Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-09-13 / 37. szám

MY KÖZÉRDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R S/1 I N könyvkereskedésében. Hatósági mészárszékek fel­állítása. Városunk képviselőtestülete a városi tanács javaslatára a hatósági mészárszékek esetleges felállítását el­határozta. A hatósági mészárszékek felál­lítását a kényszerhelyzet okozza. A helybeli mészárosok ugyanis a kiszol­gáltatott hus silánysága és indokta­lan drágasága mellett foglalnak állást ez teszi az állapotot tűrhetetlenné és hozta kényszerhelyzetbe a városi kép­viselőtestületet, mely hivatva van az ily anomaliak szanálására. A hus silánysága és drágasága ellen a panaszok nem mai keletűek. A jelenlegi panaszok csak élessebbek mert a mostani árak mellett ily si lány hust csak Pápán árusítanak. Mi eleve kijelentjük, hogy a ha­tósági mészárszékek felállításával a húsárak leszállítását aligha fogjuk elérni, de igenis elérjük azt, hogy ezen árak mellett élvezhető hust fo­gunk kapni. Ha pedig ezt a célt elér­jük ugy teljesen indokolt a hatósági mészárszékek felállítása. Mészárosaink nagyon naiv állás­pontra helyezkednek és felette gyen­gén indokolják a folytonos áremelést. Elsőrendű marha vágóhidunkra soha nem kerül, másodrendű csak elvétve, állandóan csakis harmadrendű. Ha most a bécsi piac — a mely a mo­narchia legdrágább piaca— legutolsó árjegyzését vesszük alapul és irány­adóul, akkor azt látjuk, hogy Bécs­ben jobb minőségű de harmadrendű­nek osztályozott marha élősulybani ára 49—53 korona 100 kilogram­monként. Természetesen ezen árban bent foglaltatnak a bécsi szállítási, vásári-, élelmezési és egyéb költségnek, ame­lyek darabonként innen Pápáról szál litva 20—22 koronát tesznek ki. Az ezen minőségű marha átlagos súlyát 400 kgr-ként számítva a költség kgr­ként 5 fillér, ugy hogy a kereskedő részére hasznot egyáltalában számí­tásba nem véve a fenti ár 44—48 koronára redukálódik. Nyilvánvaló tehát, hogy a nálunk fogyasztásra kerülő marha maximális ára 48 korona métermázsánként élő­súlyban és ha a levágatással járó sulyveszteséget a lehető legmaga­sabbra 50%-ra tesszük, akkor az ered­mény az, hogy mészárosainknak a hus 96 fillérbe kerül, természetesen a marhabőrét nem számítva, melynek ára ma 30—40 korona között diver­gál darabonként. Igazoltuk az elmondottakkal, hogy mészárosaink hamis indoklással se­gítik elő a hus drágaságot. Értenők eljárásukat, ha azzal állnának a nagy közönség elé, hogy beismerve ama gyengeségüket, hogy eddigelé csak is harmadrendű hust árusítottak és megtennék, kijelentenék, hogy ezen tul a bécsi piacon másodrendűnek jelzett marhát fognak vágni és annak húsát árusítani. Jogosan elvárhatnák a mészárosok' tói azt, hogy drága 'pénzünkért pénzünk' TÁKCZA. -^o Tengeren. A fiumei kikötőből kis vitorlás bárka siklott kifelé a tenger nyugodt vizére. A vitorlás bárkában a kormányoson kívül csak ketten ültek ; egy fehérruhás, szép, fiatal asszony, kinek aranyszőkhe aján ragyogva játszott a nap sugara és egy at­létatermetü tengerésztiszt, kinek a sok nap­sütés csak homlokát, melyet sapkája elfö­dött, hagyta nyíltan, fehéren, arczának többi részét bronzszinüvé perzselte. A báróné ugyan szemben a tengerész­tisztel, de a bárkanak egészen a másik vé­gében ült és álmodozva nézte a felhasított tenger apró hullámait, melyek a kis hajót követték. A tengerésztiszt jól tudta, hogy az asszonynak csak a teste van itt, a lelke ott kalandozik a partokon a „szárazföldinél", ahogy ő nevezni szokta azt a halványarcu, feketeszemű, művészlelkű embert, aki a bárónénak hűséges kísérője volt Abbázia gyönyörű sétányain és nem egyszer vette észre, hogy a férfi széleskarimáju panama­kalapja alól elővillogó mélytüzű, fekete szemei, mint mélyednek a báróné ábrándos kék szemeibe és ha alkonyattájt a tenger­part valamelyik szikláján ülve, a férfi szép baritonhangján énekelni kezdett, a báróné mintegy megigézve, lecsukott szemekkel, áhítattal hallgatta, talán egy napon át hall­gatta volna, minden egyébről megfeledkezve. A tengerész tudta, hogy a báróné csak az ő kedvéért tervezte ezt a kis kirándulást, aki azonban a legutolsó perczben valami ürügyet mondva, lemondott róla. Biztosra vette, hogy elmaradása szándékos volt; annyira szárazföldi volt, hogy szemmellát­hatólag kerülte a vizén való kirándulásokat, a tengert az ő változó, személyes hullám­zásaival leginkább a partról szerette nézni. A báróné már a bárkában ült, mikor megtudta, hogy ő nem tarthat velük és igy feltűnés nélkül nem maradhatott volna ott­hon. És mikor az enyhe szél nekifeküdve a vitorlának, a kis hajó kiröppent a kikö­i tőből, a tengerésztiszt érezte, hogy az asz­szonynak csak a testét viszi, a lelke ott [ maradt a parton. A bárka már lka partjainál futott, mi­kor a báróné mintegy bizonyságul, halkan megszólalt : — Most, most csendül bele lágy ba­ritonhangja az illatos, balzsamos levegőbe. Aztán halkan dndolni kezdte a jól ismert melódiákat, melyeket annyiszor hall­gatott az ő közelében ülve, majd hirtelen abbahagyta: — Ah, a zene ! — szólt — az az is­teni zene ! Hátrahajtotta fejét, szemeit lehunyta és ajkain mosoly játszadozott. — Báróné most jobban rajong a ze­néért... — szólalt meg akadozva a ten­gerésztiszt, mintha, félne, hogy álmodozá­saiból felriasztja. Tanulók részére intézetek által előirt legjobb minőségű ruhanemüeket dus választékban találjuk KRAUSZ JÓZSEF M FIA ós Társa divatáruházában. g^ Női és gyermek konfekcióban az idei újdonságok már beérkeztek. figyelmébe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom