Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-05-26 / 21. szám

a kiséretet. Ugyancsak szűnni nem akaró tapsokkal illették őt midőn Árvay Géza mű­vészi cimbalom kísérete mellett „Magyar dalok "-at adott elő. Az ujrázás itt sem maradt el. A sikert betetőzték a solo énekek, melleket Holló Alajos és dr. Pfeiffer Fülöp csengő lirai tenorjukkal adtak elő. Utolsó pontul dr. Angyal Armand és dr. Horváth dalaiból adott elő a dalárda néhányat Kirchner Elek preciz zongora kí­sérete mellett, melynek végeztével a kö­zpnség szűnni nem akaró ovációkkal ünne­pelte a dalárdát és annak karnagyát dr. Vajda Emilt. Hangverseny után a közönség nagy része a Griff-szálló nagytermébe vonult ahol a dalárdát teritett asztal és cigány zene várta. A társasvacsorán rendkívüli vidám hangulat uralkodott sajnos csak rövid ideig, mivel a vendégek már az éjjeli vonattal Győrbe visszautaztak. A viszontlátás reményében búcsúztak a vendégek és a vendéglátók. KARCZOLÁT a no.-u.X-b tLÓtrol. Vendégeink voltak a hét folyamán. Amolyan átmeneti vendégek. Jöttek és men­tek. A győri ének-és zene egylet átrándult hozzánk egy estére és a városi színházunk­ban tőlük telhető hangversenyt rendeztek. Vendégekül jeleztem, de azoknak ís lehe­tett tekinteni, mert nem az anyagi, hanem az erkölcsi siker kivívása miatt jöttek át hozzánk, még pedig meghívásra. Már pedig ha egy szomszéd városbeli egylet meghívásra jön és az anyagi ha­szonról lemond, ugy az ily testületet vendé­gekül látni a meghívóknak erkölcsi köteles­ségül. A meghívók ki is tettek ez érdemben magukért. Eddig többes számban beszéltem, de ezentúl csak egyes számban fogok a kö­telességről megemlékezni, mert a meghívó a helybeli izraelita nőegylet elnöksége volt. A győri dalárda soha jobb vendéglá­tást nem választhatott volna magának, mint az izr. nőegylet vezérkarát. Ez a vezérkar tradicionális az ily vendéglátásokban és ez alkalommal csak a régi hagyományos szo­kását követte, amidőn a győri dalárdát va­lósággal elárasztotta a vendégiszeretet min­den megkívánható kellékével. A vendégszeretetet már a vasútnál kezdték. Fogadtatásukra egy külön férfi küldötséget menesztettek és a fényes be­vonulást a magán fogatok összes szükség­letével biztosították. Az üdvözlésnél a hiva­talos szónoklatok elmaradtak, de annál szí­vélyesebb volt a kézszorítás mellyel a régi ösmerősök és a rögtönzött bemutatásból származott ösmerősök egymással váltottak. Kölcsönös szóváltás után kocsira ültek és a dalárda lobogója alatt a hangverseny szín­helyére a színházhoz hajtattak. ' Itt kezdődött még csak a cecő. A da­lárdát a nőegylet vezérkara fogadta a szín­padon. A dalárda az öltözőkben sza.onké­pessé tette magát és ugy vonult fel a szín­padra és a már megszokott félkörbe állva fogadta az elnöknő szívélyes üdvözletét. A dalárda sem maradt adós és elnöke által köszöntette meg a szívélyes fogadtatást. Mig ez a parázs kis üdvözlés a szín­padon lefolyt, azalatt a színház teljesen meg­telt. A krónikái hűség kedvéért jelzem, hogy a színház vallásfelekezeti szempontok be­tartása mellett telt meg. Az izr. nőegylet érdemének tudjuk be, hogy ez alkalommal fényesen beigazolta azt, hogy városunkban nem csak egy színházi közönség van, ame­nyiben az izr. hitfelekezet saját kebelével megtöltheti a színházat. Ha pedig azt vesz­szük irányadóul, hogy az izr. hitfelekezet lélekszám szerint városunkba a legkevesebb, ugy igazolt azon állításuk, hogy városunk­nak több színházlátogató közönsége is van. De térjünk vissza a dalárdára. Amint í a függöny felgördült óriási tapsvihar fogadta a vendégeket, kik látszólag örvendve fogad­j ták a táblás házat és a nem várt ováciot. i Ezen ovácio minden műsorszám után nem­; csak megismétlődött, de fokozódott. A ven­dégek ezen meglepetést keltő ovációt azzal | viszonozták, hogy minden műsorszámra rá­f adást adtak. Ennek a sok tapsoknak és rá­adásnak ez volt az eredménye, hogy a hang­versenynek idő után volt vége, ami vége­: redményében nem lett volna hiba, de a tár­sasvpcsora és az ezzel kapcsolatos kedé­lyesség idejét megrövidítette. Mert hát társasvacsora is volt a hang­verseny után a Griff szálló nagytermében, ahol a 40 tagból álló dalárdát a nőegylet vendégül látta. Az asztalbontás hamar be­következett, mivel a vendégek az éjfél utáni I vonattal visszautaztak. Elutazás előtt a szo­kásos búcsúzás viszontlátás s. t. b. ügyek a vendég és vendéglátók szabályai szerint i lettek elintézve. Ha még azt említem meg, hogy a hang­i verseny szünetei, alatt a dalárda részére hüsitő italok lettek rendelkezésre bocsájtva j és igy minden egyes műsorszámot oltott i szomjjal adtak elő, midenről megemlékez­tem, ami a győri dalárdának városunkbam szerepléséről a helyi krónikában jelezni való volt. Frici. Az hirlik . . . i Az hirlik, hogy Pápa városa még sok tekintetben kiskorú. Az hirlik, hogy Pápa városa rész­i letekre lesz csatornázva. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. Í képviselőnk nálunk biztosítva van. Az hirlik, hogy a polgármester a i csatornázást kitanulmányozta. Az hirlik, hogy a rendőrségnek Í kevés kilátása van. Az hirlik, hogy a legutóbbi me­1 gyegyülésen sokba kavartak. Az hírlik, hogy Pápán a kemé­nyítő gyárat már puhítják. Az hirlik, hogy a győri ének- és zene-egylet hangversenyén a felekeze­| teket meg lehetett számlálni. Az hírlik, hogy a győri dalárdá­i nak Pápán jó akusztikája volt. Az hirlik, hogy Pápán a helyi ér­dekeltség rosz lábon áll. Az hirlik, hogy Pápán a lovarda el lett kényszerítve. Az hirlik, hogy a Pápa és vidéki Kaszinóban a vidéki érdekeltségre nagy suly lesz fektetve. Az hirlik, hogy a régi Kaszinóban sok partner hiányzik. Az hírlik, hogy Pápán az uj épít­kezésekből számos éjjeli sarokra lesz kilátás. Az hirlik, hogy az Erzsébet liget- j ben az éjjeli szezon megkezdődött. Az hirlik, hogy Pápán a kibicek letörtek. Az hirlik, hogy Pápán az idegen- | forgalmat csak vakarják. Az hirlik, hogy a szövőgyár nem­csak magának, de a dohánygyárnak is fuj. Az htrlik, hogy Pápán a pofonok is elévülnek. Az hirlik, hogy Pápán nem any­nyira az elv, mint a nyelv lesz fenn­tartva. Az hirlik, hogy a Játszóhelyen mást is csinálnak. Az hirlik, hogy Pápán mulatozás közben nem azt mondják, hogy „haj, haj, haj", hanem fogja be a száját. Az hirlik, hogy Pápán sokan vár­nak karika gyűrűre. Az hirlik, hogy Pápán sokan fog­lalkoznak tojás festéssel. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője több éjjeli helyet felmon­dott. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete junius hó 5-én közgyűlést tart, melynek tárgysorozatát lapunk legkö­zelebbi számában közöljük. — Személyi lnrek. Lád Károly, mint megbízott miniszteri iskolalátogató szerdán városunkban érkezett ós tanintézeteinek hi­vatalos látogatása céljából néhány hetet vá­rosunkban tölt. — Pap Sándor kir. tanfe­lügyelő a hét folyamán városunkban idő­zött. — Huszárezredünk köréböl. Hu­szárezredünk tisztikarának néhány tagja, kik a f. hó 18-án Pécsett megtartott díjlo­vagláson résztvettek ugyancsak kitettek ma­gukért. Havas Gábor századosa „Díjlovag­lás" (B. csoportjában lovagló tanárok ré­szére) „Marabou" lovával II dijat, Veörös Tibor hadnagy a díjlovaglásban „Keraban'' lovával II dijat és Remete Géza hadnagy Birk Ernő hadnagy „Fiu" lovával a díjug­ratásban II dijat és az akadályversenyben III dijat nyert. — Debrecenből Budapestig né­gyesfogaton. Esterházy Pál gróf, tizenhat­ezer koronában fogadott barátaival, hogy négyesfogatát három nap alatt Debrecenből Budapestre hajtja. Fiatal grófunk kedden reggel öt órakor indult el Debrecenből ko­csisa kíséretében. A vállalkozásnak szép idő kedvezett s hozzá az ut is igen jó volt. Nagy könnyűséggel érkezett el estére Bod­rogkereszturra, a hol Wolkenstein grófnál szállt meg. Szerdán reggel Nyíregyházán Kállay Tamás orsz. képviselő csatlakozott hozzá és délben hajtottak be Miskolcra. In­nen Kompoltra értek, a hol Károlyi Mihály gróf vendégei voltak. Kompoltról csütörtö­kön reggel indultak el és délben értek Hat­vanba, a honnan három órakor indultak el és egy hajtásban jöttek Budapestre, a hová a külső kerepesi határon át kilenc óra öt perckor érkeztek meg, aza* három órával előbb, mint a fogadásban ki lett kötve. Könnyű Kölber-féle gummikerekü kocsi és négy tüzesvérü szép magvar paripa : ez volt a négyesfogat. Az egész utón a gróf haj­tott, egy pillanatra sem adta át a gyeplő szárát a kocsisnak, legfeljebb akkor, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom