Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-11 / 41. szám

3CVIXI. évfolyam. IP árpa,, 1908. október 11. 41. szám, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HiflöETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R tA ! N könyvkereskedésében. Ml van a Nem tudjuk hányad ízben, de nagyon is fontos kérdés megvalósí­tását sürgetjük. Városunk képviselő­testülete elhatározta egy uj közvágó­híd felépítését és utasította a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésére. Ezen utasítás már hó napokkal ezelőtt történt, de minded­dig homály fedi ezen városunk lét­érdekét nagyon is fontos ügyét és ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy ezen kérdést napirenden tartsuk­De hol akadt meg ezen ügy ? Mult hóban újra szóra tétetett ezen kérdés egyik képviselőtestületi köz­gyűlésen és városunk polgármestere ez érdemben hozzá intézett interpel­lációra azon választ adta, hogy a közvágóhíd létesítése már küszöbön van. Ezen kijelentés elhangzott, de a köz vágóhídi tervekről, és költség vetések hollétéről nem tudunk semmit. Hol akadt meg ezen fontos ügy ? Erre kérünk választ ! Hogy mily fontos ezen köz vágó híd felállítása azt hisszük felesleges újból bizonyítanunk Városunk kép­viselőtestülete is belátta ezen intéz• tnéuy fontosságát és már hónapokkal ezelőtt elhatározta a közvágóhíd lé­tesítését és utasította a városi taná­csot a tervek és költségvetés elké. szitésére. Tudtunkkal ezen tervek és költségvetések már elkészültek és most már nincs más hátra, mint ezen terveket és költségvetéseket a köz­gyűlés elé terjeszteni. Hozzá kell már végre valahára komolyan és érdemlegesen fogni ezen égetően szükséges intézmény létesí­téséhez. Mi már több izben felszólal­tunk ez ügyben, sürgettük ezen köz intézmény létesítéséi; már azon fon­tos szempontból mert ezen közvágó­híd létesítésével közjövedelmüuk te­temes szaporítása van biztosítva. Ismét felszólalunk ezen kérdés­ben, mert megérett a dolog és nincs értelme a halogatásnak, annyival is inkább mivel ezen intézmény felállí­tásával nemcsak hasznot biztosit ma­gának a város de a közegészségügy terén számos visszaélésének és pa­naszoknak vesszük elejét. Az eddigi haliogatással egy jö­vedelmi forrásnak minél előbbi meg­nyitását mulasztottuk el, ami pedig nem állhatott érdekében senkinek, legkevésbbé városunk vezető férfiai­nak, kik legjobban tudhatják és lát­ják városunk nehéz anyagi viszonyait. Ezeket előre bocsájtva, csak kötelesség mulasztás vádja érhetne bennünket, ha a közvágóhíd létesí­tése kérdését újólag — nem tudjuk hányodszor — újból sürgetjük. Igenis kötelességünknek tartjuk, mert első sorban a helyi sajtónak kötelessége a közvélemény előtt folytonosan éb­ren tartani a tervbe vett üdvös al­kotásokat és intézményeket. De nem csak nyilvántartani, hanem igenis a hivatott intéző férfiainkat sarkalni, biztatni, a tervbe vett üdvös újítá­soknak megvalósítására. Egy ily fontos és városunk ha­cI Á R C Z A. A szombatos, Két kemény cserepesház nézett farkas­szemet egymással a falu főutczájában a sok apró szalmás kunyhó között. Akár csak a gazdáik. Mind a két ház sarkán bolt volt, amelyeknek pultja mögül husz év óta vias kodott egymással Kristóf, az örmény és Mózes a szombatos. A pé,;z, a vagyon volt a csataterük, s az elkeseredett tusában hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Gyönyörű szép nyári alkonyat volt. Kristóf kiinnállott a. boltajtójában és széles nevetéssel szólott be a boltban ülő leá­nyához : -— Feljött a csillag s a farizeus szé­kely már csukja a boltot. Meggyújtja a gyertyákat és veri a mellét egyheti bűnei­ért. Mindjárt meglátjuk, milyen zsinagógát rendez a vén gonosztevő. A jámbor vágyakozás nem teljesült. Máskor nyitva maradt az ablak, láthatta az egész falunépe, hogy mint imádkozik lobogó gyertyalángoknál az utolsó székely zsidó. ; Most Mózes gondosan becsukta belső szo­bájában az ablaktáblákat. Azután fölgyuj I totta az ünnepi lángokat. Felkötötte az imádkozó szijjat. Elővette az ócska, héber bibliát és mormolta vontatott, siralmas han­gon a sok ezeréves zsoltárokat. A fehér abrosszal leterített asztalnál szemben ült vele a fia, a doktor jurisz. A csinos, ele­gáns urigyerek szótlanul nézte a rendes péntek esti ájtatosságot s lopva az asztal j alatt türelmetlenül pillantgatott órájára. Könnyebbülten sóhajtott föl, mikor apja el­végezte az imádkozást. Ki akart szólani a vacsora után, de az apja visszatartotta: — Komoly beszédem van veled, fiam, azt hiszem tudod, hogy ma lettél nagykorú? A íiatal ember szótlanul bólintott a fejével. Az öreg pedig szinte ünnepélyes han­gon folytatta : — Tudom, hogy nagy szálka a te szemedben az én szombatosságom. Restel­kedtél eleget az apád miatt. Már gyermek korodban sokszor sirtál, mert pajtásaid gú­nyoltak. szidalmaztak, sőt le is köpdöstek, hogy zsidó vagy s meghúzták a tincset a füled mellett. A fiu összerázkódott a kellemetlen emlékek felidézésére. Az apja azonban nem vette eszre s elérzékenyülten beszélt tovább : — Édes anyád, az áldott jó lélek, kétségbeesve könyörgött, hogy kereszteltes­selek meg és ne tegyelek csuftá egy olyan hittel, amelyet egyedül vallok az egész székelyföldön. Velem nem lehetett beszélni. — Egyszer aztán ágynak esett az anyád. Hervadt, sárgult, fonnyadt mint szá­razságban a rét füve. Összeszorult szívvel láttam a pusztulását. Már a végit járta, mikor nagy elhatározással imádkoztam a Jehovához, hogy tartsa meg, gyógyítsa föl s én feláldozom egyetlen fiamat, mint Ab. SYEINBERGER M. UTÓDA ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, et,üs\ k<~, JjVvrva et,üs\ ávuY xvac^ 9á\asT»\éYWtv, \emip\om\ VeV(VeV, YaxvcsoY s\V @ ========= ©va VüYóuVegessécjeV, ©me^a, J)cW§Vausetv ováV ^áVasxVeVkati. ^a^WásoV. \o\ és ^oxv\osaxv V.és<\\e\t\eY,

Next

/
Oldalképek
Tartalom