Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-04-12 / 15. szám

dolga : az összes munkaadók orszá gos szervezkedése. Mert lehetetlen, hogy a munka adók összetett kézzel várják a kü­lönböző cimü mozgalmakat, a melyek nek elkövetkezésekor ötletszerűen intézik sorsukat és mindig csak ideig­lenes megoldást tudnak elérni. Ami pedig félig jó, az egészen rossz. A munkások erős, bevált szer­vezeteivel szemben ugyanolyan erős munkaadó szervezetet kell állítani. Helyesebben: nem szembe, hanem mellé. Hogy két egyenlő jogú szer­vezet tartson fönn egymással állandó érintkezést. Csak igy lehet — kivált a mi speciális magyar viszonyaink között minden irányban kielégítő megoldá­sokat elérni. Mi nem ábrándozunk semmiféle szociális békéről, de még azt sem óhajtjuk, hogy mindig és minden körülmények között a munkaadók győzzenek. El tudunk képzelni ese­teket, a mikor az emberi méltóság, a jog, igazság és méltányosság a munkás kívánalmainak képezi erköl­csi bázisát. El tudunk képzelni ese­teket, e mikor a nem eléggé felvi­lágosult munkaadó csak harc árán, csak kényszer nyomása alatt adja meg azt, a mit önként, vagy az első szóra kellett volna felajánlani. Mi nem reklamálunk a munkaadóknak egyoldalú jogokat. De azért kijelent­jük, hogy a magyar munkaadók szer­vezkedésére elérkezett a tizenkette­dik óra és hogy e szervezkedés a legrövidebb idő alatt létre is fog jönni. A magyar ipar sorsa függ az idejében való szervezkedéstől vagy annak elmulasztásától. Az országos szervezkedésre ad most felhívást a Honi Ipar. Kifejti, hogy nem okvetlen szükséges a munkaadó és munkás szembeállítása. De nélkülözhetetlen az előbbiek or­szágos szervezkedése. Aligha csalódunk, ha az idei eszteudö egyik igen nevezetes gaz­dasági feladatát mozgalmát az orszá gos szervezkedésre való törekvésben jelöljük meg. A magyar munkaadók szezveze­tének ethikai alapon, magas szellemi színvonalon és a felvilágosodottság elvei figyelembevételével kell fel­épülnie. A féktelen demagógiát, a „jingó"­szellemet, a romboiási hajlamot szám­űzni kell ebből a hajlékból. A félműveltségnek nem szabad kezét rátenni erre a szervezetre. Mert a magyar munkaadók szerveze, ténck bástyájáról az emberszeretet­a felvilágosodottság és az igazi mű­veltség zászlajának szabad csak lo­bognia. Színészet Pápán. Szalkay Lajos színigazgató ma fejezi be régi színtársulatával itteni működését és egy heti szünet után az újonnan szerződött társulatával kezdi előadásai. A színtársu­lattól távozó tagok nagyrésze a társulat gerincét képezték és kik iránt az egész I évad alatt a legnagyobb elismeréssel adóz­tunk és valóban sajnáljuk, hogy őket meU ' lőznünk kell a virágvasárnap utáni rövid | szezonban is. Az újonnan szervezett társulat tagjai egyikét sem ösmerjiik ós igy eleve nem is mondhatunk róluk véléményt. Óhajunk csak az, hogy uj tagok, kik társulatunk gerincét fogják képezni, oly kvalitással rendelkezze­| nek mint a távozó tagok és akkor nagyon j is meglehetünk elégedve. Heti referádánkat adjuk a követke­I zőkben : Szombaton táblás ház előtt ment pre­mierként „Bálkirálynő" operette. Rendkívül bájos zenéje van, de a szövegnek vajmi kevés értéke van. A szöveg Hamupipőké­nek egy rövid, de silány kivonata. Bájos és kedves szerepe van ebben az operett­ben Kormos Ilonkának, ki ezen szerep tu­; lajdonságaival rendelkezik. Minden egyes | jelenetében nyilt színen nyert tapsokat. A j betétként elénekelt „tyúk és tojás" kupiét folytonos ujrázások után több izben kellett | megismételnie. Partnere Medgyaszay volt, ki a herceg szérepében csak azt igazolta, hogy ha kedvében van, akkor ugy játéka j ban mint énekében kifogástalan, A többi I szerepek igen jelentéktelenek, de azért fel­említésre méltók Solti Vilma, Ráthonyi Stefi, | Szatmáryné, Kovács, Csendes Alice és a her­| cig kis Bohodi Margit teljesen beváltak. Vasárnap délután „Gyimesi vadvirág" népszínmű szinte táblás házat csinált. Hidy