Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-07-11 / 28. szám

lakrészeknek legalább fele bérbe van adva és a község többi része csakis ennek következtében kerülne általá­nos házbéradó alá. És végül az w engedély ezettgyógy­fürdőterület" körzetébe veendők fel a községnek akár belakár külterü létén fekvő oly fürdőterületek és azok hatarain belül emelt magánépületek, amelyeknek a gyógyfürdő elnevezés használatára a (örvényeknek megfe­lelő kormányhatósági engedélye van. A külső terület távolsága min­denkor a földadókataszteri térképen megállapított belső telkek szélső ha­tárvonalától számítandó, hacsak a vá­ros összefüggő építkezése ezt a ha­tárvonalat már át nem lépte. Az engedélyezett gyógyfürdők ha­tárvonalai, ha azok már az engedé lyezésnél meg nem állapíttattak, vagy a terület kiterjedése fölött kételyek merülnének fel, a házadókataszter felvétele előtt pontosan meghatáro zandók. A körzetekről és illetőleg köz igazgatási kerületekről külön külön kataszter készül. Ha pedig valahol, a kataszter elkészülte után, gyógyfürdő engedélyeztetnék, az annak engedé­lyezett határvonalain belül álló épü­letek törzsivei rögtön elkülönitendők, s mint külön kataszterbe tartózok ke zelendők. A házadókataszterbe minden a házadó tárgyát képező épület felve endő még akkor is, habár egyik vagy másik állandó vagy ideiglenes «dó­mentességet is élvez. Kiterjed ennél fogva a kataszter a város egész te rületén, illetőleg annak határán emelt összes épületekre, ideértve terület szempontjából azokat a pusztákat, ta nyákat, majorokat, telepeket, havaso­kat és egyébb lakott helyeket is, amelyek vagy mint a községi határ kiegészítő részei, vagy mint közigaz­gatásilag csatolt területek tartoznak a községhez, vagy városhoz. Az egyes kataszterek körén belül, a kiadott nyomtatványmintán, minden házról, *— amely a törvény 2—3 § ai szerint egy háznak tekintendő, — külön törzsiv veendő fel a tényleges birtokos nevére. Ott, ahol a tényle ges birtoklás vitás, a telekkönyvi ál­lapot iranyadó, megjegyeztetvén, hogy a kataszteri bejegyzés magánjogi kö­vetkezményekkel nem jár. A kiadott ujitás 6 § a részlete­sen felsorolja, hogy mi képez törzs könyvezendő épületet, A kataszteri felvétel a házszámok soi rendjében történik. Ott, ahol házszámozás nincs, azt a helyrajzi számok pótolják. Ameny­nyiben a házszámozás utcák szerint elkülönítve vau, a törzsivek felvétele is ennek megfelelően készitendő. Több utcára nyíló ház oda sorozandó, ahová bejárata nyílik; ha pedig többfelöl van bejárata, a ház ezek közül bár mely utcába sorozható, de minden esetben a törzsiven minden utca neve, házszámával együtt kitüntetendő. A munkálat befejeztével minden kataszterről a kiadott minta szerint összesítés készül és az illetékes pénz­ügyigazgatósághoz beterjesztendő. — Ezek az összesítések lesznek a jövő ben a házadókivetés ellenőrző kulcsai, miért is a felvétel után bekövetkező változások az arra hivatott számve­vőségek utján azokban is keresztül­vezettetnek. BgggBBffggWggBg' J - "- 11 ['' J.-UJM Nőegyleti kóstoló, — 1909. julius 4. — A pápai jótékony nőegylet a minden évben rendezni szokott „Kóstoló"-ját mult vasárnap tartotta meg a ref. főiskola udvar helyiségében. Gyönyörű idő kedvezett a mulatságnak, jóllehet a délutáni órákban gyengén érkez­tek a mulatságra, de már az esti órákban a tradícióhoz hiven összegyűlt a nagyszámú közönség. A nőegylet választmányi tagjai mint rendesen a tornahelyiségben az ételek és ita­lok kiszolgálását végezték, a confetti az ud­varhelyiségben felállított sátorban lett eláru­sítva. A nőegyleti tagok a következő beosz­tással végezték a reájuk bízott teendőket : Pénztárnál: Steinberger Lipótné, Kiss Vilma, Kiss Lászlóné. Konfetti sátornál : Pencz Anna, Geiger Edit, Tar Gyuláné, Takács Jolán, Sz. Ga­lamb Böske. Pecsenye asztalnál : Kiss Ernőné, Har­mos Zoltánné. Bor sátornál : Hajnóczky Béláné, Sípos Józsefné. Süteménynél: Steiner Józsefné, Barcsi Józsefné. Fagylaltnál : Mészáros Károlyné. Konyhai felügyeletnél: Jákói Gézáné, Bélák Lajosné. A sört az udvarhelyiségben özv. Kut­rovácz Józsefné szolgálta ki a közönségnek. A tulajdonképeni mulatság akkor kez­dődött, amikor az Ívlámpák kigyulladtak és kezdetét vette Füredi Kálmán teljes zenekara közreműködésével a tánc. Éjfélig járták nagy kedvvel a táncot, amikor a mulatság — mint rendesen — véget ért. Emelte a mulatság fényét az, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk is részt vett a kóstolón, ki igen jól érezhette magát, mert éjfélig együtt időzött azon társasággal, mely­nek körében kedélyesen szórakozott. A mulatság fényes sikerének oroszlán­része