Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-02-03 / 5. szám
Mielőtt a polgármester a névszerinti szavazást elrendelné, indítványára a képviselőtestület Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek ezen intézménynek Pápára való helyezése körül kifejtett sikeres fáradozásáért a legmelegebb köszönetét nyilvánítja és erről őt jkvileg tudatja. Ezután névszerinti szavazással egyhangúlag a következő határozat hozatott : A képviselőtestület egyhangú határozatával kimondja, hogy a május hó 1-én felállítandó Katasztef'i felmérési felügyelőség részére, a város által a Jókai Mór-utea 46 és 48 sz. házai helyén a malom udvar egyrészének hozzáadásával építendő kétemeletes bérháza második emeletén a pénzügyminiszteri leirat mellé csatolt tervrajzon kitüntetett helyiségeket f. évi november hó 1-től 6 egymás után következő évre 2100 korona évi bérért bérbe adja. Amennyiben azonban ezen lakrészek 1907 évi november l-ig rendelkezésre nem volnának bocsájthatók, Pápa városa ideiglenesen a tulajdonát képeiő Zimmermannutcai 13 sz. és Széchenyei-utcai 20 sz. je lenleg ovodai helyiségül használt házát ezen célnak megfelelőleg átalakítva 1907 november 1-től de legkésőbb 1908 november l-ig a kataszteri felmérési felügyelőség részére évi 1700 korona bérért bérbe adja. Minthogy a felügyelőség részére 1907 április 1-től november l-ig egy 3 szobás alkalmas ideiglenes irodai helyiség is szükségeltetik, a városi tanács utasittatik, hogy egy ily helyiséget a felügyelőség részére biztosítson. Ezen helyiségért 400 korona évi bér lesz felszámítandó. Minthogy ezen nagyszabású hivatalt városunk ugy biztosithatja magának, ha ezen megnevezett két házat kétemeletes bérházzá felépiti, a képviselőtestület a városi mérnök által bemutatott tervrajz és költségvetés alapján ezt megépiteti és ezen építés költségeire 140000 koronát mogszerez, melyet amortisationális kölcsönnel fedez. Utasítja egyben a városi tanácsot, hogy az" építkezésie árlejtést hirdessen, a házak bérlőinek pedig május illetve november 1-ére felmondjon, az építkezést meg az év folyamán kezdje meg és az ovodának ideiglenes elhelyezéséről gondoskodjék. Kimondja végül a képviselőtestület, hogy Hoitsy Pál városunk orsz. képviselőjének ezen hivatalnak Pápára való elhelyezése körül kifejtett sikeres tevékenységeért hálás köszönetét nyilvánítja és erről őt jkvi kivonatban értesiti. A vörös-kereszt-egylet bálja, — Tulipán estély. — A pápai vörös-kereszt-egylet múlt szombaton tartotta meg fényes bálját a Griffszálló nagytermében. A Griff-száll oda pazarul díszített és ' tündériesen kivilágított nagyterme rég láj tott oly diszes és előkelő közönséget mint ez alkalommal, midőn Pápa város és vi-déke mutatta be hódolatát Karnevál her| cegnek. Karnevál herceg bevonulása fényesen sikerült. Fényessé és ragyogóvá tette azt, az eleven koszorú, melynek virágai és bimbói városunk és vidékének szép asszonyai és leányaiból kerültek ki. Nem hiányoztak azonban Karnevál herceg lovagjai sem, kik szinte szép számban jelentek meg az estélyen A Griff-szálloda kapubejáratába egyik fogat a másikat érte. Kendőkbe potyázott mamák és leányok lépdeltek ki a kocsikból, kiket az igazán udvarias és buzgó rendezőség karjaikra véve vezették fel az öltözőbe, onnan pedig a táncterembe. Pont 9 órakor a Rákóczy hangjai mellett vonult be egy csoport hölgy magyar jelmezben és sorfal között körüljárva kez! detét vette a tánc. Magyar jelmezten voltak : Hanauer Zoltánné, dr. Körös Endréné, Karlovitz Adolfné, Faragó Jánosné, Sz. Galamb Böske, Galamb Laura, Nagy Gizi, Vikár Böske, Takács Eda, Kluge Matild, Hammer Mici, Geiger Edit és Jakabházy Margit. Az egybegyűlt fényes és előkelő társaság a szinóra előtti táncrenden megjelölt táncokat a legnagyob kedvvel és ritkán tapasztalható vidám kedélyhangulatban járták. Az első négyest 32 pár táncolta. Éjfélkor a tombola tárgyak kisorsolása következett. A szebbnél szebb és értékes tombola tárgyok a terem baloldali szegletén felállított sátorban voltak elhelyezve. Szünórakor a táncteremben vidám kedélyhangulatot felváltotta az étteremben a fesztelen társalgás, mely majdnem egy órán át tartott. Gyönyörű látványnak voltak szemtanúi azok, kik e kedélyes társaságot együtt mulatni látták. Szünóra után a super csárdást Füredi bandája mellett