Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-06-30 / 26. szám
ZXTVII. éA7-±oX3ra>xn"IPéüjpSb, 1907. o -U_:hl±-CLS 26. szám. NY KÖZÉRDEKŰ FÜGGE TLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : JTöíftTBfiL HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R fJl I N könyvkereskedésében. A városok hivatása. Városaink tul vannak terhelve. Ezt tudjuk mindnyájan. Ezt halljuk, ezt olvassuk napról-napra, A legszükségesebb kiadásra sem kerül már fedezet. Kell csatornázás, nincs pénz, kell vasút, kell ezer más dolog, nincs pénz, nincs fedezet. A pótadó emelése lehetetlen — a polgárok az eddigi teihek alatt is roskadoznak már. Az állam segélyezését várjuk — mint megváltó angyalt. Helyes. Az államnak kötelessége a városokat segélyezni, őket az állami teendők ellátásáért kárpótolni. Csakhogy az állam a városokéval közös bajban szenved : kevés a pénze. A városokkal szemben fen nálló kötelezettségének tehát, legalább egyelőre, megfelelni nem tud. Az államsegélyre tétlenül várni, a városok további fejlődését ettől a kétséges segélytől függőyé tenni tehát nem lehet, nem szabad. A városoknak önerejükből kell jelenlegi tarthatatlan helyzetükből kibontakozniok. Keresni kell olyan módozatokat, olyan eszközöket, melyek segélyével a városok jövedelemhez juthatnak a nélkül, hogy a polgárok terheit növeljék. Sokan a községi takarékpénztárakban látják a közjövedelmek fokozására alkalmas intézményt. Ezzel azonban — nézetünk szerint — már elkéstünk. A jelenlegi viszonyok között, annyi jó hirnevü és nagy vagyonnal rendelkező pénzintézet mellett, puszfeáu pénzügyietekből a községi takarékpénztárak valami nagy jövedelmezőségére számítani nem lehet. Kutassunk tehát másfelé. Csak nemrégiben országos moz galom ingult meg á magyar ipar tá mogatása, fejlesztése érdekében, Lel kesen tüztük ki a tulipánt valameny nyien. És ennek a lelkesedésnek ered ménye ? Ugyanannyi, vagy taláu még több külföldi áru jött be hozzánk most, mint azelőtt. Oka pedig ennek az, hogy még töméntelen sok azon iparczikkek száma, melyek idehaza egyáltalában nem készülnek, vagy ha készülnek is, tökéletlenek. Első feladatunk tehát az, hogy mindazt, amire szükség van, idehaza magunk készítsük. Mielőtt a külföldi iparczikkeket bojkott alá helyezzük, létesítsünk iparvállalatokat, melyek az eddig külföldről behozott czikkeket éppen oly jól és éppen olyan olcsón itthon készítik el. Külföldön a nagy urak, a magánosok fektették vagyonukat iparvállalatokba és óriási jövedelemre tettek szert. Nálunk erre hiába várunk — ezt az eddigi tapasztalatok eléggé mutatják. Álljanak tehát elő a városok. Álljanak az élére a magyar ipar megteremtésére irányuló akcziónak, nem szavakkal, — ebből már elég volt — hanem tettekkel. Alapítsanak gyárakat, saját maguk. Ne várjanak, míg külföldiek jönnek be TÁRCZA. -^o Az idyllek könyvéből, — Ha maga szeretne még engem, egyáltalán eszébe sem jutott volna, hogy szóba hozza ezt a dolgot. — Végre is édesem, azt mégis meg kell, hogy kérdezzem, van-e kedved látogatóba menni vagy nincs. — Hogy van e kedvem '? Majd kiugrik a szivem örömében ! Csak éppen hogy lobbot nem vet a szivem a nagy boldogságtól, majd megőrülök a gyönyörűségtől! Meg vagy elégedve most már velem? — 'Őszintén szólva, nem értem mindazt, amit beszélsz. — Nem ? 0, te kis ártatlanság. A férj, kissé erőltetett közömbösséggel vont vállat s azután őszinte nyugalommal mondotta : — Talán lennél olyan szives s bővebben magyaráznál. A gyöngébbek kedvéért! — És ha van hozzá lelked, hogy csúfolódj ? — Ugy vettem észre, te csufolódol 1 — Én ? nem! Én csak nem akarok tovább is megalázkodni. Barna Andor kerekre nyitotta a szemét. — Nem akarsz megalázkodni ? Ki előtt? — Johamia ő nagysága előtt. — Johanna ő nagysága ? Zomborynét gondolod ? — Dehogy. D,Arc Johannát, az orleansi szüzet. — De Bella! Csak nem gondoltad egy perczig is, hogy én és Janka. — Nem egy perezie sem gondoltam. Tudom már hetek óta. Érzem már régen. Vagy azt hiszed, vak vagyok ? Azt hiszed, nem figyeltelek meg ? — 0 édes barátom, ha maga azt hiszi, hogy túljár egy asszony, a felesége eszén, akkor maga, kedves András ur, végtelenül csalódik. Én nagyon is jól tudom, hányadán vagyunk. Tagadd, hogy udvaroltál Johanna ő nagyságának! — Udvaroltam. Persze, hogy udvaroltam akkor este, amikor együtt voltunk Zomboryékkal s én is adtam az udvarlót s Zombory is. Neked éppen ugy udvarolt Géza, mint én Gézánénak. — Igaz, hogy ez nem igaz, de mondjuk, hogy igaz. Mondjuk, hogy te csak éppen annyira udvaroltál a szőke démonnak — gondolom szórói-szóra igy nevezted egész este — s valljuk be ez nem vallott valami túlságos elmésségre, — mint a zsemlyeszínű Géza énnekem. — Nos és ? — Nos és, a legközelebbi alkalommal, amikor megint összetalálkoztunk, te ismét a leghidegebb, csaknem kimért udvariassággal nevezted ő nagyságát Nagyságos Asszonyomnak, nagy N-nel és nagy A-val. — Hát minek neveztem volva ? MegrEBEl: Angol blouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék a legnagyobb kivitelben kaphatók Eévész Jenő cliTra-tá.ria.Zb-^^é.loa.rx lEPé/pa, 3rő--CLtGst. = =
