Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-01-24 / 4. szám

szerencsétlenéiről emlékezzünk meg és azok segélyeztessenek. Első sorban nekünk mint vármegyebelieknek Kötelességünk ezt tenni úgymond és indítványozza, hogy e célra 500 korona segély szavaztassék meg és ezen összeg haladéktalanul küldessék el a vármegye alispánjához, ugyszinte hogy rögtön gyüjtőiveket bocsáson ki a városi tanács. Ily értelemben szólalt fel Billitz Ferenc, Gyurátz Ferencz és dr. Kende Ádám. A képviselőtestület lelkes helyesléssel fogadta el dr. Antal Géza inditványát és az 500 korona elküldésére a polgármestert utasította. Ezzel áttértek a napirendre. 1. Az országos magyar kertészeti egyesület kérelme, hogy Pápa város közönsége az egyesületbe alapitó tagnak lépjen be. Pápa város képviselőtestülete az országos magyar kertészeti egyesület céljának előmozdítására 20 koronát megszavaz és azt az 1909-ik évi költségvetés terhére a városi pénztárból kiutalja. 2. Az irgalmas rend tartományi főnökének értesítése, hogy rend székházának szomszédságában tervezett uj utcanyitáshoz a kért területet nem engedi át. A képviselőtestület ezen ügyet a napi rendről leveszi és utasítja a polgármestert, hogy ez érdemben lépjen ujabban érintkezésbe az irgalmasrend tartományi főnökével oly irányban, hogy nem volna-e hajlandó az utcanyitáshoz szükséges területet a rend közvetlen szomszédságában lévő és a főiskola utcára dülő, a város által megszerzendő egyik házért cserében átengedni. 8. Klein Vilmos pápai lakosnak a Barát utcában fekvő 10. számú házából ulcatérhez eső terület árának meghatározása tárgyában, a városi tanács és az épi tészeti bizottság javaslatot terjeszt elő. Az építészeti bizottság 75 korona meg állapításával szemben a pénzügyi bizottság 45 koronát javasol. Billitz Ferencz, Wittmann Ignácz és Kende Ádám felszólalása után kik 60 koronát méltányosnak találnak megadni, a közgyűlésen a következő határozat hozatott. A képviselőtestület Klein Vilmos pápai lakosnak a Barát utcában fekvő 10 számú házából utcatérhez csatolt 27'9 négyszögöl területért, négyszögölenként 45 koronát, összesen tehát 1255 kor. 50 fillért megszavaz ós utasítja a v. tanácsot, hogy azt az 1908 ik évi pénztármaradvány terhére nevezett tulajdonos részére utalványozza. 4. Több pápai lakos kérelme az építészeti szabályrendelet 36. 51 -ik szakaszának módosítása iránt. Halász Mihály hosszas beszédben érvel ezen paragrafusok sérelme miatt, főleg érintik csak a szegényebb osztályt. Utal a hatóság zaklatására és azokat tényekkel igazolja és kéri a paragrafusok törlését. Gyurácz Ferenc elismeri a sérelmeket de az áll. vál. alapitó indítványa mellett szólal. Kis József szinte ily értelemben emel szót. dr. Hirseh Vilmos elösmeri a sérelmeket, de ő ezeket a rendőrkapitány tapin tatos eljárasával teszi függővé az orvoslást. Révész mérnök, Szolcnli rendőrkapitány védekezése után a következő határozat hozatott. A képviselőtestület folyamodók kérelmét a napirendről leveszi tekintettel arra, hogy akár a varmegye akár Pápa városa alkotja meg az uj építési szabályrendeletet folyamodóknak módjukban lesz sérelmeiket az uj szabályrendelet keretében orvosolni. Addig is a hivatkozott §§-ok végrehajtásával az illetékes hatóságot a lakossággal szemben tapintat és bölcí? mérséklet íanusitására hívja fel. 5. Az egészségügyi bizottság javaslatot tesz, hogy a varosnak szervezeti szabályrendelete az 1908. évi XXXVIII. t.-c. értelmében inódositassék. Győri Gyula az orvosok fizetésrendezését a többi városi tisztviselők rendezésével együtt kívánja rendeztetni, a kérdésnek napirendről levételét kéri. dr. Lalcos Béla hivatkozik a törvényre, mely ezt követeli. Tekintettel arra, hogy a szervezett szabályrendelet módosításával a város pénzügyi helyzete is érintetik, e^en kérdés megvitatása és véleményes javaslat tétel végett a pénzügyi bizotság elé nem lett terjesztve, a képviselőtestület ezen ügyet visszaadja a városi tanácsnak azzal, hogy tárgyaltassa le előbb a pénzügyi bizottsággal és ezzel a javaslattal terjesze újra a közgyűlés elé. 6. Tér Ferenc v. rendőr kéri, hogy ko. rábbi szolgálata nyugdijába beszámittassékA képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatára a kérelemnek ugy ad helyet, hogy szolgálatát 1905 október 1-től számítja nem pedig 1905 január 1-től vagyis azt az időt, melyet városi szolgálaton kívül töltött be nem számítja. Tehát 1905 október 1 tői megszakítás nélkülinek tekinti szolgálatát újra való felvételénél a nyugdijalapba a 10 % alapbefizetéstől eltekint. 7. Jelentés arról, hogy Friebert Miksa által birt Woyta-féle házra az árverés foganasittatott, minek folytán javasolja a v. tanács, hogy a kérdéses épület és tartozékai, Friebert Miksa eddigi bérlőnek, mint egyedüli ajánlattevőnek az eddigi bérösszegért és feltételek mellett bérbeadassék. A képviselőtestület Friebert Miksa pápai lakosnak bérbeadja a pápai 973 népsorszámu házát, melyet eddig is fakereskedésnek használt, továbbá az Anna téren fekvő 8 népsorszámu házát évi 1880 kor. bérösszegért 1909-ik évi nov. hó 1 tői kezdődő 6 egymásutáni kővetkező évre, a város képviselőtestülete által megállapított feltételek mellett. Ezen határozat; névszerinti szavazás utján hozatott. 8. Leszámolss a Jókai Mór-utcai kataszteri bérházról, egyúttal javaslat, hogy a felmerült 8669 K, 35 fillér tulkiadást a v. képviselőtestület folyó számlára vegye fel kölcsön. dr. Lövy László elfogadja a javaslatot de elvárja Révész mérnöktől, hogy ez érdemben a sajtóban irt támadásaiért bünügyi feljelentést tesz. Révész mérnök kijelenti, hogy ő hivatásának megfelelőleg járt el a bérház építésénél és felelőség nem terheli. Polgármester a tanácsot veszi védelembe és kijelenti Révész mérnök szakreferens véleményezése folytán utalta ki az összegeket. Noszogatott. Mégsem feleltem. Kérdezte, nem szeretem-e ? De hogyan ! De milyen őrülten ! — Hát ? — A gazdagságát nem szeretem. — Miéi t ? — Mert én szegény vagyok. Emlékezzék csak, ugy e igy volt. És erre maga nagyon okosan beszélt. De hiába. Én fél lem a gazdagságától. 