Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-15 / 11. szám

rXIVTII- ó-vfolyam. Pápa, 1908. március 15. 11 _ szám. KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Illetőségi ügyek. A városi képviselőtestületi közgyűlések mindenkori napirendjének legeslegvégén szerényen húzódik meg e két szó: illetőségi ügyek. És talán épen azért, mert oly szerényen húzódik meg a napirend fenekén, részesül oly kevés figyelemben. Akár csak ott sem lenne a tárgysorozaton, ugy kel föl heiyéröl a képviselők legnagyobb része és a polgármester az elnöki székből kényte len a figyelmet felhívni, méltóztassanak helyükön maradni t. képviselő urak. még egy pontja vau a tárgysorozatnak, az illetőségi ügyek. Minthogy pedig a képviselőtestület elé csak azok az illetőségi ügyek jönnek, melyekben az illetőség megtagadását javasolja a tanács, a polgármesteri felhivás után is, felkészülődés, jövés-menés, társalgás, zaj közepette mondja el mondókáját a referens és egyesek a dolgot kedélyes oldaláról nézvén, mosolyogva kiáltják a zöld asztal felé, nem adjuk | nem adjuk meg az illetőséget. No, nem igy van ? Pedig hát nem oly jelentéktelen dolog az, valakinek hovatartozandó sága felett határozni. Hisz valósággal Ítélkezünk az illető felett, akinek illetőségi ügyét tárgyajuk, mert vagy arról van szó, hogy nem adunk helyet valakinek magunk között, vagy | kiküszöbölünk valakit közülünk aki eredetileg közénk tartozott. És annak, aki Ítélkezik, legyen az egyes ember vagy testület, ismernie kell tüzetesen és api óra azt az anyagot, amely a meghozandó határozat, a kimondandó Ítéletnek alapjául szolgál. Igaz, hogy amikor az az illetőségi ügy a képviselőtestület elébe kerül, a szakelőadó által áttanulmányozva a tanács által megvitatva van már, hiszen tanácsjavaslat alakjában kerül a közgyűlés asztalára, de igy van ez minden egyes, még oly apró ügygyei is, mégis mielőtt ez utóbT Á K C Z A. A férj, Winz báró szökésén, elképzelhetetlen dühbe jött misis Brown, Seelenbach grófné társalkodónője. Annyira dühbe jött, hogy megfeledkezett nemcsak magáról, hanem Magdáról is és otthagyta a barakk-kastélyt, hogy fölkeresse a leányát s a reménybeli vejét. Ugy tiz óra lehetett délelőtt, amikor Magda ezt megtudta s mint valami bolondos kanári madár, aki észreveszi, hogy nyitva felejtették a kaliczkáját, ő is kedvet kapott a szökésre. Ez már járványosság volt ugy látszik a mathisgurgi kastélyban. Nem gondolkozott sokáig, kiadta a rendeletet a szobalányának, hogy csomagolják be a holmiját, mert el fog utazni. A szobalány egy csöppet se találta különösnek a dolgot, hisz öt is elfogta a vándorlási kedv s vigan nótázva szedte ki a szekrényekből a sok drága, csipkés fehérnemüt s rakta bele az utazóláda feneketlen fenekére. Magda pedig bucsulátogatásl tett a hattyúinál. Kopott, szürkés hangulat terpeszkedett a nagy kertben. A fák leveleit már ugyancsak megtépázta a gonosz mostoha, az ősz s a borzas, apró bokrok ugy festettek, mintha mosdatlan, rongyos gyerekek lettek volna. A hattyúk is vedlettek. A szép, fehér, fényes tollazatúk fakó volt s csaknem a szürkébe hajlott. Úszták a szürke vizet s olyan mélabúsan eveztek a tavon, mintha szerelmükben csalódott lirai költők lettek volna. Vidám csak Magda volt. Nem látta meg a lehullott, hervadt leveleket, nem érezte az erjedés fanyar illatát, nem vette : észre ezt a nyomasztó, lesújtó őszi néma| ságot, csak az járt az eszében, hogy egy pár óra múlva tul lesz Mathisburgon, nem látja ezt a gonosz barakk-kastélyt, hanem j ülni fog a vasúton, a mely nyargalni fog vele, veszett, szédítő száguldozással. Hová ? Merre ? Bánta is ő. Semmi határozott terve még nem volt. Attól tett függővé mindent, hogy az első vonat, amely az állomásra,érkezik, keletnek megy-e, vagy nyugatnak. 0 megváltja a jegyet a legtávolabbi állomásig, amig az a vasút visz, azután majd gondolkozik rajta, hogy hová i is menjen tovább. Csak éppen az öreg hattyú néni fejét i akarta még előbb megsimogatni. Nagyon szerette azt a diszludat, mert néma volt. Egy csöppet irigyelte is, mert az a derék I vizimadár nem érezte szükségét annak, i hogy beszéljen, igy nem is érezhette az I egyedülvalóság kellemetlen voltát. biak a képviselőtestület színe elébe jutnak, dacára a szakreferens által történt áttanulmányozásnak, dacára a tanács által történt alapos megvivitatásuak és töröl hegyére való tüzetes letárgyaltatásnak, mégis kiadat1 nak még a vonatkozó szakbizottságnak is mielőtt a plénum elé jönnek | és nem egyszer megtörténik az, hogy ! eSy egy tárgysorozati pontot képező ügyről, amikor már pro és contra beszédek hangzottak el, kiderül, hogy az uincs is kellőleg előkészítve, teí hát vissza adatik a tanácsnak vagy a szakbizottságnak megfelelő előkészítés céljából. De ki hallotta azt, hogy illetőségi ügyben csak egy heng is hallatszott valaha, mely valamelyik il; letőségét kereső egyén sorsa felől való közelebbi érdeklődést tanúsított volna, hiszen már az illetőségét kereső egyén neve is a gyiilésteremből távozó képviselők zajába ful. Csak nem régibeu voltunk fültanúi egy magán beszélgetésnek, meCsakhogy nem volt nála egy falat kenyér sem, amivel a partra csalogathatta volna a fehér madarat, ez meg nem volt hajlandó potyára kiúszni a partra. Ezen bosszankodott egy csöppet Magda s hangosan is megdorgálta, hálátlan jószágnak nevezte hattyú nénit, de a bölcs madár (aki hallgat, az mind bölcs) nem törődött mindezzel. Mit volt mit tennie, szépen visszafordult, hogy egy kis kenyeret hozzon a viziállatnak. Talán ha vissza nem fordul, mindaz nem történik meg. amit mindjárt elmondok, de hát visszafordult és akkor már szemközt állott az urával. Erre a meglepetésre igazán nem számított. Elakadt a hangja, elborult a szeme s legszívesebben sirva fakadt volna. Minek is botlott ez az ember éppen most az útjába. — Bocsásson meg, hogy zavarom. A kastélyban azt hallottam, el akar utazni? Igaz ez ? — Igaz. — Természetesen, végképpen. — Természetesen. — Jól teszi. Ez a legegyszerűbb megoldása a kérdésnek. Azt hallom, misis Brown is elutazott. Nem tudja esetleg hová? — Önhöz ment. Legalább azt mondta. — Az nagyon valószínű. Jelenteni