Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-07 / 14. szám

ezen előkelő szaktestülete a Kossuth Lajosutcának déli végét jelölte ki a postahivatal legmegfelelőbb helyének s ugyanilyen véleményt nyilvánított f. 1907. évi március hó 18-án tartott rendkívüli közgyűlésében városunk képviselőtestülete is. A közönség eme jogos kívánalmai elől városi képviselőtestületünk sem zárkózhatott el és ismételten foglalkozott a postahivatal megfelelő elhelyezésének kérdésével s a Nagyméltóságához legutóbb 7328/906. sz. a. intézett előterjesztésünk folytán oly tartalmú leiratot méltóztatott hozzánk intézni, hogy a város építsen megfelelő bérházat a postahivatal elhelyezése céljából. E kérdést alapos és beható megfontolás tárgyává tette képviselőtestületünk és arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy az építkezés terén városunkban uralkodó óriási drágaság következtében a város bérház építésére nem vállalkozhatik. Az építési anyagok 30—-60-%-al, az építési munkadijak szintén legalább 50%-al emelkedtek a legújabb időben, s ennek következtében egy a postahivatal megfelelő elhelyezésére szolgáló épület a soproni postaigazgatóság által felajánlott bérösszeg mellett a befektetett tőkének alig 3"/

0-át hozhatná csak meg s igy a város vagyonával való okszerű gazdálkodás kötelessége elzár bennünket eme vállalkozástól. Annál fokozottabb kötelessége azonban a városi képviselőtestületnek erkölcsi támogatásának egész súlyával segélyére menni a magán vállalkozásnak s minden befolyását latba vetni abban az irányban, hogy városunk közönségének eme súlyos sérelme orvoslást nyerhessen. Elmulaszthatatlan kötelességet teljesítünk akkor, midőn e tarthatatlan helyzet orvoslásánál feltétlenül figyelembe veendő speciális viszonyainkat Nagyméltóságod kegyes szine előtt feltárjuk és kegyes figyelmébe ajánljuk azt, hogy az építőmesterek és munkások között pár év óta megujuló bérharcok miatt az épitési költségek óriási mértékben megdrágultak, illetve felemelkedtek. Annak ellenére ugyanis, hogy a lakások tekintetében elég nagy kereslet uralkodik városunkban, mégis az ujabban épült házak lakásai ~)0"[„-al drágábbak, mint eddig voltak. Egész sora az ujabban épült bérházaknak, az óriási mértékben felemelt bérek ellenére a befektetett tőkének alig hozza meg a 4°[

0-os kamatát. Azért keli e körülményt Nagyméltóságod kegyes tudomására hoznunk, mert a soproni m. kir. posta- és távírda igazgatóság a magán vállalkozókkal ez ügyben folytatott tárgyalások során oly bérösszeget ajánlott fel, amely mellett a kívánt épület fel nem építhető, ha csak az illető be nem érné a takarékbetéti kamatnál is alulmaradó jövedelemmel. A városi képviselőtestületnek nem lehet hivatása magánvállalkozók üzleti alkudozásaiba befolyni, de ezúttal nem egyesek magánérdekéről, hanem a város egyetemének fontos közérdekéről van szó. Nem az a célja tiszteletteljes felterjesztésünknek, hogy egyik í vagy másik háztulajdonos, illetve vállalkozó magasabb bérösszeget kapjon, hanem az, hogy polgárságunk jogos közóhaja megvalósuljon. A soproni m. kir. posta- és távírda igazgatóságnak eddig elfoglalt merev álláspontja lehetetlenné teszi e kérdesnek közmegnyugvást keltő megoldását s azért Nagyméltóságod méltányosságához folyamodunk azzal a tiszteletteljes kérelemmel, hogy a fennt előadottak kegyes figyelembe vétele mellett a soproni m. kir. posta- és távírda igazgatóságot a tárgyalások ujabbi felvételére utasítani és a helyi viszonyoknak megfelelő bérösszeg felajánlásával közönségünk eme régi sérelmének orvoslását lehetővé tenni kegyeskedjék. Legyen szabad még Nagyméltóságod kegyes figyelmét e dolognak sürgős voltára is irányítani, mert a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitása közgyűlésünk határozata folytán már f. évi május 1-én foganatba vétetik s igy az ott beépítésre váró telkek rendeltetése iránt sürgősen kell dönteni. Eddig a felirat. Városunk polgármestere ezen feliratot, ugyszinte állomásunk kibővítése, a kataszteri hivatal béremelése és a szanyi vásár megszüntetése érdekében a kereskedelmi miniszterhez intézett feliratokkal együtt személyesen vitte fel a fővárosba és ott Hoitsy Pál városunk orsz. képvisejének közvetítésével juttatta a kereskedelmi minisztériumhoz. Színészet Pápán. Szalhay Lajos színigazgató husvétvasárnapján kezdte meg városunkban majdnem teljesen újonnan szervezett srintársulatával a tavaszi évadot. Az eddigi bemutatott előadásokból ítélve arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a társulat eleg jó erőkkel rendelkezik. Nem tagadjuk, hogy az eddigi bemutatott előadások között voltak kifogásolni valók is, de aki ösmeri az újonnan szervezett társulatok kezdetleges nehézségeit, azok az esetleges összjáték és preciz előadások hiányait, ezen körülménynek fogják betudni. Ezen kezdetleges hiányok minden újonnan szervezett társulatnál észlelhetők és igy ezen társulat jóhirnevét sem érinthetik. Reméljük, sőt megvagyunk győződve, hogy ezen nehézségeket leküzdve, a társulat közönségünk legmesszebbre menő műigényeit képes lesz kielégíteni. — Ami közönségünket illeti, konstatálhatjuk hogz igen rokonszenvesen fogadta a színtársulatot és bizton reméljük, hogy a társulat vonzóerejével a közönség pártolása is fokozódni fog. Ez már nálnnk így van szokásban. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Vasárnap délután bemutató előadásul „János vitéz" került színre telt ház előtt. A címszerepet Ráthonyi Stefi a tőle megszokott kedvességgel és biztonsággal játszta. Hangja határozottan erősbödött és a közönség elhalmozta tapsokkal. A király leány szerepében Torday Erzsi a társulat koloratur primadonnája mutatkozott be. Kellemesen csengő és behízelgő hangja van, de kissé gyengének tartjuk nagyobb szerepekre, iluska szerepét Kovács Margit a társulat naivája játszta. Játéka rendkívül kedves, de hanggal nem bírta. Kitűnő komikának bizonyult Szathmáryné a mostoha szerepében. Medyyaszay a strázsamester szerepében kellemesen csengő tenorhangját érvényesítette. Gyárfás (Bagó), Báthori (a király) szerepeikben a régi jók voltak. Este a Kiráiy Színház szenzációs darabja „A harang" ment telt ház előtt. Déri a tisztelendő szerepében kifogástalan alakítást nyújtott. Ráthonyi Stefi tűzről pattant gazdaasszony volt és dalaival is hatást keltett. Kovács Margit igen kedves volt Sára szerepében, énekszáma azonban elmaazon a szerencsétlen napon: hogy nem törődöl a világgal s tovább is csak velem és értem akarsz élni. — Nem törődtem a világgal, mert az sem törődött velem. — Szóval: most, hogy az emberek figyelembe méltóztattak venni, te is törődni fogsz a világgal. — Es te is. Azt mondjuk, hogy hosz szu külföldi utón voltál és csak most érkeztél haza. — Miért hazudjunk? Miért titkolózzunk? Hiszen előbb utóbb úgyis kipattantja valaki, hogy,a külföldi utam csak a börtönig tartott, Es miért éljünk rettegésben e miatt. Nem jobb e, ha mitőlünk tudják meg az emberek, hogy börtönben ültem, mintha mástól ? A világ nem bocsát meg az embereknek, ha egyszer vétkeztek. — Még ha kényszer hatása alatt cselekedtek is. mint én? — Még akkor sem. — Látod, én a börtönben ennek éppen az ellenkezőjét tanultam. A fegyházigazgató, derék, jóravaló ember, ugy bánt velünk, mint a pap a híveivel. Valamint ez azzal biztatja a bűnös embereket, hogy vétkeik megbánása és meggyónása, továbbá a kiszabott penitenczia elvégzése után megtisztult, uj életet kezdenek, ugy az izggató is azt igyekezett a lelkünkbe vésni, hogy a hosszú büntetéssel eleget tettünk a törvény és a társadalom követelményeinek, s bűnünktől megtisztulva, emelt fővel térhetünk vissza embertársaink sorába. — Ez igy lehet a börtön négy fala közt. A külvilágban azonban másként áll a dolog. Itt meg kell elégedned azzal is, hogy a társadalom nem rekeszt ki a maga kebeléből. — Es hálás isiegyek, ugy e, ha szóba állnak velem és leereszkedőleg megveregetik a vállamat. — Mit csinálnál egyebet ? Hiszen sikkasztottál ! Ezért pedig meg kell szenvedned ! — Hát nem szenvedtem meg érte eléggé a börtönben ? — A társadalmi felfogás szerint: nem. — Jaj, de enyvszagu vagy már megint ! — Nem csoda, hiszen munkából jövök. — Utá'atos ez a foglalkozás! — Nem mondhatnám. Sőt nagyon kel lemes, mert itt megbecsülik bennem az értelmes munkást. Te tudhatnád legjobban, hogy, mikor tanácsodra hallgatva, hivatal után szaladgáltam, mindenütt visszautasítottak, hogy sikkasztókra nincs szükség. Micsoda megaláztatásokban volt részem 1 Az ismerőseim elfordultak tőlem. A barátaim nem akarnak ismerni. Mindenüt csak azt hallom : sikkasztó. — Hiszen sikkasztottál is. — Micsoda kegyetlen szavak. És éppen a te ajkaidról. Hát nem tudod-e, hogy a mit tettem, értetek tettem. Értetek nyúltam más pénzéhez, miattatok ültem a börtönben, miatatok voltam kénytelen jól in; duló pályámat otthagyni. S most még te is sikkasztónak nevezel ? — Hallgatsz ? Elfordulsz ? Ugy-e nem tudsz rá mit válaszolni ? Ti okoztátok a romlásomat s azóta, hogy a börtönből hazajöttem, még tőletek is csak szemrehányást kell elszenvednem. A gyerek odajön : — Miért is sikkasztottál te, papa? Te pedig alig szólsz hozzám. S ha szólsz, abban nincs köszönet. Sétálni nem jösz velem. Itthon nem maradsz nálam. Most is készülsz valahova. Hová mész ? — Egy barátnőmhöz megyek a fiúval. — Ismét. S ón megint egyedül maradjak itthon. De nem. Elmehetnék-e ón is veletek ? — Ugyan hova gondolsz. Igy ? — Nem igy, hanem majd átöltözöm. — Még ugy sem. — És miért nem? — Mert egy sikkasztót sehol sem látnak szívesen. — Egy sikkasztót ? Már megint ! No jó, Csak menjetek. * Vidám hangulatban tért haza az aszszony a fiúval. Jól mulattak mind a ketten. Nevetve léptek be a lakásba, de a kaczaj az ajkukra fagyott. Ott feküdt a férj holtan, átlőtt halántékkal, vérbefagyva. A gyermek rémes sikolylyal, zokogva vetette magát atyja tetemére. Az asszony pedig elgondolkozva mormolta maga elé : Miért is nem tette meg ezt azon a végzetes estén l