8 nem mertem párja lenni. Szóval biztattam, hogy majd, majd, ha én is gazdag leszek. Elváltunk, ^zóta nem is találkoztunk. Hogy maga hogyan érzett, hogyan gondolkodott, nagyon jól tudom. Nem akarta szavaimat szó szerint venni. Arra magyarázta viselkedésemet, hogy elhűltem, kijózanodtam. Ettől lett aztán boldogtalanná, szenvedővé. De csak még jobban megismerte vele az emberi szivet, lelket és még töké letesebb lett művészetében. Mindaddig, mig egyszer csak annak a meglátásához nem jutott, hogy művészkedésével voltaképpen a maga igaz fájdalmát viszi a színpad piaczára. Ezt pedig lealacsonyitónak találta. Az is bántotta, hogy ez közvetve az én művem, pedig engem gyűlölni szeretett volna. És ekkor volt, hogy első művet elfogadták. Magának irtam a főszerepet. Magának kel lett volna játszania. Ezu sem akarta. Azt hitte, hogy ezzel lealázza magát. Találkozni sem akart velem. Még a színpadon sem, de még a lelkemmel, a szelememmel sem. Inkább otthagyta a színpadot, eljött ide falura, ahol az a passziója, hogy erőnek erejével boldogtalanságában, elkeseredettségé ben kéjeleg és tetszeleg magának. Mert maga. Ilonka, ilyen természet. Nagyon jól ismerem. Azóta én is emelkedtem. Meg lett a szerkesztőségi különszoba. Van hírnevem, tekintélyem, befolyásom, vagyonom. Most már nem félek a gazdaságától. . . Bálint sokat beszélt egyfolytábanSzinte belefáradt. Hogy elhallgatott önt.u datlan mozdulattal zsebkendője után nyúlt s homlokát meg fejét törölgette vele. A művésznő szólalt meg. Kissé remegve, fátyolosan búgott a hangja. — Édes barátom, — szólt — maga valamit kihagyott az emlékezésből. Ki. Pe dig talán fontos dolog. Félt a gazdagságomtól. Igaz. De nem azért, ' mert akkor még szegény riporter volt, aki havi ötven forintért körmölgetett napi híreket. Foltnak becstelenségnek látta rajtam a gazdagságot. Azt gondolta, hogy a becsületemnek árán szereztem. Ne is tagadja. Meggyanúsított, megítélt engem. S én ezért lettem magamnak is ellensége. El tudta rólam hinni, hogy igaz az. amit a pletyka a grófról hazudott. Hiszen persze. Valami h.tszat erősítette a gyanút. A gróf koldussá lett, én meg hirtelen meggazdagodtam. Pedig nézze, most is megesküszöm magának, noha igazán semmi értelme, semmi czélja sincsen, hogy hű maradtam magához. Igenis hü, mint egy ábrándozó, ártatlan bakfis. Higyje meg, nem volt érdemes ilyen erényesnek maradnom. Sokat, nagyon sokat szenvedtem tőle. Szilvafa alatt állottak. Ilonka felnézett reá. Már ráncosra aszott, töpök szilvaszem akadt tekintetébe. Leszakította. — Nézze, ilyen vagyok, — szólt. — Milyen nyomorúságos! Pedig a hamva is megvan. Ráaszott. Eh ! S messze elhajította a szilvát. Pár lépést szótlanul mentek. Mindegyikük a földet r.ézte. Végre megint Ilonka szólalt meg: — Jól beszéltem-e? Nem volt-e igazam ? A férfiú töredelmes bánattal vallott : — Igaza volt. A művésznő megcsuklott. Mintha hirteten kitörő siüitást fojtt volna magába. Rebegő ajkkal majdnem lihegve suttogott : — Hát akkor miért jött ? — Kérdezi még? — felelt a férfi. — Igaz, hogy visszavártam, — beszélt tovább a hölgy halkan, szinte sirva, —- de nem igy. Azt vártam, elém bizonyítja, hogy csalódtam. Hogy igaztalaul gyanúsítottam. Ugy kellett volna jönnie. Azzal, hogy tisztának tud, tisztának ismer, hogy soha nem is kételkedett bennem. De igy, Istenem I Hát miért jött ? — De Ilonka, drága nem kételkedtem benne — felelt hévvel a férfiú. — Most talán nem, — szólt rá sóhajtva a hölgy s ezzel, mint a hirtelen nyári zápor kitört szeméből a köny. Kezét nyújtotta az irónak. — Isten vele. Ne haragudjék. Megfordult s lassan, fáradtan, meghajolva, mintha nagy-nagy terhet vinne, eltávozott. Bálint hosszan utána nézett s ugy érezte, mintha a remény, a boldogság, az élet hagyta volna el. t