Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-22 / 12. szám

ség pártfogásának eredménye sem maradhat el. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövet a szinügy pártolására. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő közönségét oly annyira, hogy most már van úgynevezett „színházi közönségünk" és ha oly társulat érkezik városunkba, mely igényeinket ki tudja elégíteni, azt ugy anyagilag mint erkölcsileg támogatja. Hisszük és reméljük, hogy a jelenlegi évadban is megteszi e tekintetben kötelességét. A szinügybizottság az egész szí niévad alatt figyelemmel kiséri mind azokat a mozgalmakat, mely a sziné szet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizottság szerető gárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi magyar vendégszeretetével lássa el, hogy mikor a búcsú órája elérkezett, az itt tartózkodás jó sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Mi részünkről arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hathatós működését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen arról, hogy Pápa városában fönnen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredményeket ért el a magyar színészet. A szabadság ünnepe Pápán, A szabadság, egyenlőség és testvériség dicső emléket Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fénynyel és több lelkesedéssel ünnepelte meg, mint valaha. Ünnepet ült e korszak-alkotó nap fordulóján városunk apraja és nagyja, mindenkinek szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabadság harci események nagy alakjainak herosi tettei. Az utcasorok házairól nemzeti lobogók lengtek és lelkesi tettek. Március 15 ének megüneplésében legnagyobb szerepe mint minden évben a főiskolai ifjúságnak volt, melynek példáját ez évben számos egye sülét is követte. A lefolyt ünnepségeki ről a következőkbea számolunk be : A honvéd szobor elölt. Az ev. ref. templomban reggeli 9 órakor megtartott istentisztelet után a főiskolai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és hosszú tömött sorokban a honvédszobor elé vonult, hogy ott a kegyelet adóját lerójja a hősök emlékezetének. A „Hymnus" eléneklése után Siskey j Imre I. é. p. n. nagylendülettel Emlékezés a márciusi ifjúságra cimü alkalmi költej raényt szavalt, mire Bakó Lajos a képzőj társulat alelnöke lépett az emelvényre s I hatásos, gyújtó emlékbeszédet mondott a nap jelentőségéről. A beszéd végeztével a főiskola koszorúját helyezték a szoborra. Utána Benedek József I. é. p. n. szavalta nagy hatásai a „Talpra magyar"-t és végül a „Szózat" eléneklésével véget ért az emlékünnepély. A színházban. A városi színház falai között az idén is fényesen zajlott le a nemzeti ünnep, melyet a ref. főiskola lelkes ifjúsága rendezett. Már napokkal az ünnepély előtt az összes jegyek el lettek adva és a rendezőség kénytelen volt az emeleti erkélyen számas pótszéket beállítani. Az ünnepély esti 7 órakor vette kezdetét, melynek műsorát, a főiskolai zenekar nyitotta meg. „Hunnia gyásza" egy ! részletével Odty Zoltán mesteries vezetése | alatt. Ezután Siskey Imre I é. p. n. nagy | hatást keltett „Talpra magyar" szavalatá1 val, mely után a főiskolai énekkar kitűnő összhangban énekelte el a „Szabadságdal" t. ! Oáty Zoltán vezetése alatt. Alig hangzott el az énekkar éneke következett a műsor legérdekesebb pontja ; „Az emigráns" 3 felvonásos korrajznak előadása. A címszerepet Siskey Imre kitűnő alakításban mutatta be. Átérzett játéka, a szerephez alkalmas orgonuma minden jelei netében érvényesült. Nagy színpadi rutinnal és műkedvelőnél ritkán tapasztalt szini padi otthonsággal játszta meg Hidegh János az intrikus Wrabetz nehéz szerepét. Rokonszenves volt Benedek József mint vértes főhadnagy. Kisebb szerepekben Csery Ernő, Felcete János és Komjáthy János az összjáték sikerét emelték. A női szereplők, kiket talán első sorban kellett, volna említenünk, feltűnt Kokas Hilda, ki Margit szerepében oly játékot produkált, mely hivatásos színésznőnek is dicséretére válhatnék. Ugyanezt mondhatjuk Neuhauser Böskéről, ki mint fiatal leány a maga szerepében valósággal beleélte magát és minden egyes jelenetében hatást keltett. A közönség mindkét főszereplőt tüntető tapsokkal illette. Kis szerepekben Borsos Olga igen hercig volt és remekül lejtett körmagyar táncot meg kellett ismételnie. Ugyancsak i kedvesen és meglepő biztonsággal mozgoti a színpadon Bélák Rózsika a szobaleány szerepében. A darab rendezése a csoportok összeállítása mintaszerű volt és a közönség folyton megujuló tapsaira az összes közreműködők reá érdemeltek. Az ünnepély után a közönség nagy nők leszünk továbbra is ? De nem nézel le a Pali miatt ... Sárika biztosította, hogy nem. És olyan gazdagnak, boldognak érezte a lelkét, olyan kiváltságosnak tudta magát, amilyennek csak ragyogó, aranypalástjuk alatt a királynőket képzelte, akikről gyermek-értelmének az a hite volt, hogy ők képviselik Összességét és megtestesülését mindannak, ami a földön szerencse, boldogság és hatalom. * Kc't év múlva csakugyan megjelent Józsi ur Sárika édesapjánál, akiről talán még rcm is mondtam, hogy előkelő kereskedó-rmber volt, nagyon komoly, nagyon reálh és — mint a leánya is sóhajtva gondolt- cl

fkésőbb — kevés idealizmus volt benne. Ő mítsem tudott a gyermekek két éves szerelméről. A mama világért se merte volna előtte elárulni. — Nagyon megtisztelt bennünket, kedves öcsém ajánlata, — mondotta az elfogult, izgatott fiatal embernek, de érthetőnek tartja, ha én, — a megcsontosodott üzlet-ember — gyakorlati oldaláról is mérlegelem a dolgokat, s tudni óhajtanám, miként biztosítja leányom jövőjét, aki jólétben nevelkedett és akibe az édesanyja — ugy tapasztaltam némi igényt is nevelt. — Az atyám vállalata nyújt fedezetet a megélhetésünkre, — szólt a fiatalember. — Igaz, tekintve koromat és többi testvéreimet, akik szintén a vállalat körébe lesznek vonva, egyelőre szerényebb összeg az, amit a magam háztartására fordíthatnék. De Sárika is hoz valamit a házhoz, s két ember aki nagyon szereti egymást, egymásban fogja keresni és megtalálni azt, amit a körülmények tán megtagadnának tőlük. — Hát igen. Valamit kap Sári is. De tekintettel magunkra és többi gyermekemre, én se adhatok sokat. Csak annyit, hogy a ruházati szükségleteit fedezze. S miután én azt hiszem, ez a két oldalról jövő kevés .együttvéve se lesz elegendő arra, hogy leányom sorsát biztosivá lássam: kedvező választ legnagyobb sajnálatomra nem adhatok. A fiatalember összetette kezét és ugy esdekelt: — Kedves bátyám, ne tegyen bennünket boldogtalanná. Ne ez legyen az utolsó szava. Tárgyaljanak apámmal, egyezzenek meg valamiben. Nekem nem pénz kell, hanem Sárika. Csak éppen hogy a megszokott jólétet akarnám neki biztosítani. Hiszen tudok dolgozni és érette kétszeresen édes lesz a munka. Az apa kezét nyújtotta neki s azt mondta, majd gondolkodnak a dolog fölött. Másnap tárgyalt Józsi apjával. Sokáig, hevesen, eredmény nélkül. Mindenik a másiktól várt engedményt — hiába. Este, azt mondta a feleségének : — Édes Annám, nagyon szerelmes voltál te én belém, mikor elveltelek? Az asszony csodálkozva nézett rá s 1 nem értette, mit akar e kérdéssel az ura. De mert egydnes, igaz lelkű volt, megmondta, amint volt : — Szerelmes nem voltam beléd, de biztosan néztem a jövő elé. Rokonszenves voltál nekem, tudtam értékedet s nyugodt szivvel biztam rád magamat. A férfi bólingatott hozzá. Elégedetten hallgatta. És azt mondta rá : — Megbántad-e ? Nem én, egy perezre se. — Hát ugy e, hogy az csak románokban van, hogy a házassághoz szerelem is kell ? Kell a — majd mit mondtam ! Jólét, biztos exisztenczia. A többi smarn. Sári is talál olyan valakit, aki mellett nem kell garasoskodnia. Elég fiatal még, várhat. Abból a házasságból nem lesz semmise. A mama — jó Istenem — dehogy mert volna ellentmondauia. így szokta meg közel harmincz éven keresztül, hogy mindig az ura eszével gondolkodjék. Titokban azon ban sokat sírt Sárikával. Józsi pedig külföldre ment, ahol majd — oh, szinte bizo nyosnak látszik — valami dúsgazdag misset hoz, akit majd tárt karokkal fogadnak a szülők. De ő nem megy férjhez soha. Az ő szivében nem lesz több kikelet. Ezt olyan komolyan gondolta és érezte, hogy néhány hóngp múlva — titokban — sürü levelezést folytatott valamelyik zárda fejedelemnőjével, akinek elmondta levelében, hogy hozz; juk vágyik. A papa rájött a levelezésre és igen rövid száraz szavakkal kérte meg a főtisztelendő apáczát, hogy ne feleljen leányának, aki nem közéjük született, sőt ellenkezőleg, olyan hóbortos, hogy egy alig serdült ifjú miatt kész lenne zárdába menni, hogy az tár. ott cziankálit igyék. Hagyják békén, ő felelős a sorsáért, s ő tudja, mit tesz. Szegény Sárika tehát apácza se lehetett. S amikor az érettségin keresztülbuk.-