Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-04 / 31. szám

Nagyon tetszett a nagyváradi színház kitűnő művésznője, Tábory Frida, közönségünk régi ösmerőse aki jól iskolázott nagy terjedelmű hangjával, kedves megjelenésével akár komoly, akár kedélyes eabaret, vagy jól ismert népdalokat adott elő, egyszerre megnyerte és végig megtartotta a közönség tetszését és szeretetét. — Bőven volt tehát része tapsban és „hogy voltokban. A férfiszereplőket is csak dicséret, még pedig sok dicséret illeti. Közülök Somlay Arthurt, a Magyar színház tagját emiitjük, aki az egész cabarettet rendezte, szellemes anekdottáival kitöltötte és mulattatta a közönséget. Különös tetszést arattak müvész-anekdottái, amelyekben „a mestert", Ujházyt és az országszerte ismert kedves Feld direktort utánozta igen szeretetreméltó módon. Nagy tetszést aratott Tihanyi Miklós egy kedves Krobival, a Gitt-egylettel, az.' Agygyal és a Szobaúr c. énekszámmal. Az egész országban ismert nagy művész, Németh József pedig Göre Gábor ujabb , budapesti útját és „barlamenti" szereplését i jóízűen, nagy művészettel adta elő a bíró ur ujabb dolgaival együtt. A művészi koszorú egybefonva jelent meg a „Leánykérés" cz. mesés humoru ; apróságban. Szereplők az elszegényedett gróf, a gazdag bankár és szeretője, akinek merénylete a fiatal szerelmeseket egyesíti. Nagy tetszést aratott az illustrált regény felolvasás. A banális históriát Beniczkyné-féle regényes styiusában Somlay olvasta elő és játsztak utána a szereplők oly jeles humorral, hogy a közönség sora iból majd minden perczben felhangzott a ! szűnni nem akaró nevetés, sőt itt ott gör- | csös röhögés. Minden jó volt, minden nagyon tet- j szett; ugy, hogy a pápai közönség csak | hálás lehet azért, hogy e pár kiváló mü I vész oly kedélyes, kedves estét szerzett. j Csak az volt lehangoló, nem a művé- I szekre, hanem magára a közönségre, hogy a hűvös idő miatt kevesebben jelentek meg, mint közönségünk műérzéke után vártuk j volna. Végezetül megkell jegyeznünk, hogy ; jeles színészeinknek méltó kiegészítője He 1 tényl Heidelberg zeneművész, a Cabaretdalok hires szerzője, aki a Vigadó özvegyet zenésítette, mely a napokban igen nagy tetszést aratott és amelynek épen zenéjéről fővárosi kritika igen elismerően nyilatkozott. KARCZOLA T a m-uLlij ÍL.©-fcz?ől_ Sok minden történt már Pápán, de az a mi a hét keretében történt, arra igazán el lehet mondani, hogy „noch nie dagewesen". Oly szenzációs eseményekről szól a heti krónika melyek nemcsak ritkaság számba mennek, de események szempontjából kiváló fontosságúak. Hogy némileg is igazoljan állításomat leadom a heti műsort. Volt grófi nagykorusitási ünnepélyünk, a fővárosi kabarét társaság művészi estélyt rendezett, a budapesti Pápai Kör első nyári mulatságával próbálkozott és a heti keretben még a legényegyI let táncmulatsága is bele illészkedett. Azt hiszem, hogy egy ilyen illusztris műsorral alig dicsekedhetik hason jellegű és hason terjedelmű krónikás. Eltekintve a nyári mulatságoktól, me| lyek rendes körülmények között nem tekint| hetők a szó szoros értelemben szenzációs | eseménynek, bárha az ilyen uborka idényben ezt is „jó falat"-nak tekinti a heti kró: nikás, de ha „grófi nagykorúsítás"-ról és ; „fővárosi mii^szi kabarét estély"-ről szól! hat a heti krónika, ez már azután „döfi". Kezdem a ritkaság számba menő eseményről a nagykorusitási ünnepélyről. Az életben egyszer lesz az ember nagykorú mely mindenkinél esemény számba megy de nem mindenkinél ünnepélyt provokál. A jelzett nagykorúsítás fiatal grófunkat érte és ezen aktust nagy ünnepélyességek keretében ünepelték meg. Az ünnepélyességek egyes részleteire nem terjeszLedhetem ki, mert erre nem tartom magam hivatottnak hanem amúgy általánosságban amint azt krónikási tisztem megengedi, a krónikában leadom. Az aktus, mint rendesen az ilyen aktus kezdődni szokott, a templomban vette kezdetét. Ezen átmenetes száraz ceremónia után jött a vizes, jobban mondva a boros, vagy még jobban mondva a pezsgős díszebéd a kastélyban. A díszebéd hivatalos jellegű volt és ezzel minden meg van mondva. A város összes fejei hivatalosak voltak a diszebéden. A helyi sajtó nem volt képviselve ugyan, de az ebéd folyamán a sajtot a sárvári képviselte. Tosztót csak engedéllyel mondhattak és ez be is lett tartva. A valóságos ünnepély a várkertben folyt le, ahol a fiatal gróf a személyzetet látta vendégül. Ez amolyan rnépünnepéiy volt, mely délben vette kezdetét és majdnem éjfélig tartott. Este felé a díszebéd vendégei is látogatást tettek a személyzet ünnepélyére és csak ott érezték magukat oly jól amint azt „magyarosan" szokták mondani. Minden volt ott csak „ökörsütés" nem. Számos epizódról lehetne még megemlékezni, ami a diszebéden és a népünepélyen történt, de a krónikási kötött marsruta ezt nem engedi meg és ezzel végeztem is a nagykorusitási ünnepéllyel. Ugyancsak szenzációnak tartom a fővárosi kabarét társaság művészi estélyét. Ilyen estély még Pápán nem volt. Brettli az volt, de művészek a brettlin még nem. Ne hogy félreértés történjék a brettli kifejezésért. Azért mondom, hogy művészek a brettlin, mert ugyanazon elkészített padlós brettlin szoktak a valóságos brettlisek közönségünknek bemutatkozni. Az előadás kritizására nem vagyok hivatott, de annyit mondhatok, hogy a közönség nem csalatkozott akkor, amidőn művészi szórakozásra készült. A szó szoros értelmében véve „művészi kabarét" volt. Ezt nemcsak én mondom de az a közönség is azt vallotta róluk, mely nagy számban jött őket meghallgatni, őket kik a fővárosi színházlátogató közönség előtt is művészek. B]z igy volt -és nem volt máskép ! Ami a budapesti Pápai Kör nyári mulatságát illeti, arra nemcsak a tudósitó, hanem a krónikás is csak azt írhatja, hogy „várokozáson felüli sikert" aratott. Feltűnő sok szép leány volt látható és különös a dologban az, hogy nagyrészt „idegen" fiatal arcok — de Pápáról. Hogy honnan ke rültek ezek a szép fiatal leányok erre a mulatságra, azt valóban nem tudom, ez ugy látszik a budapesti „Páp;u Kör" fiatalságának titka marad. Az első próba fényesen sikerült és remélhetőleg ezen fényes siker buzdítani fogja a mi fővárosi fiatalságunkat, hogy az ily fajta mulatságokat minél többször repetái ja. Ha még a legényegylet nyári mulatságáról teszek említést is kijelentem, hogy „igy még nem jött ki" náluk és hogy nemcsak a rendezőség de a megjelent szép vendégsereg szórakozás tekintetében felülmulta magát, beszámoltam arról a heti műsorral, melyről azt jeleztem, hogy „noeh nie dagewesen". Ez igy volt és nem volt máskép ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városát a már nagykorú grófunk nagykorúsíthatná. Az hirlik, hogy Pápa városa sokszor homlokegyenest ellenkezik saját magával. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnkre újra sokan előjegyeztek. Az hirlik, hogy a polgármester asztal* fiókjában néhány fontos közügy nagykorú sitásra vár. Az hirlik, hogy a rendőröknek „néha"' akad idejük arra, hogy hivatalos szolgálatot is teljesíthetnek. Az hirlik, hogy az Esterházy diszebéden a helyi sajtót a „sárvári" képviselte. Az hirlik, hogy a várkerti népünnepélyen sokan nyitott szájjal bámultak. Az hírlik, hogy az Esterházy diszebéden többen az evőeszközök használatában járatlanok voltak. Az hirlik, hogy Pápán sok folt van amely piszkít. Az hirlik, hogy a Pápai Kor mulatságán az „előkelő idegenek" nem hiányoztak. Az hirlik, hogy a Pápai Kör mulatságán csak a „feleslegesek" hiányoztak. AZ hirlik, hogy a Kabarét estély alkalmával többen a belépti dijat prolongálták. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak az utcák hanem az emberek is görbék. Az hírlik, hogy a Kabarét estélyt az időjárás hűvösen fogadta. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője szívességből hajnali ébresztésre is vállalkozik. IE3I X IE3 IHH — Esterházy Pál gróf nagykorusitása mult vasárnap nagy ünnepség keretében lett megtartva. Városunk lobogódiszt öltött és ünnepi hangulat uralkodott. Délelőtt 10 órakor a plébánia templemban ünnepi mise volt, melyen Esterházy Pál gróf, az urodalmi hivatalnoki kar, a szolgaszemélyzet, a hatóságok képviselői és nagyszámú díszes közönség volt jelen. Délben a grófi kastél^bau díszebéd volt, melyre 36 vendég volt hivatalos. Az első felköszöntőt Hunkár Dénes főispán mondotta a fiatal grófra, melyben őt a közéleti szereplésre hívta fel. Oyurátz Ferenc püspök remek beszédben méltatta az Esterházy grófok ősi erényét és ennek nyomdokára sarkalta az őnnepelt grófot. Esterházy Pál gróf válaszolva a pohárköszöntőkre, kijelentette, hogy méltó akar lenni őseire és a hazafias közélet munkájában részt fog venni. Végül még Mészáros Károly szólalt fel, megköszönve a fiatal grófnak azon nemes tettét, hogy nagykorusitása emlékére 3000 koronát adományozott Pápa város szegényei számára. Asztalbontás után a társaság nagyrésze a várkertbe vonult, hol az urodalmi szolgaszemélyzet és erdőőrök üunepi lakomában részesültek. Zeneszó, tánc és vidám hangulat uralkodott a várkertben, mely csak az esti órákban ért véget. — Szabadságon. Lamperth Lajos városi tanácsos f. hó 12-én 15 napi, Csóknyai Károly füjegyző f. hó 15-én 30 napi