Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-01-19 / 3. szám

azt kellett feltételeznünk, hogy ennek szükségszerű következménye a lakbér csökkenése lesz. Az anyavárosban összeszorult lakók egymásután foglalták el az uj lakáso kat, de emellett az anyavárosban nem állott be a lakásbőség s nem következett be annak lakbér csökkentő hatása. A lakásbér szállott le, s ha nem maradt meg a réginek, akkor csak emelkedett. Ehhez járul a piacnak s különösen az élelmiszereknek a megdrágulása. Ezeknek az ára 20—30 százalékkal emelkedett. Az állam néhány évvel ezelőtt segített ugy a hogy a tisztviselőkön, a mi mindenesetre azzal járt, hogy anyagi erejük megerősödött. Ámde ez a megerősödés nem nagy jelentőségű. A fizetésemelésnek rugója épen az volt, hogy a tisztviselő fizetéséből megélni nem tudott. A fizetésemelés azonban nem állott arányban a megélhetés követelményeivel és szükségleteivel, ugy anynyira, hogy annak előnyeit a tisztviselő nem érzi s a mai roppantul megdrágult viszonyok között nem is érezheti még a legszerényebb tisztviselő sem. A kapott többletet elnyeli a roppantul nagy drágaság s a tisztviselő ma is csak ott van, a hol volt; alig birja fedezni az óléssziikséglet során támadt szükségtöbbletet. Csak természetes^ hogy ilyen körülmények között beruházásokra, pláne tőkegyűjtésre nem is gondolhat. Hitelre azonban igen. Csakhogy itt azt kell tapasztalnia, hogy a hitel keretéből majdnem teljesen ki zárva. E téren a legkisebb szatócs is előnyösebb helyzetben van. Annyi lótás-futásnak, felhalmozott garantia nyújtásnak bizonyára nincs kitéve, mint a tisztviselő. Pedig a rendszeresen visszatérő jövedelem számottevőbb, mint sok más egyébb ; erkölcsi vagyona pedig bizonyára nagyobb s oly tényező a hitelképesség emelésében^ i\ minővel igen sokan nem rendelkeznek. rom, hogy áthülj! — mondotta a báró ridegen, ahogyan sohasem hallották beszélni. E pillanatban ugy tetszett, hogy joga volt e hanghoz azzal szemben, akit szeretett es féltett. Magdus megfordult, mint engedelmes lányhoz illett. Kissé lassan lépkedett, felvonva a kerek vállát, ra.ntha leselkedve nézegetett volna maga elé. Aztán hirtelen eltökéléssel visszaszaladt s komoly megindulassál nyújtotta át a bokrétáját. — Vigye le, bácsikám . . . Tegye a többi mellé ! A kérő, meleg hang édesen rezdült át. a báró szivén ; azonban a százszor hallott megszólítás ellen erősen tiltakozott magában. Hát nem tudja még Magdus, hogy ő nem „bácsika" többé? Odalent szürke homály, csendesen porló halottak s valami szelíd kiengesztelődés fogadták az érkezőket. Az utolsó befalazott fülke volt a boldogulté ; márványtábláján friss koszorú. Utána sötéten tátongó ür következett. A báróné a kibékült sziv végtelen nemességével tekintett reá s hangjában túlvilági megdicsőülés rezgett, amikor mondotta ; — Az én lakóházam. Milyen régen várakozik reám ! Adorján báró ez egyszer fénysugarakat látott belopózkodni a szomorú szürke ségbe. Egykettő a szivébe röppent s édesen dobogtatta meg. Talán sohasem volt arra eset, hogy keresgélnie kellett volna a fiúi kegyelet szavait, mint most, araikor térdre roskadt a márványlap előtt. Arra a Nélkülözések árán eleget tenni az anyagi kötelességeknek : tisztviselői sajátság. A hitel nehézségei nem is ebben állanak, mert ez utóbbival a tőke teljesen tisztában van s ezt a sajátságot megfelelően méltányolja s biztosítéknak elfogadja. A megszoritás ama másik körülményben rejlik, hogy a töke nem lát megnyugtató biztosítékot arra, hogy a tisztviselő birtokában van annak, a miből fizetni tud s képes. S ebben a tőkének már igaza van, mert a fizetés, ha rendszeresen visszatér is, nem alkalmas arra, hogy a hiteligénynek megfelelni tudjon. A megélhetés, a drágaság, az életszükségletek fölemésztik az egészet s nem marad belőle más kötelességekre semmi sem. Éljen bármily szerényen is. Az élet azonban követel s az életszükségletek uem várnak, a kérdést tehát mindenesetre meg kell oldani. S mert arra, hogy a fizetés megfelelő mértékben emeltessék, nagyon hosszú időre kilátás nincs, 1 a hitelrendezést kell keresztül vinni és szabályozni. De semmi esetre sem abban a formában, mely ma divik. Ma az úgynevezett mentő cégek kettős terhet raknak a tisztviselő vállaira. Az adósság törlesztése mellett az életbiztosítási részleteket is. A tisztviselő e szerint egy helyett két terhet visel s kétfelé fizet, — pedig az egyet is alig birja. A