Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-01-26 / 4. szám

Nem, a fogyasztók képtelenek lennének sztrájkra, s az eladók a markukba nevetnének ezen a lehetetlen erőlködésen s az eredmény talán az lenne, hogy mivel a fogyasztók kimondották a sztrájkot, a nem sztrájkoló fogyasztók drágábban jutnának az áruhoz. Hiába, hol kevés a forgalom, ott nagyobb haszonnak is kell lenni! Igen, szükség van a fogyasztó közönség állásfoglalására, de nem ilyen irányban. A fogyasztó közönség követelje a hatóságok közbelépését, követelje s hasson oda, hogy a hatóságok állapítsák meg az árakat oly formán, hogy első sóiban is az élő és vágott hus közötti felháborítóan óriási árkülönbözet legyen a méltányosság határára lejjebb szállítva. Nézzen csak utánna bárki is, hogy mi a különbség az élő és vágott hus között s ha ez irányban adatokat gyűjtött, lehetetlen, hogy el ne szörnyűködjön. A húson kell kezdenünk, mint egyik legfontosabb élelmi cikken, mely a többi árak emelkedését és csökkenését mindenkor maga után vonzza. A hatóságokat kell arra kényszeríteni, hogy tisztességes árak sza bására kötelezzék a mészárosokat, de semmi esetre sem szabad tűrni, hogy a fogyasztó közönség zörgős csontjából még a velőt is kivegyék. Legyen gondja a hatóságoknak, hogy az általuk megállapítandó árak be is tartassanak, viszont, adjanak a fogyasztó közönségnek módot arra, hogy az így megállapított árakat kellőleg ellenőrizhesse, s esetleg tiltó szavát bármikor felemelhesse. Nem fogyasztó sztrájkra, hanem a fogyasztó közönség erélyes fellépésére van tehát szükség. Cselekedni kell és pedig gyorsan, mert mennél rövidebb idő alatt tudjuk keresztül vinni a hatósági komoly beavatkozást, annál hamarabb fogunk megszabadulni a tűrhetetlen drágaságtól. Ha pedig másként nem lehet se giteni az égető bajon, rendezzen be a városi hatóság husárusitó és kimérő boltokat és azzal a város fogyasztó közönségét nagy hálára fogja kötelezni. Mozduljon meg a közönség, cselekedjen a hatóság, s az eredmény nem fog elmaradni. Villamos telepünkről — i908. j.m. 22. — Városi képviselütestilletünk legutóbb tartott közgyűlésén már szóvá tétetett, hogy a Máv. igazgatóságával a szerződés aláírását addig elhalasztja, mig az árainszolgálat nem lesz biztosítva. Ezen áramszolgálat pedig csak akkor lesz biztositható, ha villamos telepünket kibővítjük. Ez érdemben, ugyszinte a közönség körében felmerült azon panaszokkal, melyek ugy a közvilágításra valamint a magán fogyasztók világítására tétettek, foglalkozott a villamostelep felügyelő bizottsága. A villamostelep felügyelő bizottsága szerdán délután tartott ülésében a villamostelep kibővítése őrdemében végleg nem határozott és bevárja ez érdemben a Ganzcég ajánlatát a Díssl moterokra esetleg a bérletrendszerre .vonat kozólag. A közvilágításra von atkozó panaszokat tárgyalva utasította az üzemvezetőt, hogy az Osram és Nernst-féle lámpákkal tegyen próbákat és ennek eredményéről tegyen záros határidő alatt jelentést. Az ülés lefolyásáról hozott határozatokat adjuk a következőkben : Polgármester jelenti, hogy az államvasutakkal kötendő szerződést a képviselőtestület visszaadta a tanácsnak, hogy szakértők meghallgatásával tegyen részletes javaslatot arról, hogy a telep megbirja-e a szerződésben kikötött áramszolgáltatást anélkül, hogy beruházásokat kellene tenni, vagy minő kibővítésre szorulna a telep. Minthogy az üzemvezető jelentése szerint csak 1—2 évig bírja a telep a szolgáltatást, érintkezésbe lépett a telepnek Diesel motorral való kibővítése tárgyában a Ganz r. társasággal, ki megígérte, hogy rövid időn belül meg fogja tenni javaslatát. Kéri a polgármester a vasúttal kötendő szerződés tárgyában javaslatot. A felügyelő bizottság javaslatát akkorra halasztja, araikor a telep kibővítésére a Ganz cég megteszi ajánlatát. üzemvezető és mérnök jelentése az utcai világítás megjavítása tárgyában. Felolvastatott erre vonatkozólag a mérnöki és az üzemvezető jelentése. A