lV2 óráig járta a fiatalság. A prímás bírta de a fiatalság sem tágított és járták amúgy Isten igazában szenvedélylyel és fáradhatlanul. Hat óra reggel volt midőn a báli társaság oszladozni kezdett, mindanyian kellemesen emlékezve vissza a lefolyt élvezetes estélyre. Az estélyen a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok : Bermüller Alajosné, Bottka Jenőné, Benczellits Erzsi, Fürst Sándorné, Faragó Jánosné, Galamb Józsefné, Hanauer Zoltánné, Horváth Lajosné, Havas Gáborné, Hammer Károlyné, Jakabházy Istvánné, Jákoi Gézánné, Kovács Kálmánné, dr. Koritschoner Lipótné, Körmendy Béláné, Kenese Ferenczné (Ponyvád), dr. Körös Endréné, Kralovánszky Gyuláné, Karlovitz Adolfné, Kluge Károlyné, dr. Kövi Józsefné, Mihályi Gézáné (Petend) Mayer Lajosné (P. Gyimóth), dr. Nagy lraréné (P. Kovácsi), Polonyi Gyuláné, Rosenfeld Sámuelné, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Sarlay Gyuláné met szerint, nem egy uj „Herzensverirrung í í-e — Tud erre biztos választ adni ? — Oh, nagyságos assz. — Mert, kedves barátom, maguk férfiak e tekintetben sokat tévednek. A szalmalángot világdöntő, csillagokat leszedő, örök szenvedélynek veszik és mikor a szalmatüzből csak a pernye marad, nem törődve azzal, hogy végzetes tévedésük, kegyetlen játékuk egy virágot, egy kisleány szivét borított örök gyászba — szonika odább repülnek. — De könyörgöm. — Jó. Én akarom hinni, hogy érzelmei nagyon igazak, szándéka nagyon komoly, hogy szivét még nem égette el teljesen és hogy boldoggá fogja tenni az én Lilymet. — Nagysá. — De vájjon meddig fog tartani a boldogság? —- Nem nőnek-e ki újra pillangószárnyai hogy hódoljon újra annyi éven át megszokott szenvedélyének, a változatosság hajhászának ? — De. — Mert ha ez megtörténne, akkor bátran megjósolhatom, Lilyt megölte. Biztosítom, hogy e gyermek nagyon szenszitiv, valósággal mintha csak az Azrák törzséből való volna — tudja, akik meghalnak, ha szeretnek. Ezért, kérem, gondolja meg jól, mielőtt teljesen a hatalmába kerítené a Lily szivét, legyen irgalommal iránta, ha nem bízik teljesen önmagában. — Oh, oh ! . . . -— Mondtam, én hinni akarok az ön nyílt, becsületes arczának, őszinte szemeinek s mindezt csak azért mondom, mint jó, igaz barátnéja mindkettőjüknek; hogy gondolkozzék szavaimon nagyon komolyan s majd holnap referálni fog reflexiói eredményéről. — Igen . . . — Igen. Igaza van, még egyet kell mondanom. Arra is gondolnia kell, hogy amennyiben érzelmei, akarom mondani szerelme csakugyan 'olthatatlan lánggal ég, nem fogja-e féltékenységével gyötörni azt a szegény ártatlan leányt, aki, igaz, egy kissé kaczér, szereti a fürtét, mint minden korabeli leány, de nekem elhiheti, képtelen barmi rossz gondolatra és szive-lelke oly tiszta, mint a hó és mint a hermeiin, készebb meghalni, mintsem foltot tűrni meg magán. — De nagysá . . . — Meg fogja-e majd neki engedni, hogy apró sznnvedélyeinek hódoljon ? Féltése őrült hevében nem tiltja-e majd el, hogy bálba, színházba járjon, hogy kivágott ruhát viseljen, hogy kövesse a falkavadászatokat s maga hajtsa a lovait. — Oh, nagysá . . . — Nem fogja-e megríkatni a kiadásai miatt? Szóval megmarad-e előzékeny, szerető, odaadó férjnek akkor is. ha majd a mézesheteken átestek ? Ez is mind nagyon meggondolni való dolog, mert lássa. — De instálom . . . — Nagyon, de nagyon sok asszonyt ismerek, akik csak menyasszonykorukban voltak boldogok, mert alig vetették le a menyasszonyi ruhát, a szerelmes, ábrándos mátkából bósz, zsarnok férj lett. Oh a szegény leányok nem lehetnek elég elővigyázók ! De hát miért áll fel ? Hova megy ? Én ugy tudom élvezni az ön társalgását. — Nagyságos asszonyom, tévedni méltóztatik, én nem az az ur vagyok, akihez beszélni méltóztatik. — Mit? Micsoda ? Hát maga nem Gelley Farkas? Hát kicsoda maga? — Én kérem alássan — én a zongorát jöttem hangolni ! — Hát maga zongorahangoló és mellém telepszik es egy álló órát cseveg nekem — ez impertinenczia. — Nem jutottam szóhoz, nagysá . . . — Kérem menjen, menjen rögtön és ne mutassa többé magát . . . A zongorahangoló elpárolog, a szép asszony dühösen tépi zsebkendőjét, idegesen jár fel s alá és érthetetlen szavakat motyog. Egyszerre megáll, kaczéran hátraveti szép fejét s ugy sóhajtja : — Mégis kár érte, mert igazán páratlan társalgó ! . . .
