Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-04 / 9. szám

tasságát és ma . . ., ma csillogó .művészet tel, bámulatosan biztos ujjsebességgel és gyönyörű, lm hangszín festéssel lép elénk. Igazán örömmel üdvözöljük az elsőrendű zongoristák között s kérjük, hogy minél sűrűbben adjon nekünk alkalmat sikereiről beszámolhatni. Fereficzy István tanító jelölt méltó partnerje volt. Kitöiiő szavalattal gyönyörködtette a hálás hallgatókat. Nem tudom helyesen ítélem-e meg a nagyközönséget, de ugy vettem észre, hogy a képezdei hangversenyből mindig az énekkar előadását várja legnehezebben. Mikor az a 100 fiatal ember elfoglalja szép csoportozatban helyét az emelvényen, akkor a közönség nemcsak a fülét hegyezi, hanem szemét is jó tágra nyitja, (de egy másik hallgató még a száját is tátva felejti) igyekszik ülő- vagy állóhelyén kényelmesen rendbe tenni magát, hamarosan kiköhögi magát, szóval mintegy neki készül az élvezetnek. De hát igaz is! Nemcsak Pápán, de az egész megyében, messze vidéken nehezen akadni párjára Sarudy tanár férfikarának. Kitűnően fegyelmezett kar ez, mely, azt tartom, még a „kutya, kutya tarká . . ."-t énekelve is, hatást tudna kelteni, mert a mit ők előadnak, a hogyan előadják, valóban gyönyörű. ' A 4. számként Mendelssohn Török bordala, 6. számként pedig Bátori Magyar népdalai kerültek bemutatásra. Melyik volt szebb, kedvesebb (félretéve természetesen a magyarok jelenlegi hangulatát) bajos megállapítani. Egyet azouban szabadjon kifogásolnunk. Rendkívül fukarak. Ráadást éppen nem adnak, pedig de kérik tőlük! Igaz, hogy a műsor szám befejezte után rögtön kezdődik az emelvényről való levonulás, a nu 100 embernél, bár ezt is igen ügyesen csinálják, meglehetősen soká tart, s ezért is bajos azután őket visszatapsolni a helyükre. . A magyar népdalok frissében egyikmásik szólam egyes szavak gyors es soksoros ismétlésével szin^zi a dallamot, pl. szentem, szentem, szentem . . .-et mond vagy- 8-szor, mig a többi szólam tán egyszer. Felszólal a szomszédom, súgva fülembe : —- No, fránya mód pörög a nyelvük, a feleségemé se különben. De tény, igen ügyesen oldják meg mindig feladatukat és Sarudy tanár bizonyára meg is van velük elégedve. Mi viszont őt, a tanárt biztosítjuk legteljesebb elismerésünkről. Havas Rózsiká (a veszprémi főallatorvos leánya) Mendelssohn : Téli dala és Mascagni: Sicihanájával mutatta be erősen csengő, végtelenül kedves, iskolázottnak tűnő szopránhangját. Kár, hogy a szövegből oly keveset érthettünk, bár ugylátszik magyar fordításban dalolt. Már a ráadást, azt megértettük. Hogy mit énekelt ráadásul ezúttal el kell hallgatnunk, mert utóbb elkoboznák a lapot. Az igazságos kritika érdekében megemlítem, hogy különösen a magasabb hangoknál, a tüzes előadás közben néhány kommával magasabbra szállt szép hangja, ezt azonban csak zeneértök vették észre. Mindenesetre feltesszük, hogy e megjegyzésünk nem fogja útját állani, hogy máskor is szívesen ne látogatna el hozzánk ; hisz erről nem tehet, s csak figyelmeztetés kell, hogy e körülményre súlyt fektessen máskor. Németh Sándor tanár hozzáillő (zeneileg értem !) kísérője volt a zongorán. Ügyesen, diszkréten oldotta meg a kíséretnek mindenkor nehéz feli datát. Egyike a leghatásosabb számoknak volt természetesen a ráadás, melyet meg is kellett ismételniük. Utolsó előtti számmal Képessy Béla tanitójelöt kitűnően adott elő egy vig monologot: Bár nem volt már újság előttünk, s maga a monolog sok badarságot tartalmaz, az előadó ügyes alakítása, mimikája, sőt egész megjelenésével, s bizonyos helyi vonatkozású közbeszurásai igen tetszettek. |Voltak, kik ezen mulattak legjobban. Végül Schubert: Katona indulóját, játszotta a. zenekar. Képzelem, mennyi bajt okozhat Köveskuti tanárnak az a körülmény, hogy azt a rengeteg sok hangszert nehéz kitűnően összehangolni. No meg a tereinbéli hőség következtében a hurok engednek, a fuvola felszáll, a zongora tartja a hangot (igy már 3-féle a hangolás). Ez ellen azonban nem tehet semmit. A közönség végtelenül meg volt elégedve a hangversennyel és Köveskuti és Sarudy tanárnak az egész est folyamán szívből gratulált. Legyen szabad lapunknak is elismerését nyilvánítania. Valóban kiérdemelték a fárasztó munka ez egyetlen jutalmát. A hangverseny végeztével a székek és pódium kihordásával tánctermet rögtönöztek és kezdetét vette a tánc, mely rendkívül kedélyes hangulatot teremtett. Az első négyest 56 pár táncolta. Szünóra közben Kern József vendéglős Ízletes konyhája és kitűnő italai még fokozták a jókedvet úgyannyira, hogy még reggeli 6 órakor is bámuló kitartással járták a táncot. Általános a hangulat, hogy az állami tanítóképző-intézet hangversenyének magas nívójára, mind sikerére méltán büszke lehet. Sz. S. KARCZOLAT a mialt IxétorőILFinita la Carneval! Mielőtt Karnevál hercege az ő csörgős sapkáját ismét egy esztendőre a naftalinos skátutyába dobta volna, jókedvűen még egyszer a fejére csapta azt és uralkodása bucsuestéjén megjelent a tanitóképezdészek hangversenyén és pajzán jókedvében olyat mulatott, mint talán az egész farsang alatt egyetlenszer sem. De ki is tettek magukért a képezdészek ! Karnevál hercegnek rendezték a bucsuestélyt, mely estély nemcsak művészi nívójánál fogva, de egész mindenségében felejthetetlen marad mindazok előtt, kik ezen estélyen részt vettek. Már pedig sokak előtt lesz felejthetetlen, mert ha nem is volt zsúfolásig megtelve a gyönyörűen diszitett és villamos ivlámpákkal pazarul megvilágított tornaterem, de annyian voltak, hogy majdnem „megtelt" táblácskára volt szükségük. A hangverseny fényes sikerétől eltekintve, amiről a mi képezdészeink már több ízben nemcsak helyben és Gzellben, de másutt is elismert tekintélynek örvendenek, a hangversenyt követő táncmulatság méltó befejezése volt az estélynek. Ha csak azt jelzem a krónikában, hogy minden leányra három képezdész esetleg még egy külön táncos is, került azt hiszem eléggé illustrálva van a helyzet. Hát ha még azt is elárulom, hogy a képezdészek valóságos „robof-ot végeztek és hogy ebben a táncmulatságban ők voltak a „helyzet urai" és nem ugy hébe-hóba „kirendeltség" formája alatt táncolhatták le a menüt, nemcsak illustrálva, hanem kézzel fogható helyzetben számoltam be a tani tóképző táncestélyről a heti krónikának. De még valamit erről az estélyről ! Határtalan jókedv, kitűnő italok, Ízletes ételek, talpalávaló cigányzene, reggelig tartó tánckedv jellemezte az estéiyt és ha még azt jelzem, hogy Karnevál herceg Katzenjamerét csak csonka csütörtökön aludta ki, elmondtam teljesen erről az estélyről mondókámat. A többek között farsang utolsó napján városi közgyűlésünk is volt. Nem volt formális ülés csak a bizottságokat választották meg. Rendes körülmények között ezen választás nem képezett külön tárgysorozatot, de ördög lett a falra festve, amennyiben városszerte hangoztatva lett, hogy obstruktió van készülőfélben és általános boykott van kilátásba helyezve a „klikk" ellen. Fel is vonultak az úgynevezett „vita rendezők" de végeredményében azt történt, hogy nem történt semmi és egyhangúlag lettek a bizottsági tagok mngválasztva azaz jobban mondva a városi tanács javaslatai alapján „kinevezve." Erre valóban el lehet mondani, hogy „Tans de bruit pour une omlette"! A változatosság kedveért vármegyei közgyűlés lett megtartva. Elhatározták, hogy a kormánybiztossal nem szabad kártyázni, aki pénzt kölcsönöz neki azt hazaárulónak deklarálják és aki ebédre vagy vacsorára meghívja, azt egyházi átokkal fogják sújtani. Az önként befizetett adókra nézve kimondották, hogy nem okvetlenül kell beszolgáltatni, de ha félnek az erőszaktól akkor a vármegyének^nincs ellene kifogása és azért a hivatalos közegeket továbbra is tisztességes embereknek fogják tartani. Szóval ha akarom vemhes, ha akarom nem! Ezzel a határozatokkal végződött is a vármegyei közgyűlés, melytől sokat vártak, de keveset „adott." Műkedvelői előadásunk is volt, nem helybeliek, hanem a.-teveliek rendezték a színházban. Előadták a „Falu rosszát" nem rosszul. Ha semmi más nem dicsérendő is, de már magában véve az elhatározás, hogy ilyen darabot előadnak falusi legények és leányok, ez elég a kritika mérlegében, helyesebben mondva a krónikában való megemlékezésre. Apropos színielőadás! Néhány nap és megjönnek a „valódi színészek." Hogy mit jelent ez a krónikára nézve, azt felesleges bővebb kommentárral ellátni. Isten hozza őket! Frici. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városa „sját belátása szerint" fogja az önként befizetett adókat beszolgáltatni. Az hírlik, hogy Pápa városa jelenleg a haladás utján pihenőt tart. j Az hírlik, hogy a vármegyei közgyűlésen „ha akarom vemhes, ha akarom nem"' határozatokat hoztak. Az hírlik, hogy Hoitsy Pal nem magáról, hanem a politikáról fog beszámolni. Az hírlik, hogy a polgármesternek utóbbi időben ritkán nyilik alkalma a kezét dörzsölni. Az hírlik, hogy a rendőrség biztos látogatója az éjjeli kávéházaknak. Az hírlik, hogy a kereskedelmi ifjak bálján a villamos Ívlámpák voltak legjobban képviselve. Az hírlik, hogy a kereskedelmi ifjak bálján azon hölgyek névsorát kellett volna Összeírni, kik nem voltak jelen. az hírlik, hogy az ev. ref. énekegylet táncestélyén azok kaptak jutalmat, kik legjobban izzadtak. Az hírlik, hogy a képezdészek táncestélyén a „frislingek" legjobban mulattak. Az hírlik, hogy a színtársulat tagjai már bejelentették működésüket. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a sziniévadra még nem vállalt kötelezettséget. IE3C I E E 3C. — Személyi hirek. Hoitsy Pál városunk orsz. képviselője ma a délelőtti gvorvonattal városunkba érkezik. —• Antal Géza ev. ref. püspök és Czike Lajos, főiskolai igazgató tanács ülése alkalmából csütörtökön és pénteken városunkban időztek. — Beszámoló. Hoitsy Pál, Pápa város orszgy. képviselője f. hó 4 én, vasárnap d. u. fél 4 órakor a városi ovoda udvarán tartja beszámoló beszédét. A beszámoló beszédre a város hazafias válas.ztóközönségét falragaszokon hívja meg a függetlenségi és