mérnöki jelentós szerint a világítás nem egyenletes feszültségű, ingadozik és ezt ez általa tett felmérésekkel igazolja. Szóval a világítás nem felel meg a joggal elvárható követelményeknek. Az üzemvezető jelentése szerint tény, az hogy a világítás ellen emelt panaszok jogosak voltak. De ennek oka az volt, hogy a Bencés rend házfalán elhelyezett óiombiztósitő rossz érintkezés folytán áramot rik s azzal alló rohan vissza a vándorlóhoz. A nagyasszony a szivére szorítja a kezét, mintha csitítani akarná s félig sirva, félig remegve szól a kutyára. — Bodri te, Bodri te, ha csakugyan... A vándorló akármilyen fáradt, most már fut a nagy diófa íelé, a nagyasszony meg alig tud megmozdulni, csak azt sut togja : — Bertikém, Bérliké . . . édes Berti fiam ! Akkor már ott remeg a Berti fiam mellén s nem mondhat többet, mert csókolja ott, ahol éri. Végigtapogatja, csakugyan megvan-e minden tagja, szemügyre veszi nem esett-e igazán valami baja, ott Szegeden, a lőporos torony felrobbanásakor s csak miután egy csöpet kisírta magát a fia mellén, akkor válik egyszerre krétafehérre az orczája s rettentő ijedtségében kiszárad a köny is a szeméből, mert künn a kapu előtt akkor haladt el ,nagy csörömpölve a várta. — 0 édes Jézusom, suttogja, nálunk van az orosz főhadiszállás. S most már ő öleli magához a íiut s szalad vele. Fedezi a testével, hogy meg ne lássák, íut vele a legbelső szobájába, hogy megmentse, mert veszedelmesebb az oroszlánok barlangjánál ?z ő uri portája oly rettenetesen megnőtt — tudja mindenki — az osztrák liősködési vágya. Az urának is alig meri megsúgni: — Haza jött a Berti, De a lelkére is köti : — Azután vigyázz, el ne áiuld magadat, fejére ne szólj a fiunknak. Zboray János megnyugtatja az aggódó : anyát s megy megnézni a honvéd fiát. Nem szól egy szót sem, csak' megszorítja a fiu kezét, oda öleli a mellére s megcsókolja az orczáját. * A Zboray-portán furcsa harang hívja asztalhoz, estebédhez a vendégeket. Muszka kürtös fújja az asztali imádság első részét s a harsonázó hangra nagygyorsan megtelik az udvar, később a nagy, szállának illő ebédelő szoba. Egyetlenegy polgárember ül az asztal végén, Zborny János, a házi gazda. A többi mind tiszt, mind idegen ország szülötte, | idegen ország katonája. Latinul beszélgetnek. Jó nyelv, mindenhol megéctik. A házigazdának olyan különösen fénylik a szeme. Az orosz tábornok is észre veszi. Meg is kérdezi tőle : — Olyan különösen néz ki erdőmester ur! Mi történt önnel ? Egy pillanatra, mintha megjelent volna az asztalnál az ő szerelmes asszonya, ugy rémlik Zboraynak s mintha az a szegény, aggódó asszony karcsú, fehér ujját emelné s ugy intené óvatosságra. Ki is formálódik agyában a kitérő válasz, a kegyes hazugság s szinte kicsúszik az ajkán : — Semmi — de már a másik pillanatban visszatér az aczéllelke s még így sem tud hazudni. Körülnéz csöndesen, azután őszintén, férfias nyugodtsággal mondja : — Hazajött a honvéd fiam 1 Egy pillanatra halálos csönd támad a szobában. Az egyik tiszt, mint valamely távoli visszhang, csaknem sóhajtja: — A honvédfia. A tábornok pedig örvendezve szól : — A kis honvéd, akiről már szólott? — Az. — Menjen érte, hozza gyorsan közénk ! Remélem, tudja, katonák vannak önnél s nem denuncziánsok, nem pribékek. S amikor belép a fiu, felugrálnak a tisztek. A tábornok szemében megcsillan a köny s keményen megszorítja a tizenhárom esztendős fiu kezét. — Isten hozott, — bajtárs ! Az Isten tartson, édes kis vitézem ! S bizony-bizony a kis vitéz lába alól már a következő pillanatban elfogyott a fold, mert a hatalmas orosz fölemelte, hogy megcsókolhassa s csak amikor a levegőben körüljárta az asztalt s amikor végigcsókolták az összes orosz tisztek, akkor érte ismét a lába a földet. Igaz szívvel kívánták, hogy Isten tartsa s az igazak könyörgését meghallgatja az Ur. Ma hetven éves a „kis honvédtüzér", az én édesapám s ugy hallom, mintha a csaták viharának idejéből madáríjai csendülne felém.