Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-24 / 12. szám

Gyermekvédő Liga működését, szerezzen hivoket a gyermeknap eszméjének, hogy ezek egy bizottsággá tömörítve, vezessék itt ezt a humánus, ezt a jövőre irányuló mozgalmat. A felhívás nem fog eredménytelen maradni. Nem maradhat az, mert a mai fejletebb gondolkodás belátta már és megbizonyosodott arról, hogy a jótékonyságnak naiv módja az, mely a nyomorgókat alamizsnával látja el, mely nem megelőzi, csak enyhíteni akarja a bajt. Ma tudjuk már, hogy minden baj gyógyításánál vissza kell menni annak csiráira és hogy magunkon a társadalmi beren dezéseken kell ott segíteni a szeretet melegével, ahol azok hibásságuk folytán bajt és nyomort, szükséget és romlást teremtenek E munkához az egész társadalom erejére és jóindulatára vau szükség, — e munkára az egész felvilágosodott társadalom össze is áll. Mészáros Károly városunk polgármestere ez érdemben már egybehívta mindazokat, akik a mozgalom iránt érdeklődnek, — jótékony egyleteket, hatóságokat, vállalatokat, gaz dákat, orvosokat, ügyvédeket, iparo sokat, munkásokat stb. — a megjelentek nagy seregében biztosítékra lel'az irányban, hogy működése ez ügyben, melynek vezetésére nemes ambícióval vállalkozott, sikeres lesz, hogy azon a szép uapon, melyen a jelen emberek a jövő nemzedék üdvén fáradoznak, egymásra fog találni a város egész érző közönsége, hogy tanújelét adja érettségének, józan, egyszerűen nemes gondolkodásának. Tavaly nálunk Pápán nem ünnepelték meg a gyermek napot az idén, mikor a közönség már befogadta az ideát, mikor már á hivatalos ország is segítségére jő a mozgalomnak, remélhetőleg a polgármesteri xezetés el fogja érni, hogy az idei gyermek nap az egész város emelkedett han gulatu, magasztos ünnepe lesz : az emberi haladás, együttérzés egy szép ténye, a jól megértett testvériség egy kiváló példája. Városi közgyűlés. * _ 1907. március 18. — Városunk képviselőtestülete hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat összes pontjai az állandó választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. Hoszszas vitára adott alkalmat az építési szabályrendelet módosítására vonatkozó indítvány, mely végeredményében szinte elfogadtatott. A közgyűlés lefolyásátadjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgyrmester üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. -loffner Sándor, Kalmár Károly, Piatsek Gyula, Walter Sándor és Böhm Samu képviselőket kéri fel. A rault ülés jkv. felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Hoffner Sándor a polgármesterhez azon kérdést intézi, hogy valljon szándékszik-e arra nézve intézkedni, miszerint a vármegye törvényhatósága által Pápa városát érdeklő alapok vizsgálatára vonatkozó adatok a városnak rendelkezésére bocsátassanak. Indokolja ezen kérdését azzal, hogy a vármegyei gazdálkodásra a megye egyik vezető férfia oly kijelentést tett, hogy a vármegye majd a csőd szélére jutott. Az alapok megvizsgálására egy bizottság kiküldetett ugyan, de ennek eredménye nem jutott a nyilvánosságra. Polgármester válaszában kijelenti, hogy tekintve azon körülményt miszerint a női kórház épületének udvarán emebuidŐ elmebeteg megfigyelő osztályra a tébolyda alap lett kijelölve, mely alap a vármegye által kezeltetik, ennek folytan a főszámvevő által kimutatott összeg kiutalását a vármegyétől kérelmezni fogja. Azon esetben, ha a vármegye ezen kérelmet nem teljesítené és az összeget nem utalványozná, ugy ezen ügyet a képviselőtestület elé fogja terjeszteni. A választ ugy az interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Pados József a polgármesterhez azon : kérdést, intézi, hogy mi az oka annak, hogy egyes nagy gazdák igás közmunkát nem szolgáltatnak. Utal Wittmann Ignácz urodalmi nagybérlőre, ki csak kavicsot szolgáltat a közmunka ellenértékéért, holott ez nincs arányban a tőle megkívánható közmunkáért. Polgármester kijelenti, hogy ezen közmunka váltság nagysága összeíráson alapszik, amely 15 napon belül közszemlére van | kitéve ós erre észrevételét megteheti. Ami | Wittmann Ignácz közmunkájára vonatkozik jelenti, hogy nevezettnek a városi tanács közmunka tartozását elengedte annak fejében, hogy ő városnak díjmentesen ad kavicsot. melynek értéke jóval felülmúlja a közmunka tartozását. A tanács a város jól xelfogott érdekét tekintette, amidőn ezen cserébe