Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-05-05 / 18. szám

pedig abban, a mit a világ beszél. Meg kell akadályozni, hogy legyenek müveit embe­rek, a kik vallástalanok s vallásos emberek, a kik műveletlenek. Szólt azután a létező társadalmi ba­jokról, a pusztító luxusvágyról és Jézus szeretet tanának osztálygyülölettel és a tü­relmetlenséggel ellentétben van s a mely­nek főképpen tulajdonitható, hogy a szo­eziálista és anarchista tanok terjednek. Iparkodni fog saját hatáskörében oda hatni, hogy a szeretet és hit terjedjen, hogy a szegényeket támogassák és béke és egye­tértés uralkodjék, hogy a lakosság java biz­tosittasék. A szerencsét nem a gazdaságban kell keresni, a gazdaság csak annak egyik eszköze. A szerencse megtalálható a leg­kisebb kunyhóban, a hol hit és szeretet uralkodik s csak az gazgad, a kinek ke­vesebbek az igényei, mint a mennyit va­gyoni viszonyai megengednek s a ki, nem érezvén kellemetlenséget le tud mondani minden kívánságról, melynek teljesedése túlhaladja anyagi erőit. Lelkes szavakkal szólt végül a keresztény szeretet és türe­lem szelleméről, hangsúlyozván, hogy az egyház javáért való küzdelemnek sohasem szabad felekezeti küzdelemmé fajulnia, mert mindig arra kell gondolni, hogy más fele­kezetek bivei is egy Isten gyermekei. Tisza István gróf a jelenlévők viharos tetszése közben azzal a fogadalommal fe­jezte be szavait, hogy ebben a szellemben és irányban fog tűrhetetlenül működni egy­háza és hazáia javára. Az installáczió után Tisza István gróf mintegy 12 küldöttséget fogadott, melyek tisztelegtek az uj főgond­nok előtt. A bankett. Délután két órakor Tisza István gróf tiszteletére 300 terítékű bankett volt, me­lyen mindannyian Tisza István gróf vendé­gei voltak. Az első felköszöntőt Antal Gábor mondta a királyra, utána a Himnuszt éne­kelték. Czike Lajos pápai főiskolai gond­nok, Dicsőfi József tiszántúli egyházkerületi főgondnok Tiszára mondottak felköszöntőt. Tisza István, a dunántuli ref. egyház kerületre mondott felköszöntőt. Kötelessé­gét teljesiti, — úgymond — mikor a fő­gondnokságot elvállalja. A kötelesség telje­sítése mindig a legfőbb volt előtte, nem törődve, mily megítélés alá esnek tettei. A protestantizmusról szól, a mely lételét a látszólagos támadások ellen való támadás nak köszönhette. Az egyéni függetlenség elvi meggyőződésének tisztelete voltak és legyenek a protestnntizmus vezéreszméi. Szavait nagy tetszéssel fogadták. Sárközy Aurél Antal Gábor püspököt, Seholtz Gusztáv ág. ev. püspök Tiszát, Bak­say Sándor ev. ref. püspök az ág. ev. egy­házat, Peti Lőrinc Tiszát éltette. Beöthy Zsolt nagy hatással szólt Tisza programm­beszédének egyik kiemelkedő pontjáról: a magyarság és a protestantizmus kapcsola­táról. A protestantizmus jelszava mindig az volt: „A haza minden előtt!" még a fele­kezeti érdekek előtt is. Antal Gábor Tisza Istvánnéra, Barthalos István, Tuba János Tiszára, Radácsi György a dunántuli ref. egyházkerületre, Szabó Zsigmond özv. Tisza Istvánnéra, Degenfeld József gróf, Baksay püspök, Mészáros Károly polgármester a vendégekre mondottak felköszöntőket. Tisza István még kétszer szólt. Első tosztjában Erdélynek jelentőségét méltatta a magyarság szempontjából. Második tószt­s jában felköszöntötte a szép számban meg­jelent más vallásuakat. Rámutaíott arra a közös forrásra, a honnan az összes keresz­tyén felekezetek eredtek és hő óhaját fe­jezte ki, hogy a dolgok felszínén levő el­lentétek ne legyendk erősebbek a dolgok < mélyén levő egységnél. A bankett 6 óra felé ért véget. A bankett menüjének kitűnő előállí­tása Zsilinszky József vendéglős remek kony­háját dicsérte. Gyönyörködjenek benne azok, akiknek Ízlésük olyan mint a cikkíróé. Én a „Pápai Hírlap" cikkének hatása alatt sem teszek a magaméhoz semmit, sem el nem veszek belőle. Annyi ebben a válasz­ban a valótlanság és rosszakaratú ferdítés, hogy az elfogulatlan olvasót erre nem is kell külön figyelmeztetni. Hülye vádjai — bármint erőlködjék is az elbizakodott fráter, nem érnek fel hoz­zám. — Marás, üzlet, nyalás — ... ezekre még ő sem tanít meg, pedig nagy mesternek látszik benne. A magam részéről az ügyet befejezett­nek tekintem s a „Pápai Hirlap".e rovatja vezetőjének további piszkolodásaira, melyek ugy is csak ő reá hullanak vissza, azt mon­dom : „Rózsi, megvetlek" „Nem reád bízták az ország dolgát", Értem kimondhatatlan fájdalmadat: „Rien ne blesse autant que la vérité" de légy nyugodt, nem zavarod a közbékét; tán ismered a török közmondást: „It havlar, kervan gider" Pulszky Ferenc fordításában. Én azért még a rozsdás fringiát sem emelem fel. o. Forma és lényeg. — VálaNz egy cikkre. — A „Pápai Hírlap" f'. évi április 27-iki számában „Forma és lényeg" cimen vála­szol valaki a „Pápai Közlöny "-ben „Fordu­lat a rabbi kérdésben" cimü cikkemre. Nem felelek, mint komoly ember, nem is felelhe­tek a förmedvénv részleteire. Színészet Pápán. Szálkái Lajos színtársulata ma fejezi be a tavaszi évadot és innen Szolnokra megy négy heti szezonra. Mi már több Íz­ben kifejtettük nézetünket a társulat felöl és igy szükségtelennek tartjuk ezt újólag megtenni, különben is az igazgató meggyő­ződhetett, hogy közönségünk méltó párto­lásban részesítette a társulatot, melyet tény­leg kiérdemelt. Nem bucsuzunk el végleg a társulattól, hisz az őszre újra visszatér­nek a teljes téli társulattal, igy tehát azzal válunk el a társulattal, hogy „a szives vi­szontlátásra". Héti referádánkat adjuk a követke­zőkben : Szombaton premierünk volt „A tökéle­tes feleség" szinmü előadásával. Az est fénypontja Holécy Ilona volt, ki Nina sze­De csak halgatott és heteken keresz­tül hallgatta a Henri örömének áradozásait, aki repeső szívvel vágyott az ő kedvesei után, a kik őt bizonynyal épp oly szerelem­mel, tárt karokkal várják: — 0 Georges ! — szólt Henri — nincs nagyobb kin, mint a távolság, amely köz­tünk s kedveseink között van és lesni, mint múlnak a perczek, az órák, a napok és a hetek, amíg karjainkba szoríthatjuk őket. De mondd: mióta Cap de Bonne Esperan ceból eljöttünk, móndd, te mindig szomorú hallgatag vagy, mintha otthagytad volna a szivedet, lelkedet s nem volna semmid, ami vei örülni tudnál, hogy újra meglátod a hazánkat. Mondd, mi fáj neked ? Ha vala­kinek, ugy nekem csak elmondhatod a bu­bánatod okát. — Henrim, nem fáj nekem semmim. Csak fáradt vagyok, pihenni szeretnék. Henri megnyugodott a válaszban. Sok­kal inkább el volt foglalva a saját maga örömével, semhogy soká kutatott volna ba­ratja bánatának oka után és sejtelme sem volt arról, hogy amig ő áradozva beszél az ő saját reménybeli boldogságáról, minden szavával a barátja szivére üt, aki meggyü­lölte önmagát, hogy nincs bátorsága meg­j mondani Henrinak az igazat. Multak a napok, hetek s minél köze­I lebb jöttek a franczia partokhoz, Henri bol­dogsága annál nagyobb lett. .Végre egy reggel mintha részeg volna, felugrott Goorgeshoz a pontonra. Megragadta | a parancsnok vállát és kitörő örömmel ki­áltotta • — Nézd, nézd, már látszanak a bre­i tagnei partok! Holnap Brestben leszünk. Csak még a finisterrei rémitő golfot, félté­keny őrét a mi országunknak haladjuk át szerencsém s aztán otthon leszünk. A parancsnok szomorú mosolylyal si­mogatta meg a barátja örömtől sugárzó ar­czát: — Otthon, Henrim, otthon leszünk. De most te maradj itt, nekem pihenésre van szükségem. Aztán rohant a kabinjába, bezárkózott és hörögve vágta le magát a kanapéra. Át­kozta gyávaságát, hogy nem meri felvilá­gosítani a legjobb barátját s meghagyja őt boldog reményeiben. A hajó stoppolt Brestben. A tisztek és a legénység kiszálltak. A révben már várta őket a postamester, aki kiosztotta az érkezett leveleket. Henri is kapott egy féltuczatot. Heves kézzel tépte őket fel s aztán dobta egyiket a másik után félre. Ezalatt Georges mellette állt. Remegve félve nézte a levelek felbontását. Mikor az utolsó levelet felbontotta és átfutotta a sorokat, Henri szó nélkül, esz­méletlenül rogyott a földre. Szolgája Geor­ges segitségével az ágyra fektettee, de or­vosi segély kellett hogy eszméletre hozzák. S amikor felnyitotta a szemeit, egy pilla­natig mereven nézett maga elé s aztán gör­csös, kétségbeesett, szivet tépő zokogásban tort ki. Vonagló testén látszott a mérhetetlen lelki kínszenvedés, amely az atlétatermetü tengerészt összetörte. Georges zokogva nézte szivenvert ba­rátja kínos vergődését, de lelkiismeretfur­dalásai már elmultak, lelke megkönnyeb­bült a szörnyű titok terhétől s magában gondolta : — Én mégis könyörületesebb voltam a Gondviselésnél, mert én legalább hat hé­tig meghagytam neki a boldog reménységét. forrást, ha gyomor , bél- és légcsőliuruttól Sza­badulni tikárunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? m<f! Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i nuimk mnhai csakis a természetes szénsavas 'SV""* mon d| ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A mohai Aglies-Íorríls, ní'nt természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tisz:a, kellemes és olcsó savanyúvíz; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óv­szer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légCSŐ- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Ötl bebizo­nyosodott, hogy nrg ragályos betegségek'öi is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes moh ú Agnes-vizzel él­tek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilatkozat a forrás isnurtető füze.ében olvasható. Házta.tások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett víznél, sőt a szódaviznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás j/pfjllQjf hOPVÍZ ' vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztelek, ugyanott a forrás leírásának is- 1YUUWOI1 M W • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kapható minden fíiszeriuletben és elsőrangú vendiglöbán. Főraktár: O-iírald JAaOjl UlMÍl PAjjáll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom