Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-08 / 45. szám

vat?l létesítésének homályába bevilágítanom és elfogadhatólag reá mutatnom arra, hogy mily egyszerű módon, mily könnyű szerrel és milyen kevés erővel raeg lehet váro­sunkban oldani egy kérdést, megvalósítani egy intézményt, melynek megoldása, mely­nek megvalósítása régi óhaja, régi vágya a város közönségének és amelynek megol­dása és megvalósítása ma már sürgős és elhalaszthatatlan szükséget képez. Én előterjesztettem általánosságban és részleteiben a megoldás, a megvalósítás módozatait, a megoldás és megvalósítás maga a Tekintetes Városi Tanács és a Te­kintetes Képviselőtestület kezében és ott hiszem és vallom, hogy a legjobb kezek­ben van. Pápán, 1908 évi október hó 16-án. teljes tisztelettel : Kemény Béla v. jegyző. Eddig az előterjesztés, amelyből kitű­nik, hogy Kemény jegyző behatóan foglal , kozott a kérdéssel és annak megoldási mód­jával. Ugy tudjuk, hogy a v. tanács újból elrendelte a fentebb jelzett szabályrendelet előszerzését, de az mind a mai napig nem került a tanács asztalára. Ugy mondják, hogy nem találják meg. (Ejnye ejnye — szedő.) Mi a közérdek szempontjából éberen őrködünk afelett, hogy az üdvös eszme és annak a Kemény jegyző előterjesztéseiben körülirt módszer szerint való megvalósítása valahogy a napirendről le ne kerüljön, mert valóban itt az ideje, hogy Pápán bejelentő hivatal létesitessék és a nagyközönség jog gal és méltán követelheti a fent körülirt ez érdembeli előterjesztését a tanács minél előbb terjessze a közgyűlés elé. iskolába beiratkozottak s ekkép kinyomozandó be nem Írottak alapján, az iskolába járás az egész vonalon megindult; az idén azonban szenvedett a veszprémvidéki nagy hadgya­korlatok miatt, miután beszállásolásokra az iskolaházakat is igénybe vették. Szerencsések vagyunk mint iskoláink jótevőjével ezúttal a király ő felségével di­csekedni, kí a veszprémvidéki nagy hadgya­korlatok alkalmával 3 napig Veszprémben lakván, egyébb jótékony adományai közt 1000 koronát szegény tanuló gyermekek felruhá­zására is adományozni kegyeskedett ; a köz­igazgatás ágai utáni tudakozódásai közben éppen nem mellőzte a tanügyet sem ; feltűnt ő felségének a sorfalat álló sok tanuló ifjú­ság viruló külseje és nyájas leereszkedéssel tudakolódzott a veszprémi iskolák számáról, városunk egy hires tudós fiának, Csolnoky Vikrornak ez alkalommal a „Vasárnapi Új­ság "-ban irt gyönyörű historikus vezető cikke szerint bebizonyult ez alkalommal is, hogy az ősrégi „Veszprém, kicsinysége ellenében is nagy kulturváros." Jótévőink voltak még a soha sem hi­ányzó kartársunk, dr. Óvári Ferenc, ki a nagyvázsonyi ovódának lefolyt évi fentartá­sára 1370 koronával járult, a nagyvázsonyi urodalom jelenlegi tulajdonosai Lieben Test­vérek, névszerint Motesici Motesiczkyné szü­letett Lieben Henriette, Lieben Ernő és Lie­ben Róbert az 1905. évi 57,384. sz. rendt. szervezett nagyvázsonyi áll. el. iskola szá­mára épületben, beltelekben, építési kölsé­gekben 40.000 koronával felérő jótékony is­kolai adományt juttattak, végre Tisza István gróf, a dunántnli ref. egyházkerület főgond­noka, a Pápán szept. hóban megtartott köz gyűlés alkalmával 40.000 kor. adományt tett a pápai leánynevelő intézet céljaira. nyomor, nélkülözés és fájdolora egyhitésére kellene fordítani. De hagyjuk ezt a komor hangulat és hiába való prédikálás, mely úgysem hal­latszik sem a sirgödrökbe sem a túlvilágba hanem maradjunk mi csak meg egyelőre amig csak lehetséges ebben a világban, ahol mindent meghallanak ami a heti kró­nikában fel van jegyezve az érdekeltség részére. Hát miről is szól a heti krónika ? Hát miről is szólhatna másról, mint a legszen­zációsabb heti eseményről a Fráter Kormos művészi hangversenyről. Ezen eseményt szenzációssá az tette, hogy városunkban Fráter Lorándot számosan nem élvezték és másodsorban, hogy közönségünk által anj­nyira kedvelt Kormos Ilonka is fog a hang­versenyben közréműködni. Frátert városunk­ban kevesen ösmerik Kormost bizalmas körben „Móczit" pedig mindenki ösmeri és ezen két tényező tette annyira hangzatossá és közbeszéd tárgyává ezen úgynevezett monstre hangversenyt. Hogy hangzatossá vált ezen hangver­seny fényesen igazolja ezt azon körülmény, hogy még alig voltak a falragaszok kifüg­gesztetve és csak híre járt a hangverseny­nek, .már kezdték kapkodni a jegyeket, ugvanyira, hogy a hangverseny napján még állóhelyet sem lehetett biztosítani. Igy állunk ama bizonyos hangverseny dolgában. Azaz párdon nem állun Ak, mert amidőn ezen 'jelentésem a nyilváno ság elé kerül, már „finitala concerta" és m ndenki aki a hangversenyben rósztvett — pedig hát sokan mondhatjuk ezt magunkról — már tudni fogja, hogy miként állunk hang verseny dolgában. Igy tehát olvasóközönsé­günk előbb fogja tudni hogy áll, mint a heti krónikás rovatában, de azért mindennek dacára erről a sokat igérő hangversenyről a jövő heti krónikában : Mégis, leadom a tejet ! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városától nem sok példát lehet venni. Az hirlik, hogy Pápa városa lassan in­dul a fejlődésnek. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képvi­selőnknek erős nyomása van. Az hirlik, hogy a polgármesternek vál­lát sok teher nyomja. Az hirlik, hogy a rendőröknek kevés fogni valójuk van. Az hirlik, hogy Halottak napján sokan élősködtek. Az hirlik, hogy Halottak napján sok élőhalottat lehetett látni. Az hirlik, hogy a helybeli esperesnek átkát nem hallják meg a menyországban. Az hirlik, hogy az Uj-telepen sok régi­séget lehet találni. Az hirlik, hogy a dohánygyár és szövő­gyár között a fogalom hiányzik. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjaitól többen csak kézzel fogható bucsut vehettek. Az hirlik, hogy Pápán az elvhűségre gyengén lehet appellálni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője visszamenőleg alszik. — Személyi hir. Esterházy Pál gróf, ki az Andrássy grófok tőketerebesi birtokán több napon át vadászott, a hét folyamán városunkba visszaérkezik. — Dr. Forbáth Imre, műegyetemi m. tanár a csatornázás ügyében, kedden városunkban időzött. — Előléptetés huszárezredünkben. A november havi előléptetések alkalmával huszárezredünk z.-egerszegi osztályának osz­Tanfelügyelöi jelentés. — Veszprémvármegye népoktatási állapota. — A kir. tanfelügyelő f. évi szeptember havi jelentését következőkép folytatja : Megfordultam Pápán, Bakonyszombat­helyen és Suúron ; Veszprémben és Pápán az állami polgári iskolánál megtartott tanév­elej i magánvizsgálatokon elnököltem. Suúron jelen voltam az uj ágh. ev. népiskola épü­letének felszentelésén, melv az egész nép je­lenlétében nagyon ünnepélyes egyházi szer­tartással és hazafias szellemben ment végbe ; egyúttal értekeztem a Gsernyén felállítandó állami iskola érdekében, miután ottan a va­lamennyi iskolát egyesítendő igen alkalmas nagy épület állana rendelkezésünkre, melyet amint megtudtam, a közbirtokosság megvesz, ebbe az állami ovoda is elférne ; hogy mily hatással lenne-e a tótoklakta Gsernye és vi­dékére egy állami iskolának és ovonának a felállítása, azt szükségtelen bizonyítanom, re mélem is, hogy ez sikerülni fog. Bakony­szombathelyen az úgynevezett „németfalu" iskolájának újonnan való felépítését szorgal­maztuk, miután az már nagy sokáig várat magára. Jelen voltam a veszprémi rk. tanítók egyesületének gyűlésén is. Az összes tánkötelesek számában is­mét egy örvendetes növekedés mutatkozik vármegyénkben, amennyiben az 42865-re rug, vagyis 2208 al több, mint az előző évben. Ezzel az emelkedéssel természetesen növek­szik az iskolák felállításának szüksége is, ki­vált a városokban és sok utcáju nagy köz­ségekben ; épültek is ennek folytán uj tan­termek Pápán a rk. iskolánál kettő, az ág. ev. és ref. iskolánál egy-egy; Veszprémben az rk. iskolánál 2, Siófokon, Enyingen és Vaszaron eg-egy tanterem, Gsernyén az ev. iskolánál is egy. Szeptember elején megindult az ujabb utasítás szerinti iskolakötelesek összeírása az KARCZOLAT a m"ULl"b ]b_éijx*ől­Komor hangulattal kezdődött a hét.. Halottak napját ünnepelte meg városunk lakossága. A komor hangulathoz nagyon is beleilleszkedett a komor időjárás is mely nagyon is élethűen tükrözte vissza ezen szomorú nap jelentőségét. Ideális komor időjárás volt, aminél a régi hagyományos időszakot vésték emlékezetünkbe. A halottak iránti kegyelet megnyilat­kozása és ünneplése sablonszerüleg folyt le. De hisz ez nem is történhetik másként. Azaz történhetne máskép is, de tudja Isten az uj ünneplési tervezet még sokáig fog magára váratni. Az uj ünneplési tervezet ugyanis abból áll. hogy a halottak sirhal mára koszorúk ne tétessenek, hanem ezeknek ára más kü­lönféle humanisztikus célokra volnának for­dítandók. Ez igen helyes eszme volna, de amint már jeleztem, ez nem olyan hamar fog bekövetkezni, mert ebben a kegyelet leadózásában senkit sem lehet korlátozni. Szóval ezen üdvös és célszerű eszme a távol jövő zenéje. Azaz jobban mondva ehhez a humánus gondolkozáshoz még nem vagyunk elég érettek. Vannak ugyan már most egyes esetek, hogy koszorúk megvál­tása címén ezen összegek adománykép lesz­nek letéve és „hirlapilag nyugtázva" de mennyi ez az eset a tenger sima tükréhez képest. Ugy tudjuk, hogy országunkban ezen a napon több milliókra menő összeg lesz koszorúk elhelyezésére fordítva. Istenkém ! Istenkém ! Mi mindent le­hetne ezekkel az elhervadt milliókkal léte­síteni. Es ha jól meggondol juk a dolgot ugy talán még az is kétségessé válhatik, hogy ha a halottak beszélni tudnának, vagy ha a másvilágról csak egy halandó visszaér­kezett volna, vajon ezek is nem azt mon­danák, hogy rzek a koszorúk milliónyi ösz­szege feleslegi u kidobott pénz és inkább a

Next

/
Oldalképek
Tartalom