Irén elemében volt és a közönség folytonos I tapsat között játszta a tűzről pattant me­j nyecskét. Ráthonyi Steffi érzésteljes játé­I kával nagy hatást keltett, Gyárfás mint Fábián Gyurka, tehát neki való szerepében teljesen otthon érezte magát, ugyszinte re­mek alakításban mutatta be Déry a félté­keny de azért jószívű férjet. — Nem ? — Nem 1 Egyszerüeu lemondok, mert — mert ugy érzem, nem lennénk boldogok egymással. A komoly szerelmeknek nincsen történetük, már mondtam. Mást gondoltam, —• mert másként érezek ma, mint tegnap. — Különös, — mondta csöndesen a leány. — Igazán különös. Ha én értenék a komoly szerelmekhez, azt hinném, annyira szerelmes vagy, hogy nem tudod, mit be­szélsz s még kevésbbé, hogy mit cselek­szel. — Mondd röviden, hogy megbolon­dultam. —; Mondhatnám, de ez nem volna styl­szerü. Én minden szerelmes emberről azt hiszem, hogy megokosodott, mert végre is azért élünk, hogy szerelmesek legyünk s amikor még nem vagyunk s amikor már vagyunk, akkor igazán nem is élünk, csak éppen vagyunk. — Szörnyen ostobának tarthatsz, — zsörtölt egészen komolyan Tibor — hogy filozofálsz. — Körülbelül. Azt hiszem, ostobaságot követtél el, amikor becsomagoltad a jegy­gyűrűdet. Különben bocsánatot kérek ezért a megjegyzésért, nekem semmi közöm a dologhoz, sőt hozzád sem. Tudod öreg, hogy igen-igen megváltoztál, amióta nem láttalak. Sajnálom, hogy betértem hozzád. Ugy tudtalak volna sajnálni az esküvőd napján, talán — ha siroccó fujt volna — meg is sirattalak volna. Bánt, hogy nem foglak sajnálni. — Miért ? — Magam sem tudom. Amikor együtt pajtáskodtunk, mindig azt gondoltam ma­gamban : Be kár lesz ezért a fiúért, ha el­marad tőlünk. Amikor elmaradtál, ugy érez­tem, igazságtalanság a sorstól, hogy amikor lelket öntöttünk az ilyen derék fiukba, el­nyeli- őket egy-egy úgynevezett házi tűz­hely. — Es tudod, a mi vidám életünkben kell, hogy ilyen elvi bánatok gyötörjenek, — most — most megint kiábrándultam egy keserűségemből, pedig tudom, hogy amikor az utolsó kesergést is ostobaságnak fogom ítélni, akkor megértem végképpen a sze­métdombra. Pardon — én is vénülök. Jó estét Tibor. Azzal nem várva választ, indult az ajtó felé. Az íróasztalnál azonban megfordult : — Igaz, ha akarod, oda adhatom egy hordárnak ezt a levelet s azzal ismét föl­vette a levelet az Íróasztalnál. Miért, miért nem, Taby Tibor tudta legkevésbbé, de ösztönszerűen ugrott föl s kiszakítva a levelet a lány kezéből, dühtől remegve mutatott az ajtó felé. A szőke lény a maga gúnyos jóked­vével fogta fel a dolgot s kaczagva mente­: getőzött : — Pardon, igazán nem tudok ellent­! álni a szives marasztalásnak. Taby Tibor aiig győzte elvárni, hogy | becsukódjék a lány mögött az ajtó. Egy pillanatig még csikorgatta tehetetlen dühé­ben a fogát, aztán felszakította a levélbo­ritékot és kiragadta belőle a gyűrűt. Az a hideg aranykarika közömbösen tűrt mindent. Taby előbb az ajkához akarta emelni, de visszahőkölt s messze eltartva magától, rohant át a hálószobájába, beledobta az aranykarikagyürüt a mosdótálba s aztán beszapanozta a körömkeféjét s elkezdte a kefével tisztogatni azt a fényes, ragyogó, kristálytiszta aranygyűrűt. MIT IGYUNK ? 'gyünk mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert . k h : csakis a természetes szénsava* ^J" 11 1* mun d| ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai forrást, lia gyomor , bél- és légcsöhnruttól Sza­badulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjak, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Agnes-forríls, mint természetes ízénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óv­szer fertőző eleinek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- 08 húgyszervi betegsgeknek. 26 év Öta bebizo­nyosodott, hogy még ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohii Agnes-vizzel él tek. Legjelesebbi orvos szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom