Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-12-01 / 48. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Kardinális hibánk. Nem akarunk pessimistáknak feltűnni és elösmerjük, hogy városunk utóbbi időben a civilizátio és a kul túra szempontjából megtenni igyekezett a lehetőség minden lépését s legalább is tervbe venni igyekezett a még hiányzó és szükséges intézmények létesítését, de mindazonáltal azt is be kell látnunk, hogy terveink és eszméinknél sokszor a késői bá' nat következményeivel is kell találkoznunk. Mindezt pedig azért mondottuk el, mert nem csak mi, de mindazok kik élénk érdeklődéssel és figyelemmel kisérik Pápa város közügyeit, kénytelenek arra a tapasztalatra jutni, hogy számos felvetett terv és üdvös eszme csak azért nem valósitható meg, mert a határtalan indolentia a közügyek iránt, kerékkötője minden ujabbi tervezett alkotásainknak. Sajnos, hogy anyagi erőnk csekélysége megfordított arányban ál' megvalósítandó terveiukkel, de a haladó kor ujabb követelményei megkívánják, hogy ez arányban tőlünk telhetőleg a legszükségesebb áldozatokat meghozzuk. De nézzük csak magát a helyzetet: Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnek szálloda építésről, uj városházáról^ közvágóhidról, uj vasútról, — de erről csak beszélnek és mint a jövő reményét emlegetik. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik hogy létesüljön, szóval ná lünk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követeli, hogy létesüljön mielőbb, mert a vállalat indirekt hasznát reményli élvezhetni. Városunk nagyközönsége folyton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a iiibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tentii és várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Nem szívesen nyulunk darázsfészekbe, de előfordulhatnak olyan körülmények, melyek azt is a toll megragadására kényszeritik, kik azt csak nagyon erős belső impulzusra veszik csak a nyilvánosság előtt igénybe. Mindazok kik figyelemmel kisérik küzügyeinket, tapasztalhatják, hogy nincs meg a tervszerüleg elkészített programm, minek keretében céltudatosan is következetesen lennének megoldva mindazon feladatok, miket a város közönsége a közszükséglet és a modern élet belátása alatt maga elé tűzni kénytelen. A következetés rend helyett mostanában pillanatnyi Ötletekkel, az erőteljes munka helyett kapkodással és a befejezett tények helyett kisérletezéssekkel pocsékolódik el az idő. Mert hiányzik a szigorú, te$Jje* * sen tátgyilagos városi képviselőtestület, mely kemény bírálatával megnyesné a hatalmas túltengés akarata ellenére is növekvő fatytyuhajtásait o^- i ARCZA. -^o Örök rejtély. Roger Clemente kapitány épp a harminczhetedik évét töltötte be. Francziás hángzasu neve daczára, született olasz volt s hatalmas, robusztus alakja is első tekintetre elárulta benne a hegyi határvidék szülöttjét. Aki közelebbről ismerte, csak jót hallhatott róla. Csendes, nyugodt természetével mindenkit meghódított, kérlelhetetlen, de igazságos szigorával pedig tekintélyt biztotitott magának a katonái között. Könnyű sóhajtás tört fel a kebléből, s a sapkáját épp a fejére tette, amikor belépett a várva-várt jóbarát, Bruno Ranzo : — Szervusz kapitány! — szólt a belépő s leült egy székre a kandalé elé, amelyben vígan pattogott a tüz. — Tyhü, de kiöltöztél ma este, — szólt a kapitány. — Talán meg akarod hódítani a grófnőt ? Barátom igy nem lehetek vetélytársad. S igaza is volt, mert Bruno Ranzo, az ügyvéd és lapszerkesztő, valóban ideálja volt a férfiszépségnek. Lehetett vagy harmincz éves s minden mozdulata elárulta nyugtalan vérét, nagy, fekete szemeiből pedig az életkedv és vilámság sugárzott. — Nos, menjünk ? — kérdé a kapitány, aki nem szeretett sokat várakozni. — Csakugyan eljösz ? Helyes, legalább fogsz látni egy valóságos „őrültek házát." —• Hát akor minek jársz oda ? — Hm . . . azt valóban magam sem tudom, — válaszolta Bruno s aztán hallgatott, mig a lépcsőn lefelé mentek s csak az utczán szólalt meg újra : — Tudod, azért érdekes társaság ám ez ugy együtt véve. Csudálatos, megfoghatatlan dolgokat művelnek, én azonban, daczára, hogy sokat olvastam a spiritizmusról, hitetlen vagyok. Vagy talán éppen ezért vagyok hitetlen. De hát nem is azért járok oda, hanem mert „ő" is ott van. — Ő? Ki ez az ső" ? — Csak egyszerűen ő, akit te nem ismersz, de ma este látni fogod, mert gyakran eljön. — Ugy ? Azt hittem, hogy hölgyek egyáltalában nem vehetnek részt a „bölcsek" ülésén. — Vannak mindig néhányan, de megjegyzem, mind Csúnyák, vének, akár csak a grófnő. — És „ő

K ? — 0 még fiatal. Lehet harminczéves. — Szép ? — Ah! — Mit, nem szép ? — Az ördög tudja. Magam sem vagyok vele tisztában, de azt hiszem nem szép. — No, ugyancsak alaposan megnézhetted, ha még azzal sem vagy tisztában, hogy szép-e vagy csúnya. CONFECTIO-OSZTALYUNKRA felhívjuk t. vevőinknek szives figyelmét. ! ! 1 PLÜS KABÁTOKBAN REMEK KÜLÖNLEGESSÉGEK ! 1! kiváló tisztelettel Krausz József M. Fia és Társa divatáruháza.