Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-01-27 / 4. szám
1907 január 27. PÁPAI KÖZLÖNY 3 tással jelentékeny évi jövedelmet biztosithalna a honvédelmi .kincstárnak. Megemlíti továbbá a polgármester átiratában, hogy a honvédtüzérség felállítása a közel jövőben szintén várható. A tüzérség száraára alkalmas terület kevés van az ország területén. Itt Pápa város közvetlen közelében mintegy 10—12 kilométer távolságban kitűnő lőtér állana a tüzérség rendelkezésére. A polgármester jelenti továbbá, hogy Frigyes főherceg midőn néhány évvel ezelőtt ezen a területen a tüzérség több hónapon át tartott lőgyakorlatot ezen lőteret nemcsak kifogástalannak, hanem ideálisnak találta. Nagyon helyesen tenné a kincstár ha ezen lőteret megszerezné és ha Pápára nem is helyeznének tüzérezredet, amire sajnos kilátásunk nincs is — a jelenlegi laktanyát az esetleg lőgyakorlatokra kivezénylendő tüzérezredek számára beszállásolásra fenn tartani. Ezek oly kérdések, melyekkel érdemes foglalkozni annál is inkább, mert a lőtérre azt hisszük már a közel jövőben szükség leend és tekintettel arra, hogy a hajmáskéri lőteret a közös hadsereg tüzérsége egész éven át elfoglalva tartja, a honvédtüzérség részére lőtérről kell gondoskodni. Ezen jelzett lőtér ezzel a módozattal jelentékenyen olcsóbban lesz megoldható, mint később. Ezek előre bocsájtása után a polgármester átiratában azt véleményezi, hooy a honvédelmi kincstár gazdasági szempontból legCélírányosabban akkor járna el, ha a jelenlegi laktanyát figyelmen kivül hagyva egy uj területen teljesen uj laktanyát építene és a jelenlegi laktanyát értékesítené. Két-három év alatt a laktanya költségeit be lehetne illeszteni, a honvédelmi kormány költségvetésbe, a legénység pedig addig az időig maradhatna a jelenlegi-laktanyában ami által a kincstár egy teljesen szép modern 'aktányát nyerne egy régi toldozott és foldozott laktanya helyett és még kérdés ruarad az is, hogy az átalakítandó laktanya megfelel e majd a kívánalmaknak. Végül a polgármester átiratában felemlíti, hogy nem érzi magát hivatva ugyan a honvédelmi kincstárnak az uj laktanya érdemében konkrét javaslatot tenni és hogy ezen átiratban mégis véleményét nyilvá nitja ez érdemben, teszi ezt mint Pápa város polgármestere, ki a helyi viszonyokat ismeri. Eddig a polgármester ajánlata. Teljesen egyetértünk ezzel a javaslattal és reméljük, hogy az ezredparancsnoksága illetékes helyen ezen megszivlelendő és teljes mértékben igazolt üdvös eszmét tőle telhetőleg támogatni fogja. Yárosi közgyűlés. — 1907. január 24. — Városunk képviselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a tárgysorozat összes pontjai az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A napirendet órákig tartó interpellációk előzték meg. melyeket mi a jó ügy érdekében nem helyeselünk melyről különben lapunk vezérhelyén bővebben foglalkozunk. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Bottka Jenő, BÖhm Samu, Barát Károly, Herz Béla és Marton I. L. képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az tudomásul vétetett. Napirend előtt Keresztes Gyula a sertéspiacz áthelyezése érdekében intéz a polgármesterhez interpellációt. Polgármester azon válaszát hogy erre alkalmas tér még nem találtatott, interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. dr. Hoffner Sándor a villamos áramdijak 6 fillére való leszállítása és az árammerő óradijak eltörlése érdemében kér intézkedést. Számadatokkal igazolja, hogy ezen kérelem — a zárszámodásokat tekintve — teljesen jogosult. Polgármester azon válaszát hogy ez érdemben a villamos telep felügyelősége véleményét ki fogja kérni, ugy interpelláló, mint a képviselőtestület tudomásul vette. Győri Gyula felháborrodással illustrálja Veszprém városának a pápai törvényszék elleni mozgalmát. Kéri a polgármestert, hogy a testvér város és mostoha viselkedésére mit szándékozik tenni. Polgármester kijelenti, hogy ez érdemben nem tehet mást mint sajnálattal tudomásul venni Veszprém városának ezen kvatifikálhatatlan eljárását. Barthalos István ugyancsak ez érdemben szólal fel és ellenmozgalomkép Összkormányhoz egy memorandum átnyujtását javasolja. felhasználni az időt, amig a vonat állt s letisztázva a hevenyében írott táviratot, feladta azt amelyet azonban apjától várt, szépen elfelejtette. Mialatt a vonat dübörögve száguldott tova, az idősebb Bhamblard szokásához híven minden nap délután öt órakor felment a klubba, hogy eljátszsza szokott pipuetjátszmáját Derame mai. Mikor a második fordulót osztotta, akkor kapta a fiu-táviratát. Amint elolvasta, elpalástolhatatlan izgatottsága feltűnt Deramenak is, aki azonnal tudakozódott a sürgöny tartalma felöl : — Csak nem valami kellemetlen hír ? Derame komoly arezczal kérdezte : — Ugyebár, az ön kedves neje és leánya a mai expresszel utaztak Marseillebe ? Chamblard ijedten ugrott fel : — Istenem, csak nem történt valami baj ? Összeütközött. — Ó nem. De azért ez a kis újság önt is érdekelheti. — s azzal átadva partnerének a fia táviratát, elmondta az egesz esetet s a fiu házasságának terveit. Este hét órakor madame Derame, Marthe, Raoul is Maurice ismét együtt vacsoráltak az élkező kocsiba és élénken beszélgettek. Marthe olyan szerelmes pillantásokat vetett Raoulra, hogy az majd felolvadt boldogságában, madame Derame pedig önelégülten mormogta magában : — Hála Isten, hogy Marthe vonzódik Ríioulhoz. Jó partié, amely elé nem gördítünk semmi akadályt. Raoul és Marthe ismét a sportról beszélgettek s Marthe lelkesülve mondta, hogy mennyire imádja a tennist és a jeget. Gratulálak kisasszony — mondá Raoul. — Aki nem szereti a sportot, az nem | is nő. Lassan leszált az est. Madame Derame kezdett álmos lenni s a társaság pihenni I tért. Mikoraz az átjáró ajtóhoz értek, Marthe és Raoul önkénytelenül megáltak. — Ma reggel itt — szólt Raoul s sze, relemittasan tekintett a szép leányra. — Igen, ma reggel — válaszolt Marthe halkan s többet nem is beszéltek. A hold pompásan tündökölt az égen s tavasza volt a nagy természetnek, rügyfakasztó, illatos tavasza két fiatal szívnek. — Szeret I — gondolta magában boldogan Raoul. Imád — vélte marthe. S igazuk is volt. Szerették egymást, összeillettek, mint .két kis baba. Mikor a szalonkocsiba értek, Raoul megkérte Maurlceot, hogy ő ülhessen madame Derame mellé, mert — úgymond —• beszélnie kell vele. — Nagyságos asszonyom, — szólt kissé félénkén — ma reggel azzal a szándékkal ültem vonatra, hogy Singaporeba utazom s onnét Isten tudja hova. Ha nem lehetek boldog igéretét bírni, hogy a nagyságos asszonyom vejének mondhassam magamat, ugy megmaradok elhatározásom mellett. Uram. — Bocsánatot kérek. Marthe kisaszszony figyel bennünket s épp ezért csendesen beszéljünk, mert ő még mitsem tud a dologról. Ön még nem ismer engem. Marthe kisasszony sem ismer — mondaná nagyságos asszonyom — de engedje meg, hogy ezzel szemben megjegyezhessem, hogy mi Marthe kisasszony nyal már jobban ismerjük egymást, mint más féléves jegyespár. — De kérem. — Ebben is igazat adok nagyságos asszonyomnak. Holnap délelőtt lesz elég ideje megbeszélni a dolgot kedves leányával és esetleg Derame úrral telefonon tárgyalni. Ön tudja, ki vagyok s nagyon boldoggá tenne, hogy ha elfogadná szerény meghívásomat, holnap tizenkét órára Marseilleben a Hotel de la Vilieben, egy kis lunchre. — Ha gondolja. — Ugy tehát az étteremben fogok várakozni. Ha nagyságos asszonyom rövid akar lenni, ugy csak ennyit mondjon : utazi zék — vagv maradjon, s én tudni fógom, I vájjon a hálás ítéletemet olvasta e rám, i avagy a boldogságom kapuit nyitotta meg j előttem. Másnap délelőtt Marseille sürgős párbeszédet folytatott Párissal s amikor madame ' Derame délben megjelent a Hotel de la Vilieben, rendkívül melegen üdvözölte Raoul t. — Uram, ugy tudom, hogy tiz nap múlva indul a legelső hajó Singaporebe. Nem tehetné meg, hogy utazását elhalasztaná ? Chamlard felkelt s meghajtotta magát:— Köszönöm, nagyságos asszonyom ! * Öt héttel később Raoul és Marthe a Madeleine-templom lépcsőin tengernyi nép között léptek az oltár elé. — Ez szerelmi házasság, igazi szerelmi házasság, az első pillanatra, — mondták a kíváncsiak.