Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-25 / 43. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁKAK : Kgész évre 12 kor., félévre G kor., negyed évre 3 kor. lígyes szám ára 80 fillér. LAPTULAJDONOS es KIADÓ: i?O&IAV&bk HIROETESEK es NYILTTEREK felvetőinek a kiadóhivatalban és NOBEL A R :71 I N könyvkereskedésében. Váfaszíások küszöbén. Nagyon is aktuálisnak tartjuk, most, midőn képviselőtestületünk részletes újjászervezése van küszöbön, hogy lakosságunk figyelmét oly körülményekre hívjuk fel, melyek városunk közügyeinek vezetésére nagy befolyással vannak, de felhívjuk a képviselőtestületet is, melytől váró suuk haladását és fejlődését teljes joggal elvárhatjuk. Most, hogy küszöbön vannak a városi képviselőválasztások boldogboldogtalan városi képviselőségről ál modozik. Nem azért, mintha a város iránti kötelességtudását akarná beigazolni, hanem mondjuk ki egész őszintén — csekély* kivétellel — csupa hiúságból. A hiúság olyan emberi gyöngeség, mely a társadalom minden rétegében buja talajra talál. E gyöngeség folyománya, hogy sokan olyan állások és hivatalok utau törik magukat, melyekhez semminemű képesítésük és jogcímük nincs. A törekvést igen sok esetben siker is koszorúzza, mert a hiu emberek tömege érti a módját, ameiylyeí a cél elér hető. Igy történik aztán, hogy közéletünk irányadó testületei olyan emberekből verődnek össze akik csak számbelileg mutatnak, de hiányzik belőlük a tettre képes alkoto erő, a dolgozni tudó és akaró lélek. Már most mi ennek a következménye ? Az, hogy városi közéletünk napról napra jobban elposványosodik. Fontos, mindnyájunkat közelről érintő ügyek iránt nincs meg az az érdeklődés, mely alapja, előmozdítója minden jónak, de ha talán szó is lehetne érdeklődésről, ez nem egyéb kíváncsiságnál, mely csupán arra szolgái, hogy keretül szolgáljon a gép módjára ledaráló eseményeknek. Mint már említettük élő példa erre a városi képviselőtestület. Ha elérkezik a választások ideje, csodá latosan ismeretlen existenciák bukkannak elő a homályból, hogy a városi képviselő tetszetős palástját magukra húzhassák. Nincs semmi érdemök, csupán az, hogy jól tudnak dörgölőzni a vezérlő férfiakhoz, soha egyetleu szóval, vagy mákszemnyi tettel sem adták semmi jelét annak, hogy érdeklődnek a közügyek iránt. Ennek dacára minden követ megmozdítanak, hogy városi képviselők lehessenek. Mikor aztán céljukat elérik, kidüllésztett mellel s mosolygó ábrázattal ülnek a zöld asztalhoz s vagy vigyorogva pletykáznak egymással, vagy — ha okos szót kívánna tőlük a napirenden lévő ügy — szájtátva hallgatnak mint a csuka. Szomorú valóság, hogy a városi képviselőtestületben ha nem is sokan, de vannak, akik épenséggel nem teljesítik kötelességüket. Ezek az urak tudnak szavazni, szükség esetén korteskedni, de az igazi komoly munkát csak hirből ismerik. Ezt az egyesektől suggerált képviselőket aztán tetszés szerint lehet idomítani. YÁRCZA. A DOS, vegyülne ; mikor a kapuja fölött ragyogó büszke családi ezimert, melyen kék mezőben egy pánczélos vitéz oly hősiesen villogtatja kardját, lecsatolták és most a pázsiton néhány kerti szerszám társaságában a bokor aljában pihen, határozottan olyanfélét érezhetett, mint egy katonatiszt, akit sarzsijától fosztanak meg. Bent a kastélyban, melynek már mind a két szárnya üres volt és csak a közepe volt még teljes kényelemmel berendezve, a földszinten a nagy boltíves ebédlőben ült Szentimreyné. Férje hátra tett kezekkel föl és alá sétált, időnkint meg-megállva, ilyenkor Szentimreyné ránézett, mintha várná, hogy mondjon valamit. Szentimreyné az ablaknál ült, előtte kis asztalon egész halmaz irás ós régi levél hevert, ezeket rendezte és majdnem minden másodikat öszszetépve, az előtte álló papírkosárba dobta. Most felállott, hogy ujabb levélcsomót hozzon, karcsú, fejedelmi alakja volt és minden mozdulatta olyan előkelően nyugodt, A régi kastély parkjának széles utain nagy gyermeksereg játszott, óriási zsivaj közepette. — Én nem leszek király ! — jelentette ki a kis Szentimrey Miklós. — Miért V kérdezték a többi gyerekek és kipirult arczczal állották körül őt. — Miért nem akarsz király lenni, hiszen az a legnagyobb ur? — Nem akarok király lenni, az mindig csak .némán nézi a játékot, nem mehet rabolni. Én rabló akarok lenni, minden kincset megszerzek és odaviszem a királynak. — Mit tudsz te megszerezni, kis tacskó? — szólt a nálánál jóval nagyobb és idősebb Kardos-fiu. — Mindent meg fudok szerezni, amit akarok, — szólt fénylő szernekkel a kis Szentimrey. — És aztán én is király leszek. — Milyen király ? — Rablókirály. A kastély és parkja most azokat a napokat élték, melyekben gazdát cserél. Azokat a melankolikus napokat, mikor aü azelőtt, gondosan ápolt kastély és park az elmúlásra emlékeztet ; az uj gazdának még nincsen joga intézkedni benne, a régi meg már nem törődik vele. Nyugodtan nézi, mint veri íel a gyom az utakat, mint fújja be a szél száraz avarral a világágyakat. Az ősi Szentimrey-család készült kivonulni a régi kastélyból és átengedni helyét Kardoséknek, a meggazdagodott bugris családnak. Milyen lesz a kastély a Szentimreyek nélkül ? A forró vérű, minden izében nyugtalan, féktelen Szentimreyek nélkül, akik ősidők óta öntöttek lüktető életet bele ? Olyan lesz, mint egy test, melyből a szivet kiszakítottak. Maga a kastély leeresztett ablakredőivel ugy nézett ki, mintha melankolikus bánatához mély szégyenérzet STEIÜBEHOER M. UTOOA Legjobb bevásárlási forrás, \wa exüs\ áru ^a^ 9á\as

iz,\éV,Wtt, ' 1 \EMIP\OM\ Ve\^\veV, VancsoV. SV\D. <$)

' ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. ©va Vü\'ó%\eges9récjeV, ©me^a, óráV tva^ ^áVas'z.VeV.Wtv. ^aftUsoV, \o\ és ^oxAosaxi VéstWeVcveV.