Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-19 / 38. szám

kapcsolatos hüttökamrák, tekintettel a nagyszámú mészáros és hentes iparosokra, nemkülönben a magánfogyasztókra közegészségügyi szempontból is nagyfontosságú söt mondhatni létkérdés. Feltéve, de meg nem engedve,' hogy mindezeKet mellőzve, sürgetni kell a közvágóhidnak minél előbbi létesité sét már azon szempontból is, mivel köztudomásu dolog, hogy napról-napra rosszabbak a munkás viszonyok, ugy az épitési anyag valamint a munkaerő drágul és ezen halasztással csak költségesebbé tesszük ezen reánk nézve elodázhatlan közintézmény létesitését. Nincs több mondani valónk. Polgármesterünknek a már emiitett egyik közgyűlésen tett kijelentése után nemcsak hisszük, hanem elvárjuk, hogy a közvágóhid kérdése — mely nem tudjuk hol aludt el — tervekkel és költségvetéssel felszerelve legközelebb napirendre kerül. De nemcsak városunk polgármesterében bizunk, hanem városunk képviselőtestületétől is elvárjuk és nincs okunk kétkedni, hogy akkor midőn vávárosunkat érdeklő ily fontos kérdés létesítéséről van szó, minden lehetőt el fog követni, a közvágóhidnak minél előbbi létesítésére. Végül még egyet! Ha a köz vágóhídi tervek és költségvetés a minisztérium ügyosztályában aludt volna el, ugy sürgesse meg a városi hatóság annak elküldését, mert ezen közvágóhid minél előbbi létesítése városunk és lakosságunk közös érdeke és egyben közegészségügyi érdeke. Városi cselédszerző intézet. A mai cselédek és a mai cselédtartók áldatlan harcát már több izben hiveu ismertettük s elmondottuk azt is pontokba foglalva, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően leghelyesebb megoldása volna a cselédügynek, ha a cselédszerzők helyett a hatósági cselédszerződtetés hozatnék be. Megszoktuk ugyan, hogy egye sek, főleg az érdekeltek minden okos gondolatban bolondgombát látnak, mihelyt ez nem tőlük ered, avagy meg valósítása éppeu a hatóságra van címezve, mindazonáltal a valóság megint csak nekünk adott igazat, amint azt az alábbiak is igazolják. Szatmárnémetiben ugyanis leg közelebb egy nagyon üdvös intézmény : a városi cselédszerző intézet kezdi meg működését. Az uj intézmény szabályrendeletét már a belügyminiszter jóvá is hagyta. Szatmárnémeti város úttörő ezen intézménynyel s mint az előjelékből látszik, a vállalkozást szép anyagi és különösen fényes erkölcsi siker fogja koronázni. Magyarországnak úgyszólván alig van városa, ahol a cselédmizeria állandó ne volna. A cselédkérdést min denütt huszadrangu kérdésnek tekintik és dicséret illeti Tankócy Gyula szatmárnémeti rendőrfőkapitányt, aki erős kézzel nyúlt ehhez a kérdéshez s hosszas fáradozás után megteremtette az első hatósági cselédszerző intézetet Magyarországon. A szatmárnémeti városi cselédszerző intézet tiszta jövedelmének fele a város közpénztárát fogja illetni, a másik fele pedig — egy alapítvány létesítésére fog szolgálni, melynek kamatai a hosszabb ideig egy helyen szolgáló cselédek megjutalmazására fordíttatnak. Majd az önhibájukon kívül nyomorba jutott cselédek segítésére és a térjhez menő tisztességes cselédleányok kibázasitására fordítják. Ha pedig ezen alap vagyona az üzleti tiszta nyereség felének hozzácsatolása után megfelelő összegre felszaporodik, abból egy cselédmenhely létesítendő, melyben az ideiglenesen hely nélkül lévő cselédleányok munkát és annak értéke fejében szállást s amellett szellemi és erkölcsi életükre emelően ható szórakozást fognak találni. Ezek lesznek főcéljai az az első magyar hatósági cselédszerző intézetuek s ezen az uton az évtizedeken át elhanyagolt cselédkérdés ügye nagy léptekkel halad előre. Azok a mélyenjáró morális és szociális okok, amelyek a cselédkérdés mai tűrhetetlen és szomorú állapotát országszerte megteremtették, a közel jövőben radikális változáson mennek keresztül. Az üdvös intézmény létesítése tartod méltónak fiadhoz. Luczy szilárd hangon mondta ezeket, de látszott rajta, hogy csak kényszerűségből érinti ezt a gyűlölt tárgyat. Elfordította tekintetét és nem vette észre, hogy Harry fájdalmasan felsziszegett, mintha erős ökölcsapás sújtotta volna. •— Csalódok —igy szólott ridegen. — Az atya egészen közönyös előttem. Az végre is Hermannra tartozik. — Akkor nem tudom, miért volna lehetetlen, mikor oly nagyon szerelik egymást; Harry felkaczagott. Kellemetlen, érdes, gur.yos kaczaj volt. — Te beszélsz nekem szerelemről ? Olyan szenvedély — mint a többi; csábitó áruló. Könnyű homok, melyre a meggondolatlan emberek életüket felépitik! Lucy elsápadt. Arcának pirosló szine hirtelen eltűnt és Harry érezte, hogy mélyen megsebezte. — Ki tanított téged e véleményre ? — kérdezte halkan. — Én nem ilyennek ismertelek. Harry szólni akart, de remegő ajkai megtagadták a szolgálatot. Visszafojtott, ke serü vádak szikráztak tekintetéből. Luczy megtalálta benne a feleletet és elfordult tőle. A kezében tartott rózsa megtépett gyenge szirmai lassan, zajtalanul hullottak a földre. — Oh, mennyire gyűlölhetsz ! — igy szólt alig halhatóan. — Ugy van, gyűlöllek már husz év óta 1 De még inkább magamat 1 Az élet tanított a gyűlöletre ! Lucy lassú léptekkel közeledett a kandallóhoz és párkányához támaszkodva, szejneit tenyerével elfedte. — És mindennek én vagyok az oka! — mondta mélyen elgondolkozva. — Értem; azt hiszed, én keserítettem meg az életedet 1 Harry hallgatott. Tekintete a gyenge, de még mindig szép nő arczában gyönyörködött. Visszaemlékezett a múltra, mikor e nő láttára szive hevesebben dobogott és még most — husz év multán — is érezte vérének gyorsabb, forróbb keringését. Hallgatása nyugtalanította Luczyt és ráirányította fátyolos tekintetét. — Lehet, hogy én vagyok az oka min dennek ! — igy szólt komolyan. — De elbi heted, hogy borzasztóan szenvedtem és nagyon megbűnhődtem ; oly keményen, hogy szinte megtörtem alatta. — Meglehet! Nem kételkedem benne ! Egy pillanatnyi csend után Harry az asztalhoz lépett, mely egymástól elválasz totta őket. — Nem mondanád el, Luczy, — hisz most már minden harag nélkül beszélhetünk a múltról — miért bántál velem akkor olyan kegyetlenül ? — Ne tépjük fel a régi sebeket! — Tudnom kell ! Meg nem foghatom, miért voltál olyan szívtelen ! Lucy fájdalmasan megrázta a fejét. — Senkinek se tartozom felvilágosítással ; legkevésbbé neked, ki ugy se hinnéd el, amit mondhatnék ! — Hiszek neked, Lucy — feltétlenül! A nő elhagyta a kandallót és szembe helyezkedett Harryval. Egyszerű méltóság volt minden mozdulatában. — Te gazdag ember vagy ! — igy kezdte nyugodtan. — Gazdag, köztiszteletnek örvendő ember! Husz év előtt csak erre törekedtél, — igaz-e ? Szegény voltál és az élet C3ak kevés reménynyel kecsegtetett. Ez megmérgezte, elkeserítette lelkedet! Voltak napok, mikor a kétségbeesett küzdelmet leolvastam az arczodról. Láthatod, hogy jó emlékezőtehetségem van ! Harry jóváhagyólag bólintott. — És én is szegény voltam. Abban a korban, mikor még a legtöbb nő igen tá maszra szorul, én már arra voltam kárhoztatva, hogy másokat támogassak. Ekkor találkoztam veled ! Te voltál az első fénysugár sölét életemben. Szerettelek mindenekfelett. Hiszed ezt? Megittasodtam, elkábultam, elvesztettem az eszemet. Lelkemnek minden szálával, agyamnak minden gondolatával csak rajtad csüggtem. Azután lassanként felocsúdtam visszanyertem gondolkozó képességemet, előtérbe lépett a boncoló agy és megismertem, hogy helytelen nyomon járok. Téged magamhoz bilincselni annyi lett volna, mint megfosztani attól, amit neked még a kedvező sors nyújthatna. Azután meg családomra is gondoltam, akinek megélhetését az én munkám biztosította. Nem dobhattam ki az utcára . . . nem foszthattam meg könnyelműen egyetlen támaszától. Mindezt tisztán, világosan láttam és éreztem, bár tudtam, hogy te másként fogod érteni. Harry hirtelen mozdulata elárulta, hogy szivének régi, sajgó sebét érintették. — Tehát akkor nem mondtál igazat ? — Hazudtam ! Nem kívánom, hogy túlbecsüld áldozatomat. Tudtam, hogy az élettel foly tatott nehéz küzdelem megölné irántam való szerelmedet, ha mint szegény le-