Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-09-22 / 38. szám

Végül a kérvényben felhozott azon állítást illetőleg, mely szerint Pápa állomáson az évtizedek előtti állapotok állanak fenn, jelenleg is megjegyzem, hogy 1903. évben a felvételi épület váróhelyiségén jelentékeny bővítések hajtattak végre, ugyanakkor az állomási kert rakodó helylyé alakitatott át és melléje 99 m. hosszú csonkavágány épült." Eddig a miuiszteri rendelet. Ami a vágányok szaporítását illeti, ugy látszik a miniszter az illetékes alan tasabb forumoktól rosszul lett infor málva, mert napról-napra érezhető állomásunkon a vágányok hiányos sága, és hisszük is, hogy ennek kényszerinségét már legközelebb be is fogják látni. Ami a felvételi épületünk kibővítésére vonatkozó miniszteri rendelkezést illeti, azt őrömmel fogadjuk, mert ezáltal egy régi óhajunk megy teljesedésbe. A közös konyháról. Az egész országban hangzik a panasz az élelmiszerek és tüzelő anyag árainak szertelen emelkedéséről és az általános drágaságról. Fájdalom, ennek a panaszos hangnak igaza van. Megdöbbentően kevés ezekkel a felcsigázott magas árakkal szemben a munkásnak magasabbra emelt bére, de igazán kevésnek mutatkozik a családos tisztviselőnek, a korábbi években még a szerény megélhetésre nézve elég fizetése is. Valóban elszomorító, ha végig hallgatjuk egyik-másik intelligens család panaszát és tervezgetését, hogy miképpen lehetne a korábbi években még tul nem hajtott igényt ugy ahogy kielégítő fizetésből, a mostani nehéz viszonyok mellett megélni. Hol lehetne valamit megtakarítani ? Ez a kérdés manapság gyakran felhangzik. Ilyen tervezgetéseknél az egyik azt mondja : a ruházatnál kell lehetőleg takarékoskodni. (A jó hazai erős zsolnai posztóból készült ruha tovább tart, mint a drága angol utánzatu osztrák posztó.) A másik a konyhakiadásokat akarja a lehetőség szerint kisebbíteni. Sok ember meg a közös konyha felállításától várja helyzetének némi megkönnyebbítését. Szóval : sok a tanácsadó, de azért a megélhetés gondjai elviselhetetlenül nehezeduek továbbra is vállainkra. Mindenki kutatja a drágaság okát. Gondolkodik, hogyan lehetne ezen némiképpen segíteni; csak azok kutatják és keresik a módot, hogy miképpen lehelne legalább az élelmi szereknél ezt a nehéz helyzetet könynyebbé tenni, akiknek ebből hasznuk van. Hétről-hétre több helyről hallatszik a hir, hogy a közös konyhát felállították. Nagybecskerek korszakot fog alkotni az újításával, amelyet nagy mohón kezdenek utánozni a drágaság által szorongatott városiak. Szegszárdon és Kuposvárot már megalakult a társaság, amely közösen akar enni s Pápán is vannak apostolai a közös étkezésnek. Jó lesz tehát minél többet beszélni róla, hogy a közönséget készületlenül ne találja a propaganda, amely városunkban már megindult. Mi a közös konyhák felálitásának mozgalmát városunkban mindad dig pártoltuk, mig annak kivihetőségében bíztunk, de az utóbbi időben tapasztaltak után ezen közös konyha felállításának lehetőségét — spéci' aliter városunkban — nem tartjuk ki vihetőnek és ép ezen okból ez érdemben nézetünk teljesen megváltozott, amit allábbiakban indokolni is fogunk. Lőhet, hogy a mi álláspontunk téves, de nem tehetünk róla. Minden ellenkező vélemény ellenére is kimondjuk, hogy a közös konyhát nemtartjuk életrevaló intézménynek s nem sok jövőt jósolunk neki. Nem tudjuk elképzelni, hogy ötven, száz vagy kétszáz ember állandóan akadjon, aki hajlandó a közös konyhát igénybe venni s alig hihető, hogy a vezetés, az étlap, vagy egyéb hiába. Szép a jó hirnév, jó a polgári becsület, de a totalizatőr mégis csak kölömb dolog mindenné!. Rendbehoziii a dolgot ráér holnap is, de a versenyeket lefutják s mit szólna az igazgatóság, ha a szép Salamonné nem jelenne meg ? Pedig nagyon izgatott lehetett tegnap szegényke, sőt nagyon szomorú is, hogy nem jutott eszébe a versenynap. Engem azonban megnyugtatott egy csöppet az a szerencsés fejkoppanás. — Az eset nem olyan tragikus — mondtam magamban s csöndesen bementem a legelső kávéházba, hogy levelet írjak Tornallyaynak. Enn>it írtam: „Kedves Barátom ! A pletyka kiszivárgott. Elvárom lovagiasságodtól, hogy személyesen intézed el holnap délután a Vas-utczában az ügyet. Azt hiszem, jó lenne, ha kedves nőd ő nagysága is veled menne. Végre is az ilyen félreértéseket legjobb élőszóval elintézni. Hived Torday" Töprengtem egy ideig, levélben értesitsem-e, vagy élőszóval ő nagyságát, de a végén mégis ugy gondoltam, meg kell nyugtatnom. Elhatároztam tehát, hogy fölkeresem a czukrászdában. Az utolsó perczben jutott csak eszembe, hogy ez esetleg további szóbeszédre adhatna okot, megírtam tehát a történetet s fölküldtem a levelet a lakására. Reggel legédesebb álmomból a telefon csengetése ver föl. Kívántam különféle jókat a szives koránkelőnek, de odazarándokoltam a modern kinzóeszközök legkegyetIenebbjéhez. Kellemes, nyájas női hang haliózott a kagylóban. - Kedves Torday! Igen lekötelezne, ha Tornallyayék nem délután, de délben jönnének föl hozzám, Föltétlenül elvárom azonban, hogy maga is ott lesz. Végre is maga szereplő személy, ott kell lennie. — Kérem. Nagyon szívesen. Csókolom a kezét. Természetesen ott voltara, természetesen Tomallyayné őnagysága akkor nem jöhetett, de Tornallyay ur annyi mindenfélét mondott, hogy egy pillanatig magara sem tudtam már, megcsókoltam vagy nem csókoltam meg, mondták vagy nem mondták, hiszik vagy nem hiszik. * Itt tulajdonképpen nem egy csillagot, ele egy nagy pontot kellene tennem, mert ugy a lovagiasság, mint a novella szabályai szerint vége van a történetnek, Azaz, hogy a novella szabályaival nem vagyok egészen tisztában. Lehet, hogy vége van a történetnek, lehet, hogy nincsen, én ugy érzem, hogy akár szabályos, akár nem, nekem még mindazt el kell mondanom, amit tudok az esetre vonatkozólag. Hogy van-e benne költői igazságszolgáltatás, azt nem tudom. Budapesten nem alkalmazkodnak egészen a költői igazságszolgáltatáshoz az úgynevezett szerelmi regények befejezései. Amikor szállítottam a kész arczképet (amely mellesleg mondva egyike volt a legközönségesebb piktor hazugságoknak), Szilassynét igen-igen rossz hangulatban találtam. Nem volt egy csöppet sem rendben. A hajtövei valamely különös szürkés, kopott szinben liervedoztak, szemei bágyadtak voltak s kisírtak, és a szeme szögletében egész sátortábort építettek az apró ránczok. MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül- „ mul hazánk termé- ^ 11 szetes szónsavas- Z vizek királya: Amm Miileniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár : Oszvald János urnái Pápán.