hitelezés formája e mellet roppant nehézkes es veszedelmes. Két, sőt három kezest kell előállítani, akik egymást személyesen nem is ismerik s akiket maga az adós, sőt a hitelező sem ismer: annál kevésbé tudják egymás anyagi viszonyait. Nyilvánvaló, hogy ez a forma veszedelmesen alkalmas arra, hogy a tisztviselő a vagyoni tönkretétel örvényébe .sodortassék. Van erre szomorú példa nem egy. Ez a ma érvényben levő rendszer tehát nem egészséges s a tisztviselő helyzetén csöppet sem segit. Másként keli szervezni az egészet. Hogy miként történjék ez? E kérdéssel foglalkoznak sokan, de a felszínre került különböző javaslatok egyike sem vált be teljesen, — még a szzövetkezeti rendszer sem. Mindaddig, mig a tisztviselőt a drágaság nyomja s a mig a fizetése a mai,, vagyis olyan marad, mely mellett az életszükségletek is csupán áldozatok árán fedezhetők, a kérdés megnyugtató megoldást nem is nyer. Városi közgyűlés. — 1908. jan. 15. — Pápa város képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott. A tárgysorozatban számos fontos oly kérdés volt felvéve, melyekre érdemleges határozat csak akkor lett volna hozható, ha a képviselők az előirt kellő számban jelentek volna meg. Minthogy azonban ez nem történt meg, tehát az összos ügyek egy ujabbi közgyűlés napirendjére lettek kitűzve, melynek határidejét február 17. napjára tűzték ki. Meg kell jegyeznünk, hogy a közgyűlés befejezésekor talán konstatálható lett volna a képviselők kellő száma, de ekkor már a kérdéses ügyekben a határozat ki lett mondva. Ezen körülményből a képvilők levonhatnák a konzekvencziát és ha már ily fontos ügyekben érdemleges határozatot óhajtanak hozni, ugy kellő időben jobban mondva idejekorán jelenjenek meg a közgyűléseken. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Hajnöczhy Béla, Mayersberq Salamon, Kolera Károly, Langmegfejtett szent titokra gondolt folyton s a Magdus deli, kedves alakja ott lebegett előtte if beözönlő fényességben. Valami nagy, ismeretlen erő vonta, kény szeri tette kifelé, hogy felkeresse Magdust s boldogitó titkát igaz őszinteséggel feltárja előtte. Hadd mondhassa el annak a szegény, aggódó léleknek : — Óhajtása teljesül, anyám. Magdusnak nem kell elhagynia a kastélyt. Itt marad a vagyon úrnőjének, meg az én megváltómnak ! És ment a boldogság édes sejtelmével! Sokáig hasztalan kereste Magdust. Bejárta az összes kedvencz helyeit: hiába. A kastélykert legelhagyottabb tájára tévedt, amelyet csak egy alacsony rózsakerités vá

s lasztott el a falutól. Itt rengeteg nagy fák hintettek alá árnyékot s valami vidám patakféle locsolgatta a zöldmohos köveket. Fodorminta illata töltött be minden kis zúgott. Itt volt Magdus. De nem egyedül. A kerítésen tul, a fák alatt, villogószemü fiu áldogált: egy hétszilvaíás nemes fia, akit napmap után látott járkálni a kert mögötti árnyékos uton, azt is hallotta, hogy tehetséges, szorgalmas legény ; de hogy ismerős lett volna Mag dússal, arról még csak nem is álmodott. Erős, barna kezét ahogy rátette a sövényre, Magduska édes szerelemmel fektette rá a fejét s beszéltek olyan önfeledt boldogan. hogy a füttyös rigók egy szálig elhallgattak a bokrok között. A nagy, komoly embernek legyökerezett a lába. Pillanatig ugy látta, hogy fekete szint öltött magára a sugaras ég. Egy helyütt megbomlott a sötét kárpit s az a gyötrő feketeség ömlött, egyre ömlött, araig belepte a világot. A hatalmas fákról bus zizegéssel hulltak a száraz lombok; bent az ő szivében is elszáradt az a szép nagy fa, mely boldogan árnyalta be egész valóját. Ott is olyan bus zizegéssel hulltak a lombok s a száraz kietlen ágak is recscsenve töredeztek alá, hogy utána romnál, száraz avarnál egyéb nem maradt a sziveben. Szép lassan megfordult, hogy zörejt ne támasszon s visszaballagott a sírboltba. Ekkor már hideg, komoly volt az arcza s szelid, fájdalmasan mosolygó anyját tolni kezdte kifelé. A nyájas, rezgő lombok alatt újra megszólalt az örökéber anyai gond : — Hadd folytassam tovább. Magdus derék, mélyszivü teremtés, még meg sem érintette a világi hivalkodás. Olyan assszonyt formálhatsz belőle, amilyent akarsz. Az a kis korkülönbség nem sokat tesz. Te még mindig délczeg, erős ember vagy . . . Vedd feleségül! A komoly, hideg ember pillanatra kiegyenesedett s határozott hangon mondta anyjanak 1 •— Nem nősülök meg soha, édesanyám! S még egyszer utána tette erős nyomatékkal : — Soha 1