Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-29 / 35. szám

PAP KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENLK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: siís wmmm. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A Városunk képviselőtestülete a hol­napi napra közgyűlésre van egybehiva, amelynek tárgysorozatában nemcsak vá­rosunk jövő évi költségvetése, hanem több oly fontos kérdés van felvéve, mely városunk haladását és fejlődését nagy mértékben van hivatva előmozdí­tani és ezen körülmény teszi kötelessé­günkké, hogy városi képviselőnk figyel­mét ezen fontos kérdésekre felhívjuk. Lehet, hogy jelenlegi felszólalásunk­kal esetleges rekriminációkba esünk, de ezt a jó ügy érdekében tesszük, mert meg vagyunk győződve, hogy ha ezen fontos kérdésekben városi képviselőink nem beteges közönyt és nembánomsá­got, hanem igenis ügybnzgóságot és hivatásokkal járó kötelességtudást fog­nak tanúsítani, ugy városunkra már a közelben szép jövő vár. A holnapi közgyűlésnek egyik leg­fontosabb kérdése a felekezeti iskolák segélyezésének megvonása. Már említést tettünk arról, hogy a városi tanács a l AKCZA. Az asztalkendő, A pribócziaknak Szabó Lajos prédiká­cziója tetszett a legjobban, ugyanazért- a pribóezi presbiterek őt választották meg tisz­teletesnek. Szép szál legény volt, hosszú, hullámos, nzőke haja betakarta a fél arcát, azonban főleg a hangjában volt valami, ami­vel meg tudta boszorkánvozni az embereket. Mikor a textust magyarázta ez a hang nagy utakat futott meg, mert a szelid csörgede zésből átment az erdők lombzugásába, aztán förgeteggé vált és isteni gyönyörűség volt hallani, mint halkul el újból lágy, suttogó zenében. Az eklézsia nem volt a legkiválóbbak közül való, de nem lehetett azt szegénynek sem mondani. A régi tiszteletes öt derék gyereket nevelt föl és bocsáttot szárnyra abból a formás kis házból, nem vette azo­jövö évi költségvetésből ezen tételt tö­rülni javasolja, mely javaslatot magáévá tette a pénzügyi bizottság ugyszinte az állandó választmány is. Ha a holnapi közgyűlésen a városi képviselők ezen javaslatokat elfogadják, ugy a jövő évi pótadónk '497o-ra lesz redukálva. Hogy mit jelent ez városunkra ezt már eléggé kifejtettük. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a hitfelekezeti iskolák részére ez ideig nyújtott segélyeknek a költség­irányzatból való kihagyása által nemcsak hogy az egyes hitfelekezetek anyagi ér­dekei érintetnek, de ezáltal városunk haladása és fejlődése sok minden tekin­tetben elömozditatnék, azt hisszük a városi képviselőtestület tagjai első sor­ban a város érdekét fogják előtérbe helyezni és a f<*£ké?et ; iskolák dotá­cióját megszüntetni, már azon okból is, mivel maguk a hitfelekezetek elöljárói annak idején midőn ezen dotáció — három év előtt — újból megszavazta­tott, kijelentették, hogy többé ezen do­tációra nem fognak reflektálni, hanem igenis igyekezni fognak az iskolák ré­szére állami segélyt kinyerni. Ez lett volna a leghelyesebb, de ugy látszik, hogy csak mondották, de ez érdemben nem történt semmi. Egy másik fontos kérdés kerül a holnapi közgyűlésen döntésre és pedig a pápa—devecser—sümegi vasút kiépí­tésének kérdése. Emiitettük már, hogy azon ad-hoc vasúti bizottság, mely ezen vasútvonal kiépítésével foglalkozott azt javasolja Pápa városa ezen vasútvonalra 100.000 kor. törzsrészvényt jegyezzen. Ezen javaslatot pártolja az áll. választ­mány is és ebben a stádiumban kerül t ezen kérdés a holnapi közgyűlés elé. Mi már több ízben kifejtettük né­! zeteinket ezen vasútvonal szükségessége és fontossága felett és tényleg csak rekriminációkba bocsájtkoznánk, ha ez alkalommal ezen vasútvonal szükségé­nek részleteibe bocsájtkoznánk. Ez al­kalommal csak azt jelzük, hogy az O. M. K. E. helybeli fiókja is foglalkozott ezen vasútvonal kiépítésének kérdésével és egyhangúlag kimondotta ezen vasut­kon senki sem észre a szlikölködést. (Igaz ugyan, hogy nem is nagyon rugdalóztak. Az özvegye, immár magára maradván, éppen azon tanakodott, hogy melyik gyer­mekénél húzza meg magát. — Addig marad, asszonyom, amig a kedve tartja. Nekem untig elég egy szo­bácska, biztatta az uj pap. — Dehogy elég, lelkem, dehogy. Azaz, hogy most még igen, de ki tudja meddig ? Maga legényember, egy kettőre megházaso dik, — akkor kellene hurcolkodnom, amikor talán nehezemre esik. Szabó Lajos megnyugtatta, hogy sose féljen, van még idő a házasodásig, nem olyan sietős az, de az özvegyet nem lehetett tartani. — Nem érti maga ezt, fiam. A legény pap nem népszerű, legföljebb a lányos há­zakban. Majd meglátja, hogy egyszer csak sürgetni fogják s akik sürgetik, azok mind házas emberek. Így aztán egyedül maradt a házban, amelyet körülfogtak árnyékukkal a fák. Aká­cok nyiltak az utcán és ákácok tették ked­vessé a tornáczot. Egyebekben magának élt a fiatal pap, egy kis keleties lomhasággal várva, hogy mit hoz magával az idő. Mert minden elér­kezik önmagától, fölösleges bármit is sür­getni, hiszen — Isten jóvoltából és emberi, gyarló számítás szerint — olyan nagy vég­telenség előtt áll még! De az életét körül­belül itt kell eltöltenie, azért ajánlatos meg­barátkozni a háztájékkal és mindennel, ami összefügg vele. A háztartással egyelőre törődnie sem kellett, mert kézről-kézre kapták. Hol a já­rásbiróéknál ebédelt, hol meg a katholikus plébánosnál vacsorált, mert meg kell becsülni a tarokkhoz értő tehetséges ifjusigot. Arra az esetre pedig, ha majd otthon főzetne, ajánlkozott elegendő hithű asszony, kiérde­mesült szakácsnők (az egyik az Esterházy­akra főzött éveken át,) hogy kevesebbnek találja az életet s ne kívánkozzék másfelé. Leányok és fiuk részére a z intézetek előírása szerint a legjobb minőségben és a INTÉZETI RUHAKELMÉK-, FEHÉRNEMÜEK­ÉS KELEN&YÉK = »= legjutányosabb árban kaphatók — • —­KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában Pápán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom