Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-30 / 35. szám

IXTVIH. ó-violyam. Pápa, 1908. ai-cLg-a-Sz-fc-uLS 30. 35. S23áxn KÖZÉRDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám áru 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M S % könyvkereskedésében. Városunk költségvetése. Néhány nap választ el bennünket attól, hogy városunk képviselőtestü­lete jövő évi költségvetésünket fogja tárgyalni igy tehát nagyon is idősze­rűnek tartjuk, hogy városunkra nézve legfontosabb aktus érdekében szót emeljünk és a városi képviselőket kötelességük teljesítésére felhívni. Nem akarunk jelenleg a költ­ségirányzat részleteibe bocsájtkozni, amennyibe^ jelenleg csak azért tesz szük szóvá, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a leg­nagyobb közönyt tanúsítják. Élénk emlékezetünkben vau az előző évek költségirányzatának tár­gyalása. A szó szoros értelmében vé­gig uyargalnak rajta a város atyák. Csupán a címeket olvassák sorra és csekély kivitellel rámondják, hogy : Elfogadjuk ! Jóváhagyjuk I Nem vádképen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csakis a város iránt érzett őszinte jóindulat szólaltat meg bennünket, midőn azt állítjuk, hogy nem nevezhető egész­séges és jó gazdálkodásnak az, mi kor a város elkölti összes vagyonát s e mellett adóssága van és mind­ennek dacára a legfontosabb köz­ügyek, melyek bizonyos tekintetben egy városnak létszükségletét képezik nem valósulnak meg. Itt volna a legfőbb idő, bogy a váiosi képviselők komolyan gondol kozzanak. Teremtsünk első sorban a közügyeknél egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javít­suk ki és ezáltal igyekezzenek a pol­gárság terhein könyiteni, mert csakis igy érhetünk el városunk érdekében eredményeket. Csak akkor lesz egészséges ál­lapot. közügyeinkben, ha a városi képviselők tanulmány tárgyává teszik a költségvetést és utána néznek váj­jon he ]yesen van-e összeállítva a város költségvetése. Minden egyes képviselő idejekorán kézhez kapta nyomatott füzetben a város költség­vetését, tessék vele kötelességszerű­ig foglalkozni, Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pe­dig náluuk nagyobbrészt csak a köz­gyűlés napján lesz a zárszámadás át­tekintve. Ez a kötelesség mulasztás oko­zója aztán annak, hogy lamentálnak, sopánkodnak, hogy a pótadó viselé­sét nem bírjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten mi minden kifa­kadást lehet hallani épp azoktól, kik hivatva volnának, sőt kötelességük volna a városgazdálkodására hangadó véleménnyel beleavatkozni es ép ezek nem törődnek a város ügyeivel. Nem jelennek meg a költségvetés tárgya­lásnál pedig hát az ő bőrüket is érinti a pótadó emelés. Foly ugyan a panasz, az elégédetlenség, hangoz­tatják a szavukat, de'nem ott ahol kellene a tanácsteremben, hanem eset­leg a kaszinó termében. Igenis ez a mi bajunk s ezért c^- TÁRCZA. Mindennapos történet. Végre elaludt. Kipirult arczát sárgás halványság öntötte el, ami nem éppen jót jellent " s mozdulatlan melle közbe közbe halkan sipolt, vagy hörgött; ez a gonosz betegség ördöge. Es mégis, ennek az nggo dalmat keltő szimptoraának ellenére az or­vos még mindig nem vesztette kedvét és távozásakor ezt mondta a beteg feleségének : — Reméljünk. Szegény Sandrina I Már nyolcz napja fáradhatatlanul virraszt ezzen a fájdalom­tanyán, hol férje eszméletlenül fekszik, az az ember, akinek odaáldozta életét. Nyolez napja mar, hogy nem látta kedves gyer­mekét, akit elvittek hazulról, mikor az or­vos a tífuszt konstatálta. A beteg még mindig aludt a fiatal asszony könyes szemmel nézett a sötét szobába, mely olyan szomorú ellentéte a világos májusi éjnek. ° A pisla lámpa hosszú, kisértetszerü árnyékot vetett a csupasz, fehérre meszelt falra. Szegényes ágy, melyen r, beteg feküdt, egyszerű mosdó, pár szék, faasztal, tele üveggel és edénnyel, ez volt annak a sze­gényes fészeknek minden bútora, amelyet még a fiatal pár néhány évvel előbb édennek látott. Oh, hogyan szerették egy­mást 1 Az asszony mindennáron hozzá akart menni, szülei bárhogy ellenezték is, akik sokat koltve leányuk nevelésére, nem akar­ták mindjárt az első kérő karjaiba dobni. Ez az első kérő pedig csak szegény hiva­talnok ember volt, mindössze 1400 líra fi­zetéssel évente, de jó szive, jó kedélye volt és túlságosan hajlott az optimizmusra. — Szegények vagyunk, erszényünkből bizony gyöngén telik, — mondta a leány­nak, aki olyan odaadással hallgatta, — de annyira szeretlek majd, hogy időt se enge­dek a panaszkodásra. -— Majd én is dolgozom, — felelt neki mosolyogva a leány, — zeneórákat adok. — Majd meggazdagszunk, — ismétel­ték kórusban és egymáséi lettek szegényen, pusztán gyöngédségben és illúzióban gaz­dagon. Az első hónadokb an nagyon boldog volt a fiatal pár, hiszen mást se tett, csak csókolózott. Am a magányosság csöndes óráiban, mikor a férj hivatalban volt, Sand­riát néma, aggodalmas gondolatok lepték meg, amelyeknek azonban még nem tudott formát adni. Sandrina, sajnos későn, rájött, hogy a szerelem egymagában nem elég a boldogsághoz, s hogy a nevelés és a mű­veltség elég a boldogsághoz, a kiváló tulaj­donságok egyazon mértéke csakúgy szüksé­gesek a boldog házassághoz. Anya lett és természetes, hogy az ellentétek, ahelyett, hogy kisebbedtek volna, egyie növekedtek. Férjének száz lírája, meg­toldva itt-amott szüleinek ajándékaival, nem volt elég a kiadások fedezésére. Ma a kis gyereknek volt valami baja és erős levesre volt szüksége. Holnap ingre való, czipőcske kellett neki, máskor kalap, mi egyéb. Am a.fiatal asszony, aki büszke természetű volt, nem szeretett mindig a szüleire szorulni, akik ilyenkor soha se mu­lasztották el, hogy szemére ne lobbantsák elhamarkodott cselekedetét. Tanított, iro­gatott, varrt volna, de valami fájdalmas közönyösség vett erőt rajta s gyakran órák hosszat csak a kis Carloját szemlélgette. Weinberger Mihály kárpitos és diszitő P ÁP A, Iryalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő xix-cLna.Usiá.fea-fc, diszitósefeet, lalk:ásóik: "teJ_jes iDerendezését, -tarpé-tó­zást, alUsiaJLxrxi cLiszi-tései^e-b, ftLggö­mn nyöls:

Next

/
Oldalképek
Tartalom