belement, eltekintve, hogy nevezett mily bért fizet a kavics földterületért. A választ ugy interpelláló valamint a közgyűlés tudomásul vette. Kereszti s Gyula szinte ez ügyben kér felvilágosítást, hogy mikép lehet 600 kocsi közmunkát mintegy 2—3 korona ellenértékben elengedni. Polgármester kijelenti, hogy ez érdemben már megadta a választ és interpelláló nem tesz jó szolgálatot a köznek, ha a tanácsnak ezen üdvös intézkedését akkor akarja fel ül bírálni, amidőn az egész város területén kavics kiaknázásra alkalmas terület nincs. A város csak örvendhet, ba ily terület ily módozat mellett áll rendelkezésre. A kaszinóban ugyan kissé töprengtek a választmányi tagok: vájjon mit csináljanak, ha újra föl akarja magát vétetni a kaszinóba ? De ennek az aggodalomnak véget vetett -Weiner Salamon. — Ugyan kérem mit tetszik gondolni? Szó sincs rőla, hogy ez Kálmán Dénes volna. Én beszéltem, vele, a bankunkban volt. Csak megismerném. Mások is akadtaü, akik beszéltek az idegennel s tanúskodhattak. A sajóvári infelligenczia mindamellett nem bírt megnyugodni. — Meg tetszik látni, hogy egy pár nap múlva itt lesz ő maga is — mondta Kovács doktor. — Hát csak ide azzal az amerikai pénzzel, jó lesz egy kis íerblire, — mondta a rendőrfőkapitány, aki nagy kártyás volt. A főkapitány küiönben legtöbbet tudott Nála kétszer is járt az amerikai ember. Kálmán Dénesnét kutatják, hol van, hová lett? — Szép pénzt kereshetne, aki útba tudná igazítani őket. De Sajóvárott senki sem tudott valami útbaigazítást adni. Mikor elment innen, senkinek sem szólt. Levelet sem irt azóta. Isten tudja hol lehet. A rokonainak sem irt, akiknél leánykorában lakott. — Hát semmi, semmi hír felőle ? — kérdezte lázasan az Amerikából visssatért férj. Barátja nem tudott neki semmi hirt hozni Sajóvárról, Semmi nyom, mely után kutatni lehetne. Fölhívásokat hiába hirdetnek az újságokban, detektiveket s hiába mozgósitnak, jutalmakat hiába hirdetnek annak, aki az elveszett asszonynak valami nyomát fölfedezi. Brown Tóbiás, akinek itthon valamikor más neve volt, már visszatér Amerikába. Barátját is hívja, hogy menjen vele. — Mit keresnél még itt ? Jobb nekünk odaát. Ami dolgod volt elvégeztük. Feleségedet nem lehet föltalálni. Arról le kell mondanod. Mindent,megkísértettünk. Többet nem lehet tenni. Én azt hiszem, hogy az a szegény asszony talán nincs is már az élők közt. —• Hát gyermekem, az én édes kis leányom ? — kiáltott Kálmán Dénes és hangja zokogásba fult. Hát azt sem fogja föltalálni soha ? Talán nyomorúságban vesztek el valahol. Meghaltak valami kórház szalmaágyán, vagy valami szegényes kis fűtetlen szobában ós nem volt ápoló kéz, mely enyhitette volna szenvedésüket. Mindaz, ami reftenetes, a mi ijesztő, a mi undok a nyomorgó szegény emberek sorsában, megfordult a Kálmán Dénes elméjében. Ki tudja, mit kellett kiálnia annak a szép, finom asszonynak s a gyermeknek, ki csak az édes jólétet ismerte élete első éveiben! Mennyi nélkülözést, mennyi nyomorúságot kellett azóta megismernie ! A képzelet szörnyű képeket fest a gyötrődő ember elé. Látja feleségét, gyermekét, de nem a rózsás arczu szép fiatalasszonyt, s a mosolygó, gömbölyű képű kis leányt, hanem egy sápadt, kiaszott teremtvényt s egy sovány, csenevész gyermeket, kik reá meresztik bus szemeiket: — Miért hagytál el minket ? — Miért? — Mentegetődzik az ember. — Hiszen tudjátok, hogy miért. Aztán vádolni akarja az asszonyt: — Lehetett volna miből megélnetek, mig én segítségedre jövök. A te büszkeséged az oka. Az az . . . De a szó elhal ajkán, Leroskad a székre s eltakarja arczát. Maradjon még ? Vagy visszamenjen Amerikába? Ott a munkában a lázas pénzszerzésben talán felejteni lehetne. De mégis itt marad. Mégis, noha már semmi reménysége sincs, hogy elveszett kedveseit megtalálja. Néha lát az utczán egy-egy szegényes ruhába öltözött leánykát s szive megdobban: — Ilyen nagyocska lehetne most az én kis leányom is. S ugy rémlik neki, mintha valami hasonlatosságot fedezne fel. De ez csak képzelődés, mely hamar elenyészik. Néha megpillant egy karcsú női alakot. Járása oly ismerősnek tetszik. Remegve megy utána Kálmán Dénes. De mikor utolérte, látja, hogy idegen. Nem, mm, az ő szép feleségét, az ő édes kis leányát nem fogja már megtalálni soha. Ki tudja, élnek-e meg valahol vagy elnyelte őket a Duna, ahol menekülést és nyugalmat találnak a szerencsétlenek és elhagyatottak ?