid minél előbbi létesítése városunk és la­kosságunk közös érdeke és egyben köz­egészségügyi érdeke. Városi cselédszerző intézet. A mai cselédek és a mai cseléd­tartók áldatlan harcát már több izben hiveu ismertettük s elmondottuk azt is pontokba foglalva, hogy a helyi vi­szonyoknak megfelelően leghelyesebb megoldása volna a cselédügynek, ha a cselédszerzők helyett a hatósági cselédszerződtetés hozatnék be. Megszoktuk ugyan, hogy egye sek, főleg az érdekeltek minden okos gondolatban bolondgombát látnak, mi­helyt ez nem tőlük ered, avagy meg valósítása éppeu a hatóságra van cí­mezve, mindazonáltal a valóság megint csak nekünk adott igazat, amint azt az alábbiak is igazolják. Szatmárnémetiben ugyanis leg közelebb egy nagyon üdvös intéz­mény : a városi cselédszerző intézet kezdi meg működését. Az uj intéz­mény szabályrendeletét már a belügy­miniszter jóvá is hagyta. Szatmár­németi város úttörő ezen intézmény­nyel s mint az előjelékből látszik, a vállalkozást szép anyagi és különösen fényes erkölcsi siker fogja koronázni. Magyarországnak úgyszólván alig van városa, ahol a cselédmizeria ál­landó ne volna. A cselédkérdést min denütt huszadrangu kérdésnek tekin­tik és dicséret illeti Tankócy Gyula szatmárnémeti rendőrfőkapitányt, aki erős kézzel nyúlt ehhez a kérdéshez s hosszas fáradozás után megterem­tette az első hatósági cselédszerző intézetet Magyarországon. A szatmárnémeti városi cseléd­szerző intézet tiszta jövedelmének fele a város közpénztárát fogja illetni, a másik fele pedig — egy alapítvány létesítésére fog szolgálni, melynek kamatai a hosszabb ideig egy helyen szolgáló cselédek megjutalmazására fordíttatnak. Majd az önhibájukon kí­vül nyomorba jutott cselédek segíté­sére és a térjhez menő tisztességes cselédleányok kibázasitására fordítják. Ha pedig ezen alap vagyona az üzleti tiszta nyereség felének hozzá­csatolása után megfelelő összegre fel­szaporodik, abból egy cselédmenhely létesítendő, melyben az ideiglenesen hely nélkül lévő cselédleányok mun­kát és annak értéke fejében szállást s amellett szellemi és erkölcsi éle­tükre emelően ható szórakozást fog­nak találni. Ezek lesznek főcéljai az az első magyar hatósági cselédszerző intézetuek s ezen az uton az évtize­deken át elhanyagolt cselédkérdés ügye nagy léptekkel halad előre. Azok a mélyenjáró morális és szociális okok, amelyek a cselédkér­dés mai tűrhetetlen és szomorú álla­potát országszerte megteremtették, a közel jövőben radikális változáson mennek keresztül. Az üdvös intézmény létesítése tartod méltónak fiadhoz. Luczy szilárd hangon mondta ezeket, de látszott rajta, hogy csak kényszerűségből érinti ezt a gyűlölt tárgyat. Elfordította te­kintetét és nem vette észre, hogy Harry fáj­dalmasan felsziszegett, mintha erős ökölcsa­pás sújtotta volna. •— Csalódok —igy szólott ridegen. — Az atya egészen közönyös előttem. Az végre is Hermannra tartozik. — Akkor nem tudom, miért volna lehe­tetlen, mikor oly nagyon szerelik egymást; Harry felkaczagott. Kellemetlen, érdes, gur.yos kaczaj volt. — Te beszélsz nekem szerelemről ? Olyan szenvedély — mint a többi; csábitó áruló. Könnyű homok, melyre a meggondo­latlan emberek életüket felépitik! Lucy elsápadt. Arcának pirosló szine hirtelen eltűnt és Harry érezte, hogy mélyen megsebezte. — Ki tanított téged e véleményre ? — kérdezte halkan. — Én nem ilyennek ismer­telek. Harry szólni akart, de remegő