Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-30 / 52. szám

tervezgetés folyt u, hogy az időként felvetett terveket még a lakosság nagy része sem veszi komolyan. A vélemények erre vonatkozólag karakterisztikus vonásaik szerint a kővetkezők : A legnagyobb rész a közérdekű kérdésről tudomást nem vesz, vagy egyszerűen csak vállat von re ájuk. A második csoport lemondott. Mivel nem lát intézkedéseket melyek a város régi jólétét és virágzását viszavarázsolnák — azért maga sem mozog és habár többen jogosan kiragaszthatnák az ajtójukra: „Itt eszmék bőven kaphatók" ők hallgatnak mélységesen. A harmadik csoport a maradiak: Nem, hogy kezdeményeznének — de megakasztják a fejlődést. Általánosan elterjedt azon nézet, hogy a sajtónak első kötelessége a közvélemény előtt folytonosan ébren tartani az alkotandó alkotásokat és sarkalni, biztatni ösztökélni az ujjitá soknak megtestesitésére hivatottakat. — Küzdünk is fáradhatlanul, de elvégre is nem lehet és nem szabad a közönséget bolöndá tennünk avval, hogy légvárak, mellett kardoskodunk ós avval telebeszéljük a publikum fe

1 jét. I edig az örökös tervek, örökös regisztrálásával ugy önmagunkat, mint a város közönségét csak áltatjuk, inert dacára annak, hogy elvben és tervekben a haladás országútján száguldoznak tulajdonképen pedig a stagnatio fojtogató karjai között tespedünk. Pedig nincs időuk a gondolkodássá. Tettre hiv a helyzet. Ha nem hagyunk fel a Pató Pál politikával és nem érezzük át a fontosságát a közmondásnak, hogy „Szemesnek áll a világ" ugy az örökös terveli és jámbor óhajtások keretébe kerülünk, mely nem haladást, hanem lassú pusztulást von maga után. Ezen időt most látjuk elérkezett nek az uj év küszöbén. Vessük le az ócska ruhát, a maradisagot a közönyt s öltsük fel a divatos ruhát, a haladás és törekvés eszméit. Ellenőrző, indítványozó, kezdeményezi! organumra van most szükségünk, hogy a tervbe venni igyekezett alkotásokat létesíthessük. Egy képviselőtestületre van* szükségünk, mely nemcsak a magánkörben, de illetékes helyen, a városi közgyűlésen is el merjék mondani a mi szivükön fekszik. Csak ennyi önállóságot kérünk, kívánunk s talán követelhetünk azoktól a férfiaktól, kik kedvező vagyoni állásuk, vagy polgártársaik bizalma folytán mintegy a város közönségét képviselik. De nemcsak a városi képviselőktől, liánom a városi tanács te vékenységére is számítunk az uj év küszöbén. Vállalkozási szellemet várunk a városi hatóságtól, főleg pedig legyen kouzequens. A szükséges újítások és pótlások számos kérdéseit sorolhatnák föl, melyek elintézésre várnak, de mi ez alkalommal a napirenden álló dologra, városunk létkérdéséic a csatornázás kérdésére szorítkoznunk. Minden más kérdést mellőzve, a csatornázás kérdése végleges megoldására törekedjünk. Készséggel elösmerjük, hogy ily fontos tárgyban elhamarkodva ítélni nem szabad és a döntésre hivatott fórum helyesen teszi, ha kellő megfontolással jár el, mindamellett elérkezettnek látjuk már az időt, hogy városunknak e régi óhaja teljesedésbe menjen, Elég idő volt már a megfontolásra, talán több is mint kellett volna. Reménytelve üdvözöljük az uj év küszöbén a városi hatóságot és városunk képviselőtestületét, kiknek legszentebb kötelessége a közérdek szolgálata. Loboghassák azon zászlót, melynek felirata • * Pápa város .t iíággá^r. éa jólléte fölemelte a gyermeket. Az asszony dermedt szótlansággal nézte. Hatalmas parancsoló szó zúgott elő a pincze mélyéből. — Megállj, az Isten nevében ! Egy bamakámzsás alak lépett elő, szép ősz szakálla a mellét verte. — Boldogságos Szűz ! Föltámadtak a barátok —- fohászkodott évek óta talán elő ször az asszony s térdre hullva vetette sűrűn a keresztet. A betyár is kiejtette remóletében kezéből a kést. A barát ünnepélyesen feddőleg folytatta : —- Ne szenn}ezd be lelked az ártatlan vérrel, gondolj túlvilági üdvösségedre ! A betyár félve, de mégis némi daccal kérdezte: Hát csakugyan van túlvilág s onnan jön most egyenesen, szent atyám '? — Igen fiam, hogy megmentsem lelkedet a kárhozattól — felelt egy kis habozás után a szerzetes. Most már minden izében reszketett az óriás, vad férfi. — De én öltem, raboltam veté ellen. — Minden bűnre van bocsánat, ha azt megbánjuk. A szelid, meggyőző hang meg a babonás félelem átalakították a betyár lelkét. Fölrohant a toronyba társaihoz, al viil már alig tudták erősíteni a hasadozó ajtót. — Le a fegyverrel emberek, testünk már ugy is veszendő, mentsük meg a lelkünket. míiga a nagy Isten küldött utána — kiáltozta. A betyárok tanácstalanul néztek össze. A vezér azrán elmondta, hogy a monostor kriktájában fáitámadt egy kegyes aarát, aki odalent várja őket a bűnbánattal. A babonás lelkek mind megremegtek. Csak a banda régi kapitánya, aki fönnörködött a torony tetején, gúnyolódott : — Nézzétek meg előbb, hogy a csuha alatt nincs-e lóláb . . . Tovább nem folytathatta. Lába alatt egy korhadt té gla megmozdult s ő vele együtt a mélységbe zuhant. Most már az embereknek sem kellett több biztató szó. Hanyathomlok rohantak a pincébe, ahol a szerzetes buzgón imádkozott. Kérte az Isten bocsánatát, hogy túlvilági szellemként szerepelt, holott csak jámbor keleti kalugyer, aki esteledve, Szent Endréről jövet a romok között paláit menedéket. Mély álmából fölébredve tanuja volt, hogy a dühös férfi fejét akarta venni gyermeknek, Megszólalt s fölhasználta a babonás szellemhitet, hogy a fiatal életet megmenthesse. Mikor a betört ajtón az ostromlók a pinczébe rohantak, majd gyökeret vert a lábuk az ámulattól. Ott térdepelt a betyárcsapat alázatosan, meghajtott fejjel az áldástosztó szerzetes előtt. Kezük még akkor is imára volt kulcsolva mikor a hadnagy rárakatta a vasat. HEGEDŰS SÁNDOR 1847-1906. Nagy halottja van az országnak és ezzel szoros kapcsolatban a dunántuli ev. ref. egyházkerületnek. Hegedűs Sándor, a dunántuli ev. ref. egyházkerület főgondnoka, a volt kereskedelmi miniszter örök álomra hunyta le szemeit. Róla igazán el lehet mondani, hogy munkás életet élt. Attól kezdve, hogy mint újságíró mintegy ezer vezércikket irt a „Hon"-ba, a munka volt éltető eleme, a munka szárnyain emelkedett. A közgazdaság irodalom után közgazdasági tevékenység terén buzeólkodott. Tisza Kálmán kormányzása alatt a szabadelvüpártnak évtizedeken át ő volt a pénzügyi előadója s mint Tisza szűkebb, bizalmas környezetéhez tartozó politikus, mint Jókai rokona s barátja nagy befolyással bírt, A Bánffyt megbuktató obstrukeió ulán Széli Kálmán minisztériumában mint az ellenzékkel való békekötés egyik jelentős tényezője, a kereskedelmi miniszteri tárcát kapta. A nemzeti pártnak a szabadéivüpár-ba való beolvadásáig tartott minisztersége. Leköszönése után visszatért pénzintézetemez, amelyek közgazdasági tudását s összeköttetéseit igazgatói állásokkal honorálták. A szabadelvüpártnak az 1905-íki januárisi választásoknál szenvedett nagy bukásakor ő is elvesztette képviselői mandátumát. amelyet három évtizeden bírt. Abrudbányát, majd pedig szülővárosát, Kolozsvárt képviselte. Kolozsvári első megválasztása 1885-ben országos szenzációt képezett. Ekkor hóditolta el a szabadelvüpárt a sxélsőbaloldaltól a nagy városokat, ekkor bukott meg Kolozsvárott Ugrón - Gábor és Bartha Miklós. Mandátuma elvesztésével nem szűnt meg politikai tevékenysége, mert mint a református egyház egyik főgondnoka a főrendiházba jutott s mint főrendiházi delegátus, habár most mar, az uj korszakban, nem is mint előadó, a delegáció tanácskozásaiban komoly részt vett. Egyházának hű fia. s a református egyház közéletében jelentékeny szerepet játszott. A protestáns irodalmi társaságnak elnöke, a dunántuli egyházkerületnek főgondnoka, Tisza Kálmán utóda. Mint ujságirának érdemét képezi a hírlapírók nyugdíjintézetének megalapítása körül való nagy buzgólkodása. Az intézetnek állandóan igazgatósági tagja s legutóbb alelnöke volt. Kevesen emlékeznek már arra, hogy Hegedűs Sándor politikai pályája a sajtófogházban elhalt Böszörményi László sírjánál kezdődött. Mint ifjúsági vezér ő tartotta a sirbeszédet. E beszéd után lett újságíróvá s ezzel kezdődött meg közeleti szereplése. Politikussá lett, oly politikussá, aki tanult, aki tudott. Aki tudott, de mégis mindig tanult. Élete pályájának részletes adatai a következők : Hegedűs Sándor, 1847 április 22-én Kolozsváron született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári ref. kollégiumban végezte : 1865-ben Budapestre jött s az egyetemen jogi tanulmányokat végzett, letéve az államvizsgákat és a bírói elméleti vizsgát. Egyúttal nevelősködött Csengery Antalnál, aki a Budapesti Szemlénél is alkalmazta. 1868-ban a aHon" szerkesztőségébe