Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-02-24 / 8. szám

haszonbérleti időre, akár megvételre aránylag olcsó árban megszerezhetők. A környéken fűzfavessző nagy mennyiségben kapható. Kosár és ehhez hasonló tárgyak gyártására ezen vidék szintén alkalmas". Eddig a polgármester válasza, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük. Tudtunkkal

r a „Honi Ipar" szerkesztősége az ország mindazon városát hivta fel nyilatkozattételre, melyek ipari szempontból fontos emporiumok. Mihelyt a liszta teljes lesz, füzet alakjában fogja kiadni a városok nyilatkozatait. Minthogy az állam által nyújtott iparfejlesztési törvény mellett ismerni kell az egyes városok álláspontját az uj alapitások iránt, a legnagyobb érdeklődéssel tekintünk ezen mü megjelenése elé, mely hivatva van városunk iparintézményeit szaporitani. A pápai takarékpénztár, A pápai takarékpénztár, a vidéki takarékpénztárak egyik nesztora, 44-ik üzleti zárszámadását bocsátotta közre. Évről-évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha választhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemlékezünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgai tósági jelentést kézhez kapó részvévényeseket, hanem az egész nagy| közönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltat okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolója : a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodásnak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen mondva, mert bizony . . . bizony arra a vádra még sok apró takarékpénztár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítéséről, ami különben a tisztességes üzleTi versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentő ségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk minden ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár közgazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bízzunk a jól situált pénzintézeteinkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hű fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani s sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság által beküldött 1906. évi zárszámadás részleteibe nem bocsátkozunk s ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések teljes ismerete lenne szükséges. Mi csak valamit a regula ellen cselekszik is, senátor uram kijelentette, hogy beleegyezik a jegyváltásba. Nosza mindjárt előállt a báró hintója s kivitte Szeles Trézsit a pusztakamarási kastélyba. Ott nagy ivással, muzsikaszóval megtartották a kézfogót, noha nem volt ott vendég senki uri renden lévő s az erkedi plébános nem akarta őkót kihirdetni, mivelhogy Isten törvénye ellen volna, életben lévén még ő nagyságának első felesége. — Ne ellenkezzék kegyelmed, mert bizony visszatérek a reformata vallásra, — kiáltott rá nagy haraggal a báró ur. Hivatta aztán a katolnai plébánost. De az is csak azt mondta, amit a másik : — Nem hirdethetem ki nagyságodat és nem eskedlietem meg, mert a törvény nem engedi. — Gyáva szoknyások vagytok — dühösködött a báró. De majd meg megmutatja ő, hogy amit Kemény Ádám akar, annak meg kell lenni. Széles Trézsi könyörgött, hogy ereszsze őt haza a méltóságos ur. Várják meg, mig annak rendje-módja szerint divortiáltatott. — Egy tapodtat sem mégysz — kiáltott a báró — s egy napot sem várok. Hiszen minek neki a plébánosok, akik félnek a guberniumtól snem merik őt öszszeadni a mátkájával ? A püspök is csak mossa a kezét s szeretne jóbarátságban maradni a kálvánista meg unitárius urakkal. De itt van a báró házikáplánja, az olyan l-J*J L alázatos szegény barát, azt a báró tartja, annak ő parancsol. Miőta vallását változtatta, egy kis kápolnát is épitetett, a kastélyban. Ott a barát minden nap misét mondott, ámbár ő nagysága ritkán volt jelen, olyankor még mélyen aludt az előtte való éjszakai tivornya után, De most rászánta magát, végighallgata a misét s kiküldvén a ministráns't, csak maga maradt mátkájával s a baráttal. Akkor bezárta a kápolna ajtaját a kulcscsal s a kulcsot zsebébe tette. Aztán kezén fogva Széles Trézsit, odaállt a barát elé. — Káplán uram, ime kijelentem előtted, hogy. Isten rendelése szerint veszem magamnak házastársul ezt a bécsületes hajadon leányzót, kit kezemnél fogok. A barát ijedten dugta be fülét: — Nem akarom hallani; — De meg fogod hallani, te koldus barát, akiben én tartom a lelket. S a báró egy pisztolyt húzott ki dolmánya alól és a barát fejének szegezte; — Nyisd ki a füledet és ide hallgass. Elmondta még egyszer, hogy házastársul veszi azt a leányzót. — Már most te is mondd ugyanazt, — rivallt rá a leányra. Az reszketve mondta el, hogy ő is I házastársul veszi ezt a becsületes férfit. — Hallotta kegyelmed? — kérdezte i Kemény Adám a káplántól. S a pisztoly csöve folyvást rá volt irányozva. — Hallottam. — nyögte a szegény barát. — No hátakkor tanúságot tehet káplán uram, —mondta a báró— hogy immár férj és feleség vagyunk a jus canonicum szerint. Aztán kinyitotta az ajtót s karonfogva kisétálván Trézsijével, kieresztette a megrémült barátot is. Az rögtön elsietett onnan s visszament a klastromába. De jelentést tenni nem mert a püspöknek, mert félt, hogy öt is megbüntetik. Széles Trézsit azonban attól a naptól fogva méltóságos bárónénak hívták a kastélyban s Kolozsvárra is bement négylovas hintóban. Rhédei Drusianna panaszkodott ugyan, hogy ez Isten ellen való gonoszság és törvényíeleeség; de nemsokára meghalván, azzal vége lett ennek a panasznak s Kemény Adám báró ur vigan élt tovább a második feleségével. Annyira vigan, hogy egyszer csak rövid idő múlva megütötte a guta s őt is eltemették. Akkor az első feleségétől való fia, Kemény Simon kidobatta a kastélyból a fiatal özvegyet kisded fiával együtt. — Takarodjál innen, te czéda! Az özvegy visszament atyjához Kolozsvárra. De Széles Mihály senator uram nem hagyta annyiba a dolgot s leánya nevében bepörölte Kemény Simon urat, részt sollicitálvál a jószágból és intertentiát. Táblára ment a dolog. De az asszony tartván attól, hogy a nagy urak, kik a táblán vannak, nem fognak kedvezni neki, Bécsbe ment, hogy a felséges udvarnál könyörögjön, ne hagyja ő felsége elveszni a szegény árvát és özvegyet. Á császárnénak megesett a szive a gyászruhás szép fiatal asszonyon, aki oly