Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-10 / 10. szám

PÁPAI , (í \ Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK 93 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R 1V3 I N könyvkereskedésében. Tüzzük napirendre! Minden város csak abban az esetben bir létjogosultsággal, ha meg van benne az előretörekvés eszméje. Ebből az elvből indulva ki, lehetetlen, bogy oly felfogás akadhatna, mely Pápa városának önálló törvényhatósági jog utáni törekvését roszszalná, avagy e célja elérhetése elé akadályokat gördíteni óhajtana. Pápa városának ez a mozgalma nem mai keletii, több évvel ezelőtt már mégtétetett az indítvány az önállósításra nézve. Azóta ez a kérdés több ízben került felszínre, hogy aztán ismét bizonytalan időre lekerüljön a napirendről és hosszú álmát aludja Pápa városának irattári helyiségében. Készséggel elismerjük, hogy ily fontos tárgyban elhamarkodva Ítélni nem szabad, mindamellett elérkezettnek látjuk immár azt az időt, hogy városunk e régi óhaja teljesedésbe menjen. Sokat meghányt-vetett dolog már ez s igy felesleges ezúttal is felsorolnunk mindama jogcímeket, melyek i'ápa városának önálló törvényhatój sági joggal való felruházását mintegy megkövetelik. Tiszta magyar lakosságának józan hazafiusága, meglehetős fokú intelligenciája, szerencsés föld| rajzi fekvése kereskedelmi, ipari és gazdasági jelentősége, mindmegannyi argumentum a város önállósítása érdekében. _ Legnagyobb, legádázabb ellenségünk sem tagadhatja a tényt, bogy Pápa városa néhány év alatt óriási léptekkel haladt előre. A rohamos külső emelkedés természetszerűleg vonja maga után a lakosság gyors szaporodását, mely szaporodásra jövendő kombinációnkat, jövendő tervezgetéseinket alapítjuk. Köztudomásu dolog, hogy közigazgatásunk mai rendszere gyökeres átalakulásoknak néz elébe s igy ha valamely városnak vannak komoly, életre való tervei, melyek a törvényhozó testület intézkedését és hozzászólását teszik szükségessé, ugy a kínálkozó és kedvező idő most itt van. Most kell határozni és cselekedni. Felesleges talán itt felemlítenünk, hogy aspirációnk érvényesítésében, melyeket mindig csak a haladás utján iparkodtunk célhoz vezetni, nem egy esetben bénitólag nehezedett reánk a vármegye hatóságának gyámkodása. Elvégre túlléptünk már a gyermekévek korát, benőhetett már a fejünk lágya. Itt az ideje, hogy tudjunk a magunk eszével is gondolkodni és midőn a.polgárság egyéni megterheltetéséről van szó, akkor merőben felesleges és célszerűtlen is egy homogén érdekű hatóságnak, mint a vármegyének szükségtelen és felesleges gondnoksága. — Önálló törvényhatósággá keli Pápa városának alakulni ! Ez ^egyen most a jelszó. Ezt tegye megfontolás, vita és határozat tárgyává a város. TÁRCZA ^O Eddig az éjjel volt a nappalom, S lidérclángos mocsár a tengerem, Selyemruhás hinár a mélybe csalt, A hol csak bűz, csak sár s iszap terem. Maradjon mindörökre mély titok, Eddig hol vesztegelt az én hajóm : — Hol bűnös lelkem végre üdvözöl Te adsz szerelmet édes angyalom. Munkára bontva összefont karom, Ezentúl én is jó bolond leszek, Ki százakért rongyok közt dolgozik. Nos rajta hát ti megpihent kezek! Izzadjunk hát az elnyomottakért! Hisz a miattunk érzett fájdalom : — Derűs szemedbe nézve megpihen, S te adsz nyugalmat édos angyalom. A báróné. Miután Sándor Fridolin főherczeg is mindig örömmel jött György várra, ahol a harminczkilenczedik ezred törzse es első két osztálya feküdt, azt hiszem nem mondok hihetetlen dolgot, ha azt állítom, hogy Kazaly Tamásné — előbb Kissingen Rudolf báróné — is ritka örömét lelte abban, hogy leköltözhetett Györgyvárra. A báróné — már csak igy nevezem én is, hisz igy nevezte az ura is — nem volt mohó természetű s nem rohant a gyönyörök után s bármennyire örült is Györgyvárnak, egy kissé tartóztatta magát s csak hat hét múlva követte az urát az uj stáczióra, amikor már a Zöldfa-utczai egyemeletes kis palota — Györgyváron kissé bőkezűek az emberek a házak előléptetésében — teljesen berendezve várta. Az ezred tisztikara kivonult az érkező szép asszony elé a pályaudvarra s a négy törzsőrmester fehérbe öltöztetett leánykai hatalmas rózsacsokrokkal várták, mig a tisztikar virágmonstrumát a lakásban helyezték el. A báróné a kis leányával, a komornájával s a kis leány ájájával érkezett meg, a csomagok között pedig megjelent a sárgaruhás inas, a nap második nagy szenzácziója, akiről mindenki tudta, hogy soha nem volt tiszti szolga, mert a tiszti szolga kizárólag Kazaly alezredes szolgálatára állott. A pályaudvaron nem jelent meg Harszky kapitán s Szalóky hadnagy, aki azonban kimentette magát. A tiszteket rögtön a pályaudvaron mutatta be Kazaly alezredes a feleségének, aki megdöbbentő kedvességei fogadta a tisztelgést s minden egyes tisztnek külön is tudomására hozta, hogy, sajnos, nem birja a msgyar nyelvet s igy kénytelen németül beszélni. Bernát Sándort egy csöppet meglepte ez a kijelentés, mert báróné-korában a mai alezredesné egészen jól beszélt magyarul, sőt valamelyik műkedvelői előadáson még játszott is magyar darabban, de azért nem szólott egy szót sem, mert végre sem volt lehetetlen, hogy a báróné magyar tudása szervesen összefüggött gesztenyebarna fürteivel, amelyek azóta szintén eltűntek s valamely csodás, az aranyságra és a pompéji vörös közötti szinárgyalatu hajzat borzaskodott ki kis franczia kalapja alól. Vannak a természetnek ilyen játékai, amelyeket nem illik firtatnia a legszenvedélyesebb természetbúvárnak sem s az előkelőségnek is vannak változatai, amelyek hol megkövetelik a többnyelvűséget, hol pedig határozottan megtiltják. Bernáth Sándor egy csöppet szomorú volt, mert pompás élczei, a szószerint való fordítások, kútba estek, de egy törzstisztjelölt huszárkapitány van olyan elmés, hogy gyorsan kárpótolja magát az élezek egy másik mezején. Valószínűleg még szomorúbb lett volna, ha hallotta volna azt a nem éppen rövid, de annál szenvedélyesebb párbeszédet, amit a báróné otthon folytatott az urával. A viszontlátás első gyönyörein túlesvén s az egész lakás berendezését minden