Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-06 / 1. szám

sági rendeleteknek sem az egészségügyi követelményeknek eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megkö veteli, miszerint az általunk több alkalommal szóba hozott bejelentési hivatal lehetőleg mielőbb szerveztessék s ez által megkönnyitjük nemcsak az orvoso k, de főleg a rendőrség ellenőrzési működését, miáltal nagyot használunk városunk közegészségügyének és administrációjáuak. Annak jelzésére, hogy Pápa városának mily nagy szüksége van erre, egész cikksorozatot lehetne közölni, de nem tartjuk szükségesnek, mert az, amire okvetlenül szükség van, hosszasan ajánlgatni felesleges. Biztos tudomásunk van, hogy városuuk rendőrsége az adó és gyámi hivatal, de általában az összes tisztviselők és mindazok, akik városunk közigazgatását ismerik, igazat adnak neküuk, midőn a bejelentési hivatal felállítását sürgetjük. Hinni szeretjük, hogy a város képviselete be fogja látni felszólalásunk helyes voltát s rájön miszerint ezen állapoton segíteni, okvetlenül segiteui kell. Jól tudjuk, hogy ezen bejelentési hivatal felállitasa anyagi megterheltetést von a város kasszájára, de azt is tudjuk

; hogy ezen ráfordított kiadás megtérül azon jövedelmekből — Nézze, — mondja, — jgy egészen látom magara a szemében. Az asszony hajának egy elszabadult fürtje hozzáér a csuklójához, ott ahol a mancsetta elvégzűdik. Hozzáér és megsimogatja azt, selymes hízelkedéssel. Szentgyörgyi Elemér elveszti a fejét. Hirtelen eldobja a gyufát. Két kezébe fogja az asszony arcát s forrón megcsókolja a szemeit, egyiket a másik után. Hanem a karja egyszerre lehanyatlik. Az asszony védekezés nélkül tűrte ölelését, de tágra nyílt szemeiből fényes könycseppek hullanak. — Ella maga sir! — Kiált fel Szentgyörgyi ijedt szomorúsággal. És most már nem az asszonyszépségtől megejtett férfi áll előtte, hanem egy ügyetlen, dadogó, iskolás fiu. — Bocsásson meg, — hebegi bután. — Bocsásson meg. Többet nem bír mondani. Az asszony szótlanul kisimítja haját szeméből és feláll. Menni készül. A férfi nem meri marasztalni. Pedig künn besötétedett egészen. És igy, szomorú magánosságban, ugy, amint jött, egyedül vág neki a homályos, fekete utcának. Szentgyörgyi sóhajtva megy vissza szobájába. Még érzi az asszony, ruhájából, hajából kiáradó illatot. Türelmetlenül nyitja ki ablakát. És ekkor a szőnyegen szemébe ötlik az asszony cigarettája, melyet csókja alatt ideges, finom ujjai három darabra törtek . II. Másnap az Ella kis szobájában bűnbánóan szól hozzá : melyek a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a. bejelentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositás.ért eddig nem folyamodó j egyének járandóságából eme hivatal | költségei nagyrészt fedezve volnának. Még az irigység, a legnagyobb j fogultság sem tagadhatja, hogy vái rosunk halad, hogy sok tenni való vár reánk, de azt is be kell ismerni, hogy arait hanyagolni, mellőzni nem lehet, azt nem mellőzhetjük. Ilyennek tartjuk mi a bejelentési hivatalt sok és fontos okból. Szilveszter-esték. A jó öreg Szilveszter megint idősebb lett egy esztendővel. Az emberek ragaszkodva a régi hagyományokhoz, vidáman búcsúztatták az öreget ós vele az elmúlt esztendőt és vidáman fogadták az ujat, telve boldog reménységgel, hogy azután esztendőre igy folytassák azt a keserves komédiát. melynek Élet a neve.

t Az idei Szilveszter taián kevésbbé volt vidám, amit könnyen megmagyaráznak az élet megnehezült körülményei. A külső kép ugyan mást mutatott, mert minden hely, ahol mulatságot rendeztek zsúfolva volt és zsúfolva voltak a kávéházak, ahol vidám hangulatban köszöntötték az uj évet. Városunk közönsége is hagyomáuyos szokásként nagy vígsággal ünnepelte meg Szilveszter éjjelét. Vígsággal búcsúztak el az ó-esztendőtől és teljes reménnyel üdvözölték az uj-évet. A Kaszinóban. A kedélyesség és az igazi jókedv jegyében folyt le a Kaszinó helyiségében az elnökség által rendezett Szilveszter estély. Az estély társasvacsorával vette kezdetét, amelyen mintegy 60-an vettek részt. A társasvacsora alatt rendkívüli kedélyes hangulat uralkodott, melyet fűszerezett Sült Juzsef a Kaszinó elnökének pohárköszöntője, ki szellemes beszéd/ kíséretében a jelen volt hölgyekre ürítette poharát. Tíz óra után asztalbontás volt és ekkor a fiatalság tánchoz fogott. Éjfélkor rövid időre szünetelt a tánc, amenyiben a szokásos újévi üdvözletekkel telt el az idő, de rövid idő után újra kezdetét vette a tánc, mely fokozódott jókedv keretében hajnali 5 órakor ért véget. Az estélyen a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok : Bermüler Alajosné, Benczelits Erzsébet, Fürst Sandorné, Galamb Józsefné, Hanauer Zoltánné, Körmendy Béláné, dr. Koritschoner Lipótné, Kovács Kálmánné, Langráf Zsigáné, Rosenfeld Sámuelné, Sz. Galamb Böske, Sült Józsefné, Tar Gyuláné, özv. Vikár Kálmánné, Wittmann Ignáczné. Leányolc : Bermiiller Magda, Geiger Edith, Galamb Laura, Koritschoner Margit, Rosenfeld Irén, Vikár Böske. A ker. ifjúság Szilvesztere. Szépen sikerült szilveszteri estélyt rendezett a ker. ifjúság önképző köre a Griff szálló nagytermében. A rendezőség mindent elkövetett, hogy az est sikerét emelje és mint ezt a jeleuvoltak igazolhatják, fáradozása nem is volt eredménytelen. A műsornak összeállitása a rendezőség jó Ízlését az egyes számok előadása pedig az előadók ügyességét és rátermettséget dicsérik. A nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel, mely lelkes tapssal honorálta az estély szereplőit. A műsor első száma Klein Zsigmond — Tudom, hogy brutális voltam és nincsen semmi mentségem, Tegnap még arra sem birtam kérni, hogy ne haragudjék. Valami összeszorította, a torkomat. Ugy éreztem. hogy leggyöngédebb mentegetődzésera, legtiszteletteljesebb könyörgésem, legszenvedélyesebb kérésem sem szerezte volna meg számomra a bocsánatát. De azóta elmúlt egy éjszaka s mindketten nyugodtabbak vagyunk. Oh, ha tudná, mennyit szenvedtem a durvaságomért ! Hiszen ismernem kellett volna lelkének minden szubtilis finomságát s nem lett volna szabad igy megsértenem. — De ha tudná, mennyi megbánást, mennyi fájdalmat éreztem e pillanatnyi ügyetlenségem miatt, megbocsátaná ezt a tévedést, annak az őszinte szerelemnek a kedvéért, amely azt inspirálta. Az asszony csodálkozva hallgat rá: — De hiszen én megbocsátottam önnek, daczára, hogy ... — kezdi. — Daczára, hogy az én hibám miatt könyezett? — szakítja őt félbe a férffi. — A maga hibája miatt ? Attól félek, hogy félreértette könyeim jelentőségét. — Hogyan ? Nem értem. Az asszony halk, szomorú, de kissé gúnyos hangon felel: Néha az ember a boldogságtól is sir, Elemér ! A férfi szótlan elragadtatással térdel le mellé a szőnyegre. De Elía szelíden eltolja őt magától. — Nem, — mondja fejét rázva, — Ennek vége. Vannak pillanatok, melyeket nem lehet kétszer végigélni. Azok a perczek, mikor tegnap, félig önkivületben, kaczagó, r i síró boldogságban engedtem át magam, csókjainak is, ezek közé tartoznak. Ugy éreztem akkor, hogy maga az, akit lelkem oly sokáig várt és keresett és akarat nélküli, megkötözött rabja tudtam volna lenni. Nem értett meg. Es ez világosságot gyújtott a szivemben. Ma már csak egy vágyam van, hogy ennek a mámoros pereznek emléke, keserűség nélkül, illúziókkal teljesen maradjon meg számomra. Ha most a szemembe nézne, egész közelről, ugy mint tegnap, már nem olyannak f találná benne a saját képét, mint akkor. És én sem lennék előtte az, ami tegnap voltam. Amit az ember egyszer elmulasztott, azt nem hozhatja többé vissza soha. Bájos mosolylyal nyújtott neki kezet. — Hanem azért: sans rancune, est-ce pas ? És nem haragszik azért sem, ha most elküldöm. Ebédre vendégeket várok s még át kell öltöznöm. A férfi ráhajol kezére s forrón, szenvedélyesen megcsókolja azt. Néma könyörgéssel néz reá. De az asszony nyugodtan, sietség nélkül, határozott mozdulattal viszszahuzza a kezét. — Nem, — mondja és megrázza a fejét. Szentgyörgyi Elemér ügyetlenül, bután hajolt meg elölte. Es amint beteszi az ajtót maga mögött, egyetlen érzése volt csak, mely e két, mogorván kiejtett szavában nyert kifejezest: — Szamár voltam !