Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-12-08 / 49. szám

tettek, az egyházkerület a mai ünnepély alkalmából ifjúkori arcképe mellé egy másik képet is festetett, mely Tarczyt idősebb korában ábrázolja. A püspök szép beszéde után leleplezték a képet, mely Hercz Dávid pápai festőművész alkotása. Tarcynak nagy gonddal megirt életrajzát olvasta fel ezután Sebestyén Dávid főgimn. tanár. Tarczy 1807 december G án Hetényben született, hol apja egyszerű mészáros iparos volt. A poétikai és rethorikai tanulmányait Komáromban végezte. A pápai kollégiumba kerülvén, a festő tanfolyamokat, mint eminens inomnibus végezte el és az iskola elvégzése után, mint contra sceriba számtant tanított. Nemsokára reá szenior lett és kiváló tehetséget az egyházkerület felismervén, tudománya gyarapítása céljából egy évre Bécsbe, egy évre Berlinbe küldötte ki. Rendes tanszékre a kollégium ujjátoremtőjének Márton Istvánnak helyébe választatott meg. Tanszékét 1833 szeptemberében foglalta el. Tarczynak már ekkor az irodalmi téren ismert neve volt a „Kisfaludy-Társaságnál" a drámai irodalom nemzeti jelentőségű értekezéséoel Fáy András és br. Jósika Miklós bírálata alapján dijat nyert. Irt kisebb-nagyobb fizikai értekezéseket, számtani könyveket, értekezést „A helyes nevelés elveiről". Egész ifjan válasz totta az akadémia tagjai sorába. Két ket kötetes természettana ak aaemiai nagy jutalmat nyert. Az őO-es években az abszolút hatalom lételét veszélyeztette. Mikor a kormány azt kívánta, hogy egyes tudományok németül adassanak elő, e kívánságot az egyházkerület Tarczy indítványára visszautasította A fejedelemhez e tárgyban való fölterjesztés egész országban élénk visszhangot keltett. 50 éves sikerekben gazdag tanári működése után 1881-ban halt. meg. Miután a zenekar igen szépen eljátszotta Rózsavölgyi kesergőjét, Eötvös Károly mondott Tarczyról gyönyörű ünnepi beszédet. Minden nemzetnek, úgymond mely az emberiség nagy feladatait képviselni akarja, e feladat végzésére sok kincset kell összegyűjteni. E kincsek között egy sincs szebb és édesebb, mint ámulták iránti kegyelet, a multak emlékének megtartása. Amely nemzet elfelejtkezik nagyjainak törekvéséről, annak a jelenben való törekvései is hitványok lesznek ós elveszti jövendő reményét. Tarczy ünneplésével példát mutatunk arra, hogy a multat megbecsülni tudjuk. Ha felejtenők a multat, ez annyit tenne mintha a terebélyes fa és talaja között megszüntetnék az összeköttetést. Amely nemzedék megfelejtkezik a múltról, az nem emberi, de állatéletet él. Tarczy Lajos öregkori képét nem szívesen látja. Tarczy ugy él előtte, mint 55 év előtt, mert lelke utolsó órájáig ifjú marack. E lélek minden gazdasága közül egyet becsül legtöbbre, melyet senkiben sem talál meg oly mértékben, mint Tarczyban : tökéletes magyarságát. Mikor e nemzetnek alkotmányát elvették, az ifjúság kebeléből ki akarták irtani a jövő reménységét, 100 kémlelő fül figyelle, nem nem „mégezik"-e meg az ifjúság lelkét hazafias érzelmekkel, egy szavával, egy mozdulatával, egy műszerre való rámutatásával ugy be tudta vésni magyarságát tanítványai lelkébe, hogy azt soha el nem felejtették. Kgy tanítvány fizikai műszerének letörött a darabja, Tarczy szólt: ez rosz uraim, bécsi munka, német munka. Irodalmunk és nyelvészetünk története nem fejtette még ki kellőleg érdemeit a magyar tudományos nyelv terén. A mai tudományos nyelvet sem tartja eléggé magyarnak, abban a fő érdem az övé. Nyelvének és előadásának magyarsága volt egyik titka a tanítás terén elért sikereinek. Személyes tapasztalatai alapján ismerteti tanítási módszerét. Mielőtt a természettan íanitába kapot

; az összeadástól kezdve a csil| lagászati számtanig, átvette tanítványaival az összes számtani tudományokat. A hegeli tudományt megérteni nagyon nehéz, tanítani nehezebb ; ha olyan tanár adja elő, mint ő. akkor szép, de ha nem — akkor hegeli tudomány. Tarczy sok mindent tanított, számoknak, szabályoknak, gépeknek ismeretére oktatott, de az egész mindenségnél nagyobb dolog volt előtte magyarsága és a magyalfaj és nemzet folvirágoztatására való törekvése. Aki a szentföldre megy zarándokúira, azt sok veszély fenyegeti: betegség, vadállatok a rossz emberek indulatja, dermesztő hideg és lelket ölő forróság, jó fegyverzettel kell tehát magát ellátnia, ruhával, fegyverrel, egészséggel, becsülettel, erős hittel, ígéret földje számukra a haza és a nemzet jóléte. Aki e kollégiumba lép itt megszerezheti az útra való fegyvereket a tudományt, a becsületesseget, szerénységet, a fajához való ragaszkodást, a nemzet iránti szent buzgóságot. Tarczy Lajos jól ellátta tanítványait e fegyverekkel, emlékét vessük szivünkbe, példáját kövessük. Szűnni nem akaró taps jutalmazta Eötvös ünnepi beszédét. Most az üdvözlések következtek. Frölich Izidor az akadémia és a Természettudományi Társaság üdvözletét tolmácsolta. Alexander Bernát szintén az Akadémia részéről Tarczyt nem lehet ugy mond az intézményektől elkülönítve ünnepelni, a protestáns iskolák tradícióinak képviselője ő. Beötcli Zsolt a Kisfaludy-Társaság nevében, mely az összes tudományos intézetek közül első volt Tarczy kitüntetésében. Beöthynek gyönyörű, szavai frenetikus lelI kesedést keltettek, percekig zugot a taps. Ciíce Lajos főiskolai gondnok és Thury Etele főisk. igazgató meleg szavakban kö| szönték meg az üdvözléseket, az énekkar előadta „Bánk bánból az" „Imát" és ezzel a szép emlék ünnep véget ért. KARCZOLAT a mult 3b_é"tzc?őIL_ Sok mindenről szól a heti krónika. I Illusztris vendégek egész sorozata időzött a hét folyamán városunkban. Az irodalmi : specialitások és előkelőségek minden fajtájaj ból sőt államférfiak és művészeket életnagyságban volt alkalmunk láthatni ós sze repeltetni. Az irodalmi előkelőségek egy ünnepélyre érkeztek városunkba, melyet a főis{ kola rendezett egy nagynevű tanárjuknak I százados évfordulója alkalmából. Ezen irodalmi előkelőségek egyik specialitása volt nemzetünk elösmert vajdája is, ki valósági gal központja volt az illusztris irodalmi tári saságnak. Az ünnepély lefolyása méltó keretben folyt le. Mindenki kitett magáért. A meg nyitó szónok, az ismertető szónok, a nap jelentőségét illustráló szónok ugyszinte az ünnepi szónok a hagyományos szokáshoz hivén adták elő mondókájukat. Az ünnepi szónok maga a vajda volt s igy szükségtelen talán említenem, hogy az anektodás ládából egy csomó humoros megemlékezés is kikerült. Az anekdotáról jut eszembe, hogy ez alhalommal nemcsak az ünnepőly keretének jutott ki, hanem ezt megelőzőleg és utólag is kijutott annak a társaságnak, melyet a vajda maga köré gyűjtött. Az ünnepélyt megelőző estén ugyanis társasvacsora volt a Griff nagytermében és ott a vajda az Abbáziában képzelhette magát, mert az anekdoták egész halmaza került napfényre, melyek nagyrészt a tisza-eszlári időkre vonatkoztak. Ugyancsak az ünnepélyt befejező társasebéden mintegy folytatódott az anekdotázás. Ezt az anekdotázást esemény számba lehetett venni, mert ez teljes négy órán át tartott. Az ebéd végeztével ugyanis a társaság nagyrésze elszéledt, de az öreg vajda nem mozdult helyéről és egy kedélyes, a vajdát rajongásig szerető kisebb csoport körében kezdetét vette a családias műsor, amely csak akkor ért véget amidőn a vajdát figyelmeztették, hogy kocsi várja a vasúthoz. Hogy mi mindent és mennyifélét mesélt el az öreg ur az anekdotákra éhes kis csoportnak, azt ti.Ián azok sem tudnák újra elmondani akik mindkét fülükkel és nyitott szájjal végig hallgatták. Pedig voltak ott akadémistak, petőfisták és mindenféle listák. Az irodalmi előkelőségeken kívül művészi előkelőségekben is volt — mint jeleztem — részünk. Az ország egyik hírneves humoristája Gyöngyi Izsó humoros estélyt tartott a Griff nagytermében. Jóllehet ő volt az estély fénypontja, de azért az estélyen közreműködő két gárdistája is kitett magáért. Egy bájos, minden izében hercig és rokonszenves kis énekes művésznő szórakoztatta kabarett énekszámaival a közönséget és szinésznyelven szólva az első megjelenésével a megjelent diszes és előkelő közönség kedvence lett, olyannyira, hogy közkívánatra egy mesébe való bájos fr: ternótát kellett többször megújrázni. Az énekszámokat egy nálunk ismeretlen, ele a fővárosban közismert zeneszerző és zongoraművész kisérte, ki néhány saját szerzeményű solo számot is adott elő. Mit írjak Gyöngyiről ? Az ő humoros művészete országszerte elismert. Nálunk sem vallott szégyent. Először nem vallott szégyent, mert az ő neve oly diszes és nagy publikumot hozott össze v Griff nagytermébe, melyre valóban büszke lehet, másodszor nem vallott szégyent, mert a publikum egész estén ovációkkal halmozta el és ezeel művészetét is elösmerte. Előadás után egy kis családias műsor is lett foiytatólagozva, de'csak szükkeretben és diskrét alakban. Ezen utóbbi körülmény nem engedi, hogy erről az érdekes és minden tekintetben élvezetes függelékről a krónikának beszámolhassak. Ezt azért nem tehetem, mert: Csitt! mondják a BFecsegők

K-ben ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának több gyára fostbe ment. Az hirlik, hogy Pápa városának gazdasága tervekben es elvekben rejlik. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnket felülfizetésekre is kihasználják. Az hirlik, hogy a polgármesternek számos „köztünk legyen mondva" tervekkel foglnlkozi k. Az hirlik, hogy a rendőrök csak ugy példának okáért tudnak a fizetésből megélni. Az hirlik, hogy Pápán a felolvasó estélyeket gyárilag kezelik. Az hirlik, hogy Györgyi humoros estélyének utóhangjai is voltak. Az hirlik, hogy Györgyi humoros estélye teljesen el lett számolva. Az hirlik, hogy a Gyöngyi estély a költségek leszámításával haszontalan volt. Az hirlik, hogy Pápán a hosszú haj és rövid ész teljesen érvényesül. Az hirlik, hogy Pápán az előkelő idegeneknek lejárt a mandátumok. Az hirlik, hogy Pápán utóbbi időben a nagyKépüskÖdéssel nem lehet imponálni. Az hirlik, hogy Pápa társadalmi életében sok a varjú. Az hirlik, hogy Pápán a „dalesz" társadalmi betegséggé fajult. AZ hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője bucsut mondott a hajnalnak.