Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-04 / 31. szám

Nagyon tetszett a nagyváradi színház kitűnő művésznője, Tábory Frida, közönsé­günk régi ösmerőse aki jól iskolázott nagy terjedelmű hangjával, kedves megjelenésé­vel akár komoly, akár kedélyes eabaret, vagy jól ismert népdalokat adott elő, egy­szerre megnyerte és végig megtartotta a közönség tetszését és szeretetét. — Bőven volt tehát része tapsban és „hogy volt­okban. A férfiszereplőket is csak dicséret, még pedig sok dicséret illeti. Közülök Som­lay Arthurt, a Magyar színház tagját emiit­jük, aki az egész cabarettet rendezte, szel­lemes anekdottáival kitöltötte és mulattatta a közönséget. Különös tetszést arattak mü­vész-anekdottái, amelyekben „a mestert", Ujházyt és az országszerte ismert kedves Feld direktort utánozta igen szeretetreméltó módon. Nagy tetszést aratott Tihanyi Miklós egy kedves Krobival, a Gitt-egylettel, az.' Agygyal és a Szobaúr c. énekszámmal. Az egész országban ismert nagy mű­vész, Németh József pedig Göre Gábor ujabb , budapesti útját és „barlamenti" szereplését i jóízűen, nagy művészettel adta elő a bíró ur ujabb dolgaival együtt. A művészi koszorú egybefonva jelent meg a „Leánykérés" cz. mesés humoru ; apróságban. Szereplők az elszegényedett gróf, a gazdag bankár és szeretője, akinek merénylete a fiatal szerelmeseket egyesíti. Nagy tetszést aratott az illustrált re­gény felolvasás. A banális históriát Benicz­kyné-féle regényes styiusában Somlay ol­vasta elő és játsztak utána a szereplők oly jeles humorral, hogy a közönség sora iból majd minden perczben felhangzott a ! szűnni nem akaró nevetés, sőt itt ott gör- | csös röhögés. Minden jó volt, minden nagyon tet- j szett; ugy, hogy a pápai közönség csak | hálás lehet azért, hogy e pár kiváló mü I vész oly kedélyes, kedves estét szerzett. j Csak az volt lehangoló, nem a művé- I szekre, hanem magára a közönségre, hogy a hűvös idő miatt kevesebben jelentek meg, mint közönségünk műérzéke után vártuk j volna. Végezetül megkell jegyeznünk, hogy ; jeles színészeinknek méltó kiegészítője He 1 tényl Heidelberg zeneművész, a Cabaret­dalok hires szerzője, aki a Vigadó özve­gyet zenésítette, mely a napokban igen nagy tetszést aratott és amelynek épen ze­néjéről fővárosi kritika igen elismerően nyi­latkozott. KARCZOLA T a m-uLlij ÍL.©-fcz?ől_ Sok minden történt már Pápán, de az a mi a hét keretében történt, arra igazán el lehet mondani, hogy „noch nie dagewe­sen". Oly szenzációs eseményekről szól a heti krónika melyek nemcsak ritkaság számba mennek, de események szempontjából kiváló fontosságúak. Hogy némileg is igazoljan állításomat leadom a heti műsort. Volt grófi nagykoru­sitási ünnepélyünk, a fővárosi kabarét tár­saság művészi estélyt rendezett, a budapesti Pápai Kör első nyári mulatságával próbál­kozott és a heti keretben még a legényegy­I let táncmulatsága is bele illészkedett. Azt hiszem, hogy egy ilyen illusztris műsorral alig dicsekedhetik hason jellegű és hason terjedelmű krónikás. Eltekintve a nyári mulatságoktól, me­| lyek rendes körülmények között nem tekint­| hetők a szó szoros értelemben szenzációs | eseménynek, bárha az ilyen uborka idény­ben ezt is „jó falat"-nak tekinti a heti kró­: nikás, de ha „grófi nagykorúsítás"-ról és ; „fővárosi mii^szi kabarét estély"-ről szól­! hat a heti krónika, ez már azután „döfi". Kezdem a ritkaság számba menő ese­ményről a nagykorusitási ünnepélyről. Az életben egyszer lesz az ember nagykorú mely mindenkinél esemény számba megy de nem mindenkinél ünnepélyt provokál. A jelzett nagykorúsítás fiatal grófunkat érte és ezen aktust nagy ünnepélyességek ke­retében ünepelték meg. Az ünnepélyességek egyes részleteire nem terjeszLedhetem ki, mert erre nem tartom magam hivatottnak hanem amúgy általánosságban amint azt krónikási tisztem megengedi, a krónikában leadom. Az aktus, mint rendesen az ilyen ak­tus kezdődni szokott, a templomban vette kezdetét. Ezen átmenetes száraz ceremónia után jött a vizes, jobban mondva a boros, vagy még jobban mondva a pezsgős dísze­béd a kastélyban. A díszebéd hivatalos jel­legű volt és ezzel minden meg van mondva. A város összes fejei hivatalosak voltak a diszebéden. A helyi sajtó nem volt képvi­selve ugyan, de az ebéd folyamán a sajtot a sárvári képviselte. Tosztót csak engedél­lyel mondhattak és ez be is lett tartva. A valóságos ünnepély a várkertben folyt le, ahol a fiatal gróf a személyzetet látta vendégül. Ez amolyan rnépünnepéiy volt, mely délben vette kezdetét és majdnem éjfélig tartott. Este felé a díszebéd vendé­gei is látogatást tettek a személyzet ünne­pélyére és csak ott érezték magukat oly jól amint azt „magyarosan" szokták mondani. Minden volt ott csak „ökörsütés" nem. Számos epizódról lehetne még megem­lékezni, ami a diszebéden és a népünepé­lyen történt, de a krónikási kötött marsruta ezt nem engedi meg és ezzel végeztem is a nagykorusitási ünnepéllyel. Ugyancsak szenzációnak tartom a fő­városi kabarét társaság művészi estélyét. Ilyen estély még Pápán nem volt. Brettli az volt, de művészek a brettlin még nem. Ne hogy félreértés történjék a brettli kife­jezésért. Azért mondom, hogy művészek a brettlin, mert ugyanazon elkészített padlós brettlin szoktak a valóságos brettlisek kö­zönségünknek bemutatkozni. Az előadás kritizására nem vagyok hi­vatott, de annyit mondhatok, hogy a közön­ség nem csalatkozott akkor, amidőn művé­szi szórakozásra készült. A szó szoros ér­telmében véve „művészi kabarét" volt. Ezt nemcsak én mondom de az a közönség is azt vallotta róluk, mely nagy számban jött őket meghallgatni, őket kik a fővárosi szín­házlátogató közönség előtt is művészek. B]z igy volt -és nem volt máskép ! Ami a budapesti Pápai Kör nyári mu­latságát illeti, arra nemcsak a tudósitó, ha­nem a krónikás is csak azt írhatja, hogy „várokozáson felüli sikert" aratott. Feltűnő sok szép leány volt látható és különös a dologban az, hogy nagyrészt „idegen" fia­tal arcok — de Pápáról. Hogy honnan ke rültek ezek a szép fiatal leányok erre a mulatságra, azt valóban nem tudom, ez ugy látszik a budapesti „Páp;u Kör" fiatalságá­nak titka marad. Az első próba fényesen sikerült és remélhetőleg ezen fényes siker buzdítani fogja a mi fővárosi fiatalságunkat, hogy az ily fajta mulatságokat minél több­ször repetái ja. Ha még a legényegylet nyári mulat­ságáról teszek említést is kijelentem, hogy „igy még nem jött ki" náluk és hogy nemcsak a rendezőség de a megjelent szép vendégsereg szórakozás tekintetében felül­multa magát, beszámoltam arról a heti mű­sorral, melyről azt jeleztem, hogy „noeh nie dagewesen". Ez igy volt és nem volt máskép ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városát a már nagykorú grófunk nagykorúsíthatná. Az hirlik, hogy Pápa városa sokszor homlokegyenest ellenkezik saját magával. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnkre újra sokan előjegyeztek. Az hirlik, hogy a polgármester asztal* fiókjában néhány fontos közügy nagykorú sitásra vár. Az hirlik, hogy a rendőröknek „néha"' akad idejük arra, hogy hivatalos szolgála­tot is teljesíthetnek. Az hirlik, hogy az Esterházy diszebé­den a helyi sajtót a „sárvári" képviselte. Az hirlik, hogy a várkerti népünnepé­lyen sokan nyitott szájjal bámultak. Az hírlik, hogy az Esterházy diszebé­den többen az evőeszközök használatában járatlanok voltak. Az hirlik, hogy Pápán sok folt van amely piszkít. Az hirlik, hogy a Pápai Kor mulatsá­gán az „előkelő idegenek" nem hiányoztak. Az hirlik, hogy a Pápai Kör mulatsá­gán csak a „feleslegesek" hiányoztak. AZ hirlik, hogy a Kabarét estély al­kalmával többen a belépti dijat prolongálták. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak az ut­cák hanem az emberek is görbék. Az hírlik, hogy a Kabarét estélyt az időjárás hűvösen fogadta. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője szívességből hajnali ébresztésre is vállalkozik. IE3I X IE3 IHH — Esterházy Pál gróf nagykorusi­tása mult vasárnap nagy ünnepség kereté­ben lett megtartva. Városunk lobogódiszt öltött és ünnepi hangulat uralkodott. Dél­előtt 10 órakor a plébánia templemban ün­nepi mise volt, melyen Esterházy Pál gróf, az urodalmi hivatalnoki kar, a szolgasze­mélyzet, a hatóságok képviselői és nagy­számú díszes közönség volt jelen. Délben a grófi kastél^bau díszebéd volt, melyre 36 vendég volt hivatalos. Az első felköszöntőt Hunkár Dénes főispán mondotta a fiatal grófra, melyben őt a közéleti szereplésre hívta fel. Oyurátz Ferenc püspök remek beszédben méltatta az Esterházy grófok ősi erényét és ennek nyomdokára sarkalta az őnnepelt grófot. Esterházy Pál gróf vála­szolva a pohárköszöntőkre, kijelentette, hogy méltó akar lenni őseire és a hazafias köz­élet munkájában részt fog venni. Végül még Mészáros Károly szólalt fel, megkö­szönve a fiatal grófnak azon nemes tettét, hogy nagykorusitása emlékére 3000 koronát adományozott Pápa város szegényei szá­mára. Asztalbontás után a társaság nagy­része a várkertbe vonult, hol az urodalmi szolgaszemélyzet és erdőőrök üunepi lako­mában részesültek. Zeneszó, tánc és vidám hangulat uralkodott a várkertben, mely csak az esti órákban ért véget. — Szabadságon. Lamperth Lajos városi tanácsos f. hó 12-én 15 napi, Csók­nyai Károly füjegyző f. hó 15-én 30 napi

Next

/
Oldalképek
Tartalom