Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-16 / 20. szám

Mit nem tesz egy külföldi város idegenforgalom érdekében ? Anyagi áldozattal szolgálják az ügyet a magántöke és pénzintézetek. De korai még az idegenforgalom kérdését felvetni, mert első sorban azokról a hajléktalanokról kell szólnunk, kik különben itt mindent megtalálnak, — tárt karokkal fogadják őket mindenütt — csak fészket, meleg fészket nem találnak. Elálmélkodva áll itt a kedves jövevény, aki ide jött uj hazát keresni ezen áldás közepette és áhitattal rebesgeti: „Adtál Uram áldást de nincsen benne köszönet. " A lakáskérdés érinti leginkább a közhivatal és közintézetek tisztikarát, •— mely tekintélyes contigensét alkotja városunknak, mely társadalmi osztálylyal a helyi ipar és kereskedelem számot vet és éppen ezen osztálynak van oka a panaszra, hogy nem talál nálunk szerény igényeinek ötet megfelelő kényelmes tűzhelyet. A lakáskérdés nem egyoldalú, hanem társadalmi és gazdasági kérdés, tőle függ a város további fejlődése, avagy örökös stagnációja. — Mi már több vezércikkben több utczák megnyitása, val kapcsolatosan érintetjük ezen lakás kérdést — és figyelmét felhívtuk az intéző köröknek az ezzel összefüggő előnyökre. Itt az idő, hogy a város közönsége a helybeli társadalom és a pénzintézetek napirendre tűzzék ezen égető kérdést és okot módot találjanak ki i ezen a város további fejlődését érintő kérdés megoldására. Városunk közérdekét véljük teljesíteni midőn ezen kérdésnek napirendre való tűzését sürgetjük és sürgetni fogjuk addig, míg csak nem tapasztaljuk, hogy felszólalásunk megszívlelésre nem talál. Munkáslakások építése s közegészségügyünk javítása, Sűrűn lakott népes városainkban a közegészséget nagy mérvben veszélyeztetik az alacsony, kellő le vegőt nélkülöző ósdi lakások, melyek rendesen a szegényebb néposztálynak lakóhelyei. A mai nehéz megélhetési viszonyok között kénytelen a munkás elem olcsóbbságuknál fogva azokat a lakásokat kibérelni, melyek higiéniai szempontokból tán kiüritendők vagy lerombolaudók volnának. Ezen lakásokba szorul össze 3—4 munkás család, itt keresne üdülést és pihenést a gyárak nehéz munkájában kifáradt lakossága. De vájjon talál-e ? Nem csak hogy nem talál, hanem egészségét, idegét még jobban kockára teszi a lakás, mint a nehéz muuka, s idő előtt szólítja el a családfőt gyermekei, felesége mellől a gyilkos halál. De mit szóljunk a gyermekek egészségéről? Azok nagyrésze vérszegények, görvény kórban szenvedők, kik már a születéssel hozzák magukkal a különböző betegségek csisége. Természetesen eszébe jutott azonfelül valamennyi vasúti rablás is, mely utóbbi időben oly gyakori volt és élénk fantáziája százféle lehetőséget színezett ki félelmének növelésére. Gyors lépésekkel igyekezett az első osztályú váróterem íelé és ott a sötéten égő csillár alatt felnyitotta kézitáskáját, egy kis revolvert vett ki és gondosan megvizsgálta. Annyira belemélyedt fontos foglalko zásába, hogy észre se vette egy útitársa beléptét. Nagyon elegáns úriember volt, aki megállva, figyelemmel kisérte Gerda buzgó tevékenységét. — Kellemes polgártársnő ! — gondolta az idegen. E perczben visszafordult Gerda és a gyanakodó szemlélő beláthatott vad eltökéltségben villogó szemeibe. — Teringettét! — ezt hangosan mondta és őszinte csodálattal eltelve. — Minő szemtelen, alattomos szemei vannak ennek az embernek ! — vélekedett Gerda. — Valami revolveres kalandornő — gondolta az úriember — pedig kár érte, csinos utazótárs lett volna! — A^ ékszereimet taksálja ! — gon dolta Gerda. Es mindketten elhatározták, hogy semmiesetre sem ülnek egymással egy szakaszba. A váróterem két ellenkező sarkába ültek ie, és behatóan vizsgálgatták egymást, amennyire a távolság és a rossz világítás megengedte. Amikor odakünn megszólalt a csengő, egyszerre felugrottak és Összeszedve kézipodgyászukat, kirohantak a hirtelenül megélénkült perronra. A villanygömbök meggyúltak. Az ajtókból férfi ik siettek kifelé, akik álmosjágukat és a szolgálat zsarnoksága miatt érzett kedvetlenségüket nagy nehezen tudták csak leküzdeni. Egy panaszos, hosszú fütty után feltűntek a mozdony égő szemei és füstölve, sisteregve, dübörögve érkezett be a vonat a kis állomásra. Túlzsúfolt szakaszok, csakis egy elsőosztályu kis fülke volt üres. Gerda és a másik mindenütt helyet kerestek, közben folyton találkoztak, mintha csak egymást üldözték volna. Gerda az utolsó pillanatban az üres kis fülkébe mnekült és a mikor a mozdony már nekiindult, az idegen úriember is felszállt oda. — Csak félelmet ne mutassunk! — bátorította magát Gerda. — Fődolog az elővigyázatosság ! — figyelmeztette önmagát a férfi. Nagy körültekintés után letelepedtek egymással szemben. Öt kellemetlen perez után az idegen kalapot emelt. — Megengedi nagyságos asszonyom, hogy rágyújtsak ? ! Kérem, — magam is dohányzom ! Feltűnő sietséggel kínálta meg arany szívarka-tárcájából: — Megengedi . . . — Aha, már kezdődik — gondolta Gerda — álomcigarettek. — Köszönöm, — mondta lehetőleg elfogutatlanu! — megszoktam a magam cigarettejeit. Talán parancsol belőlük . . . ráit. És nekünk ezekből kell nevelni a munkás elemünket 1 Ilyen gyermekből erős, kitartó, munkabíró férfiakat és nőket nem kaphatuuk. Már pedig, ha mi a mezőgazdasággal karöltött gyáripart akarjuk megteremteni, ugy elsősorban a munkásaink egészségéről kell gondoskodni, azután pedig az egészséges és jutányos élelmezésről. Örömmel látjuk, hogy a földmivelésügyi miniszter a munkásházak építésének támogatásával a mezőgazdasági munkáselem részére egészséges lakásokat kiván teremteni, mely egyúttal a munkás tulajdonát is képezne. Ezen munkásházak építésénél az egészségügyi követelményekre igen nagy suly fektettetik, amennyiben a szobáknak tágasoknak és magasaknak kell lenniok, s e mellett kell lenni udvarnak és kertnek is. Ezen szooiális intézkedés nem is fog eredméuy nélkül maradui, mert ezáltal egyfelől munkásságunk egészségét fokozzuk, másfelől pedig hozzá láncoljuk az anyai földhöz, tulajdonhoz juttatva őket. Amidőn a mezőgazdasági munkásokról való gondoskodást a legmelegebben üdvözöljük, egyúttal a legnagyobb sajnálatunknak adhatunk kife jezést, hogy épen azokról nem gondoskodik a kormány, — akik erre leginkább rászorulnának, t. i. az ipari munkásokról. Hiszen a mezőgazdasági munkások az év legnagyobb részét a szabadban töltik, míg az ipari, gyári Ő is odatartotta tárcáját, mely az idegenével egyenlően értékes volt. — A világért se veszek ! gondolta az idegen — „a régi trükk" — hangosan azonban azt mondta : — Már nagyon megszoktam a „Quenn,,jeimet . . . Némán szívták czigarettejeiket. A férfinak nehezére esett a hallgatás. — Teringettét! Minő bájos asszonyka ! Az arca gyönyörű és minő édes és grac/íiózus ! Semmi kétsék! Ilyen asszonyok, ha éjnek idején védtelenül utazgatnak, nagyon veszélyes portékák! Nagyon kell hát vigyázni ! . . . Gerda titokban szemlélte a kellemetlen útitársat, — aki nyugtalanul mozgolódott és gyors pillantásokat vetett rá — és bizalmatlansága fokozódott. — Kérném, nyissa ki az ablakot ! — kérte Gerda. Amikor a férfi felugrott, hogy teljesítse kívánságát, Gerda villámgyorsan felnyitotta kis kézitáskáját, — amely mellete volt letéve. Útitársa, aki elővigyázatból csak félig fordított hátat neki, egy pillantással észrevette a kézitáskában felül a kicsiny revolvert. Az ördögbe háti Meg fogja matatni | ennek az asszonynak, hogy drágán adja az életét. — Elegáns kis bőröndjében gyorsan keresgélt és egy imponálo hatcsövüt véve ki belőle, feltűnően maga mellé helyezte. A fiatal asszonyt ájulás környékezte. Hirtelen gyöngeséget érzett és feje hátrahanyatlott. / — Bizonyára az első kísérlete ! — gondolta a férfi szánakozva.