Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-01-05 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. XVIII. évfolyam. IP árpa, 1908. január 5. 1- szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Ha valahol van létjogosultsága azon hagyomáuyos szokásnak, hogy az ó évet lepeltakarással búcsúztatják és az újévet üdvözléssel és nagy reménnyel fogadják, ugy Pápa városát első sorban illeti meg ezen proceszus. Mi, kik Pápa város jólétét és felvirágzását óhajtjuk, nekünk sem marad most már egyébb hátra, mint a szokásnak hódolni és a kórussal elmondani : Az 1907. évet ünnepélyesen átadjuk a mulandóságnak. Szűk lenne a tér, ha ez alka lommal az elmúlt ev mulasztásairól akarnánk részletesen megemlékezni. De minek is, hisz ezt a nótát fujtuk egész éven át s aki csak egy szikrányi érzéssel van Pápa város jóléte iránt, az megérthetett bennünket. El kell ugyan ösmernünk, hogy felszólalásaink nem találtak mindig süket fülekre, de általánosságban azt kell konstatálnunk, hogy városunk nem áll még azon nivón, melyen állania kell, hogy a haladó városok közé számitassék. Nem mondjuk, hogy nincs benne a haladás iránti érzék, az előtörekvés eszméje, de sajnos nem azon irányt követi, melyet követnie kellene. Hivatásunknak megfelelőleg, e bajok kutforrásait eléggé szellőztet tük s megjelöltük azon irányt, me lyet követnünk kel!, de sajnos — eredménytelenül. Régi hiba ez már nálunk, de mi türelemmel várjuk azon időt, midőn felszólalásunk helyességéről meggyőződve, a helyes útra térnek. Nagyon helyesen mondja a közmondás, hogy „Szemesnek áll a világ", de ez reánk eddigelé nem vonatkvztatliató. Mert hát az örökös tervezgetések csak szép álmok ma-, radnak és előbb utóbb nevetségessé lesznek. A szomszédos városok folyton emlegetik, hogy Pápa mi mindent akar s hogy mennyire haladunk, de ha azt tudnák, hogy amit mi aka| runk, minden csak tervezgetés, akkor csak nevetve emlegetnék a mi eredménytelen erőlködéseinket. Igen, oda jutottunk a folytonos tervezgetés folytán, hogy az időnként felvetett terveket még a lakosság nagy része sem veszi komolyan. A vélemények erre vonatkozólag karakterisztikus vonásaik szerint a következők : A legnagyobb rész a közérdekű kérdésről tudomást sem vesz, vagy egyszerűen csak vállat von reájuk. A második esopoit lemondott, mivel nem lát intézkedéseket melyek a város régi jólétét és virágzását ^ visszavarázsolnák —. azért maga sem mozog és habár többen jogosan kiragaszthatnák az ajtójukra : „Itt eszmék bőven kaphatók", ők hallgatnak mélységesen. A harmadik csoport a maradiak. Nem hogy kezdeményeznének, de megakasztják a fejlődést. Általánosan elterjedt azon nézet, hogy a sajtónak első kötelessége a r TAR C Z A. "\ae\ecj assT0t\>(. Tibiid Géza már korán reggel elment hazulról. Egy kis levegőhöz kell jutnia. Borzasztó éjszaka volt ez megint. Az a beteg' asszony ! Az a kínos vergődés ! És igy tart már hónapok óta. Hát hiszen szereti a feleségét, szereti; de ha vasból lenne az ember, akkor sem birja már tovább. 8 az asszony azt akarná, hogy az ember ott üljön mindig az ágya mellett. Minek ? Segitni már úgysem lehet. 8 az embernek magára is kell gondolni. Mjlyen jól esik egy kis séta ezen a friss tavaszi levegőn. Azután bemegy a kávéházba. Az ember ismerősöket talál ott. •— Nini, te vagy, Gjuri? Mikor jöttél föl ? Ke ve Gyuri is örült, hogy találkoztak. Tegnap jött föl. Lovakat akar venni. — Talán bizony házasodol ? Keve Gyuri fitymál ón ránt egyet a vállán. Van eszeben. — Igazad van, — bólintott fejével Tibád Gézu. Szivarozás közben sokáig kinézegettek a nagy tükörablakon át az utcán elhaladó nőkre. Mennyi csinos asszony, leány van ezen a Budapesten ! Aztán együtt elmentek lovakat nézni a vásárba. Ott más ismerősökkel is találkoztak. — Együtt ebédelhetnénk — mondta ; Keve Gyuri. Tibád Géza mindjárt fölcsapott. Igazán ráfér, gondolta, egy kis szórakozás. Hazaüzent, hogy nem mehet haza ebédre, nagyon sürgős dolga ákadt. Úgyis olyan szomorú otthon az az ebéd ugy magányosan a két kis gyerekkel. Ha az a kis pirosképü, tüzes szemű bonne nem volna, , hát az ember nem tudna kivel váltani egy : szót. A Pannoniában sokan összegyűltek : falusi uri emberek. Nagyon jó kedvük volt. I A czigány is muzsikált. Tibád Géza egészen felüdült. Ugy érezte, mintha tiz évvel fiatalabb lett volna. Mintha csak most volna huszonötéves és semmi gondja sem volna a világon. Otthon pedig azalatt bágyadtan, tompa, szomorú kábultságban fekszik az álmatlan éj után a beteg asszony, csak az erős, fuldokló köhögés riasztja föl néha s időrőlidőre az ágya mellett bóbiskoló Öreg cseléd hangja : — Tessék bevenni az orvosságot. A fiatal asszony undorodva vonta félre száját, de azért beveszi az orvosságot. Ha még undorítóbb volna akkor is bevenné, mert nem akar meghalni. Hiszen még oly fiatal, még élni szeretne. — Mit mondott a doktor, Zsuzsi — kérdezte a vén asszonyt. — Hát mit mondott volna ? — felelt az együgyüen. — Azt mondta, hogy csak tessék bevenni az orvosságot. — Jobban leszek ? — Hát hogyne lenne jobban a nagysága. A beteg szemében mintha a reménységnek valami sugára villant volna meg. De mindjárt eltűnt. Jobban lesz, jobban lesz, ezt hallja mindennap, de ő érzi, hogy nem lesz jobban. Hiszen már oly

r gyönge, hogy alig bir fölülni az ágyában. És a karjai .. . Istenem! azok a szép, gömbülyü karok ugy lefogytak, hogy már csak a csont és bőr maradt. Milyen vékonyak az ujjai. Olyan kicsi lett a keze, mint valami gyermeké. Megtapogatja beesett mellét, sovány arczát. Milyen csúnya lehet / — Adja ide a tükröt, Zsuzsi. A vén cseléd csak bambán nézett rá és nem tudta, hogy mit csináljon. — Adja ide, — nyöszörgött türelmetlenül a beteg. Látni akarja magát. 8 oda kell adni neki a tükröt. — Oh, milyen rut lettem! — sóhajtott, mikor beletekintett s látta ott azt az ijesztő, elaszott képet, azt a sovány, ólomszinü arczot, melyből kimeredt két nagy szeme,. És a haja, az ő legfőbb büszkesége