Sült Józsefné elnök és Mészáros Ká­roly titkárt illeti, ki határt nem ismerő buzgó és fáradhatlan közreműködésükkel biztosítot­ták a fényes sikert. útra kell megint. ^Összejárja Észak-Európát. Gyűjt, dolgozik. Élni akar most már. Mert nincs más, mint a dicsőség, amiért élni ér­demes. — És egy éjjel, — a főváros utczáit már a tavaszi kóbor szelek szántották, mi­kor színház után elváltunk és ő ment haza, hogy most már igazan csomagol — főbe­lőtte magát . . . Mikor a telefonértesítést megkaptam és lélekszakadva rohantam a lakására, már nem volt semmi élet benne . . . A rendőrtisztviselő egy nekem cimzett, lezárt borítékot adott át, melyből, mikor lá­zasan felszakítottam, néhány szál ibolya hul­lott a földre . . . Semmi több. Egyetlen sor írás sem. De nem is volt rá szükség. A né­hány szál hervadt virág és a kis, öldöklő szerszám között, mely még most is ott he­vert a szegény fiu mellett, aki néhány órá­val ezelőtt a dicsőségtől mámorosan csak élni kívánt, élni . . . olyan könnyű volt ki­találnom az összefüggést: a szép, szomorú szemű asszony, aki mindezideig küzdött a szenvedélye ellen, nem bírta tovább. Irta tehát, hogy jön. Látni akarja a szerelmesét és üdvözölni a csókja által, melyről eddig csak álmodnia volt sza­bad . f. . Aztán nem bánja, jöjjön a Halál. És az én barátom, a becsületnek ez a fanatikusa, megszökött az asszony, a más asszonyának a csókja elől. Megszökött olyan jól, hogy igazán csak a Halálban érhette utói. . . . Valószínűtlen történet, ugy-e ? A mos­tani időben szinte lehetetlen. Talán magam sem hinném el, ha nem volnék mindennek a tudója. fogja most elhagyni, mikor a remeteséget hűségesen megosztotta vele ? A társaság sok érdekes témával fog szolgálni, de meg ott van a levéltár is, melyben kedvére ku­tathat, ha a zajos mulatságokba beleunt. Dénes hát maradt. A levéltárra ugyan nem került a sor, annál inkább igénybe vet­ték a vendégek, akinek apró, szellemes pár­beszédeket, színdarabokat rögtönzött s ha a szükség ugy hozta magával, egész éjszaká­kon át zongorázott. Abban az időben már mind ritkábban irt és ha jött is tőle levél, abban minden­kiről volt szó, csak éppen a — ház úrnőjé­ről néni. És mindjárt gyanút, fogtam. Kérdezős­ködni természetesen nem mertem, de valami névtelen, le nem győzhető nyugtalanság vett erőt rajtam. A legutolsó levelében különben is sok ellentmondás volt, ami tápot adott ennek a nyugtalanságnak. Azt irta, hogy a vendégek már lassan elmaradoznak. Jönne ő is, de a gróf most megint kedvet kapott a muukához, különben is ugy hozzászokott, hogy most legalább még hallani sem akar a távozásáról. Pedig nem sok hasznát veszi, mert ő halálosan fáradt és nincs kezdve semmihez. A legnagyobb valószínűség sze­rint megszökik tőlük. Pedig rut hálátlanság lenne, mert az öreg ur fiaként szereti. Egy másik', szűkszavú levélben a gróf váratlanul elutazásáról ad számot. Egyik közeli rokona öngyilkos lett; annak a hagyatékát kell ren­deznie. Most már igazán jön is. Nincs keresni valója ott többé. Hát ón vártam is. Minden nap, min­den órában ideges türelmetlenséggel lestem, hogy mikor nyitja rám az ajtót. Most már egészen határozottan láttam a veszélyt, ami­kor az a szegény fiu nekimegy. És vártam és váriam, de c.sak nem jött. Ennek is megkaptam a magyarázatát: a kis fiu életveszélyesen megbetegedett. Hirtelen lett rosszul; éjszakáról hajnalra és 5 nap múlva már el is helyezték szegénykét a családi kriptába. Két hét multán erre mégis csak meg- ! érkezett. Na, azt az örömet, boldogságot, ' megnyugvást el nem képzelheted. Nem tud­tam betelni vele. Nem láttam én akkor, hogy mennyire meg van törve, milyen egészen más, mint mikor utoljára láttam. Vagy ha I észrevettem is. mit törődtem vele ? Csak­hogy itt vau ! Egy kis türelem, majd hely­rejön, a régi lesz megint, Vigyázok én reá ! Vigyázni? ! Nevetséges ! Lehet arra vigyázni, akit az örvény már sodor magával ? És van-e veszedelmesebb örvény a tiltott sze­relemnél ? Egy pár hónapig azért •— látszólag — ; jól ment minden. Az én barátom a meg hitt, bizalmas körben, mintha újra megta lálta volna önmagát. A régi, kedves, jó fiu volt megint és ha én nem ismerem olyan nagyon jól, talán én is egészen megnyug­szom. De nekem nem tetszett valami a szeme nézésében, ajka mosolyában ; valami, amit csak én láttam, senki más. Erre az időre esett egyik legzajosabb irói sikere. A „Ledőlt oszlop" című szín­művét adták elő és egyik előadás több ba­bért hozott számára, mint a másik. Mintha kicserélték volna. A diadal meggyógyította. Agyában csak ugy forrt a sok eszme, munka­terv. Csak eljöjjön tavasz! Nagy hosszú

Next

/
Oldalképek
Tartalom