ajkai megtagadták a szolgálatot. Visszafojtott, ke serü vádak szikráztak tekintetéből. Luczy megtalálta benne a feleletet és elfordult tőle. A kezében tartott rózsa megtépett gyenge szirmai lassan, zajtalanul hullottak a földre. — Oh, mennyire gyűlölhetsz ! — igy szólt alig halhatóan. — Ugy van, gyűlöllek már husz év óta 1 De még inkább magamat 1 Az élet ta­nított a gyűlöletre ! Lucy lassú léptekkel közeledett a kan­dallóhoz és párkányához támaszkodva, sze­jneit tenyerével elfedte. — És mindennek én vagyok az oka! — mondta mélyen elgondolkozva. — Értem; azt hiszed, én keserítettem meg az életedet 1 Harry hallgatott. Tekintete a gyenge, de még mindig szép nő arczában gyönyör­ködött. Visszaemlékezett a múltra, mikor e nő láttára szive hevesebben dobogott és még most — husz év multán — is érezte véré­nek gyorsabb, forróbb keringését. Hallgatása nyugtalanította Luczyt és ráirányította fátyolos tekintetét. — Lehet, hogy én vagyok az oka min dennek ! — igy szólt komolyan. — De elbi heted, hogy borzasztóan szenvedtem és na­gyon megbűnhődtem ; oly keményen, hogy szinte megtörtem alatta. — Meglehet! Nem kételkedem benne ! Egy pillanatnyi csend után Harry az asztalhoz lépett, mely egymástól elválasz totta őket. — Nem mondanád el, Luczy, — hisz most már minden harag nélkül beszélhetünk a múltról — miért bántál velem akkor olyan kegyetlenül ? — Ne tépjük fel a régi sebeket! — Tudnom kell ! Meg nem foghatom, miért voltál olyan szívtelen ! Lucy fájdalmasan megrázta a fejét. — Senkinek se tartozom felvilágosítás­sal ; legkevésbbé neked, ki ugy se hinnéd el, amit mondhatnék ! — Hiszek neked, Lucy — feltétlenül! A nő elhagyta a kandallót és szembe helyezkedett Harryval. Egyszerű méltóság volt minden mozdulatában. — Te gazdag ember vagy ! — igy kezdte nyugodtan. — Gazdag, köztisztelet­nek örvendő ember! Husz év előtt csak erre törekedtél, — igaz-e ? Szegény voltál és az élet C3ak kevés reménynyel kecsegtetett. Ez megmérgezte, elkeserítette lelkedet! Voltak napok, mikor a kétségbeesett küzdelmet leolvastam az arczodról. Láthatod, hogy jó emlékezőtehetségem van ! Harry jóváhagyólag bólintott. — És én is szegény voltam. Abban a korban, mikor még a legtöbb nő igen tá maszra szorul, én már arra voltam kárhoz­tatva, hogy másokat támogassak. Ekkor ta­lálkoztam veled ! Te voltál az első fénysu­gár sölét életemben. Szerettelek mindenek­felett. Hiszed ezt? Megittasodtam, elkábul­tam, elvesztettem az eszemet. Lelkemnek minden szálával, agyamnak minden gondo­latával csak rajtad csüggtem. Azután lassan­ként felocsúdtam visszanyertem gondolkozó képességemet, előtérbe lépett a boncoló agy és megismertem, hogy helytelen nyomon já­rok. Téged magamhoz bilincselni annyi lett volna, mint megfosztani attól, amit neked még a kedvező sors nyújthatna. Azután meg családomra is gondoltam, akinek megélhe­tését az én munkám biztosította. Nem dob­hattam ki az utcára . . . nem foszthattam meg könnyelműen egyetlen támaszától. Mind­ezt tisztán, világosan láttam és éreztem, bár tudtam, hogy te másként fogod érteni. Harry hirtelen mozdulata elárulta, hogy szivének régi, sajgó sebét érintették. — Tehát akkor nem mondtál igazat ? — Hazudtam ! Nem kívánom, hogy túl­becsüld áldozatomat. Tudtam, hogy az élet­tel foly tatott nehéz küzdelem megölné irán­tam való szerelmedet, ha mint szegény le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom