Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-09 / 49. szám

resztezésével a nagy és gazdag SzentGál község alá mehetne, Pápa városa bakonyi forgalmának emelésére. Ezekben voltam bátor a velem közölt végzésre válaszomat megadni a vasút építése terén szerzett tapasztalatom és tanulmányaim alapján, minthogy az országban már több vasutat kiépítettem, és annak határozott kijelentésével, hogy részemről kezdetlegesen is az volt álláspontom, hogy egy Pápa—Somló—Ukk, esetleg Sümeg irányú vasutat mind tervezni, mind kiépíteni csakis Pápa városa érdekének megfelelően szabad, mert saját kárát idézné elő Pápa városa, ha érdekei felismerése és lekötése nélkül csak egy fillért áldozna egy Somló—Devecser— Ukk esetleg Sümeg irányú vasútra, csak azért, mert bármely vasút engedélyese segélyt kér. Egyúttal mivel azt láttam. Pápa váróra tisztelt végzéséből, hogy a Pápa— Devecser—Ukk irányú vasút előmunkálati engedélyese és az én Pápa— Somlóvásárhely- Ukk, esetleg Sümeg irányú vasuttervem segélyezése ügye együttesen tárgyaltatott., részemről kijelenteni kívánom, hogy nekem személyi versengésre kelni nincs célom, csakis a vasút tárgyi létesítése, helyes irányban, vagyis ha tervem Pápa városa érdekeivel megegyezőnek találtatik. Ugyanazért vasuttervem traszirozását és akkora kívántam halasztani, ha előbb Pápa városa a leghelyesebb irányra nézve megállapodásra jut." Eddig Fábián Lajos engedmé nyes beadványa. A vasút másik engedményese Rechnitz Béla még nem nyilatkozott az ad hoc bizottság határozatára, de mint értesülünk már legközelebb beadandó válaszában határozottan megmarad régi útirányánál és érvekkel igazolni kívánja, hogy I Pápa város fontos érdekeit tekintve Somlóvásárhely kikapcsolásával csomópontul csakis Devecser állomást í tartja fontosnak. Tudtunkkal az 0. M. K. E. pápai fiókja is foglalkozott ezen vasútvonal fontosságával és csomópontul | Devecsert fogja ajánlani és ez érdemben előterjesztést tesz a képviselőtestületnek. Nagyon helyeseljük az állandó választmány ad-hac bizottságának azon határozatát, hogy kibővíti ma i gát néhány kereskedővel és iparossal, kik első sorban hivatva vannak megállapítani, hogy mely útirány bir j fontossággal Pápa város iparának és kereskedelmének fellendülésére. Városi közgyűlés. — 1906. dec. 3. Pápa város képviselőtestülete hétfőn közgyűlést tartott, amelyen a tárgysorozat összes pontjai, kivéve a gyámi kölcsönök kamatláb leszállítása kérdésében, az áll. választmány javaslatai lettek elfogadva. A gvámi kölcsönök kamatlába leszállítása kérdésében hosszas vitára adott okot és végül a pénzügyi bizottság javaslata ellenére a kamatláb 57_,%-ról 5°/,,-ra leszállítani határozt.atott, mely határozatot, tekintve, hogy az árváknak érdekeit sértik, számos képviselő megfellebbezi. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Besenbach Károly, Billitz Ferenc, Barúlh Károly, Nagy István és Gaál Gyula képviselőket kéri fel, A mult ülés jkve felolvastván és miután az észrevétel ne I K il tudomásul vétetett, áttértek a tárgysorozat tárgyalására, 1. Az úgynevezett cédulalúz vételárának hovaforditása tárgyában a városi tanács javaslatot tesz. Minthogy a cédulaház a város törzsvagyonát képezte, ennél fogva aunak eladási ára 11220 korona szintén törzsvagyont képez, melynek takarékpénztárba leendő gyümölcsöző elhelyezését határozza a közgyűlés azzal, hogy ennek kamata a községi kiadások fedezetére fordítandók. 2. Gaál János pápai lakos részére eladott ingatlan vételárának hovaforditása érdemében a v. tanács javaslatot terjeszt elő. A képviselőtestület az eladott ingatlan 590 korona vételára, mint törzsvagyon a takarékpénztárba gyömölcsöztetőleg való elhelyezését javasolja. 3. Városi tanács javaslata a megszüntetett kir. törvényszék visszaállítása érdemében. A képviselőtestület a törvényszék viszszaállitása érdemében elkészített memorandumot lelkesedéssel tudomásul veszi azzal, | hogy ezt egy küldöttség nyújtsa át az igazságügyi ministermek. küldöttség tagjaiul Mészáros Károly polgármester és Lampert Lajos li. polgármester vezetése alatt a következő képviselőket ajánlja felkérni : gróf Esterházy Pál, Sült József, Jákói Géza, Galamb József, Krausz József N., Barthalos István. dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, Hajnóczky Béla, Bermüller Alajos, Steinberger Lipót, Bijlitz Ferenc, Bottka Jenő, Néhmann ! Gábor, Ács Ferenc és Kovács Sándort, kik; nek utazási költségét a város viselje. Ezen kívül javasolja, hogy a küldöttség kiegészit; heti magát mindazokkal, akik csatlakozni óhajtanak a küldöttséghez önköltségükön. 4. A v. tanács javasolja, hogy az alsóvárosi utcakorcsma, Perepatics Zoltánnak bérbe adassék. A képviselőtestületa városi tanács javaslata értelmében a bérlet átruházását véleményezi. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott. nyünk (az 1884. 1. t. cz.) sokkal szigorúbb és sokkal kellemetlenebb, mint amazoké volt. Hány nagy k .rriére kezdődött, mint kis exisztenczia, nem volt egyebe, mint egy szemre való arcz, jó nyúlánk alak, egy késhegyni attikai só, —• vagy néha csak annyi, amennyi a villa hegyére jut — és jó szimat, amelyikkel kitudta, hogy mikor van itt a „kellő pillanat". A többi az asszonyok dolga, Egy-egy karriere az udvar hölgyeinek a belső ügye volt. Hosszú tanácskozások, nagy haditervek, néha bőséges agyafúrtsággal kitűzött csalárdságok vitték előre azt, akinek sorsát a szivükön viselték. Igy fejlődött aztán oda a dolog, hogy a hatalmasok czéljaik elérésére — felhasználták a hölgyeket. A gyönyörért mindent lehetvén kapni, — be lehetett hát ezt is a politika fegyvertárába sorozni, —- s ez fejlesztette ki egyeseknek annyira raffinált művészetét az irányban, hogy képesek voltak egy , légyotton a lehetetlenséget is legyőzni. És versenyre keltek a nők, — ki képes többre ? A politikai ügyekben lobogó szerelmek nagyra nőttek. De bármily szép is a szerelem napja egyszer az is lemegy. Előbb, vagy utóbb, de lemegy. Eljön a perez, araikor a tükör megszólal: — Szépséges barátnőm, eddig őszinte barátod voltara, most sem leszek más. Eddig hűségesen megsugtan : „Szép vagy! Ez a hajviselet jól áll 1 Igy, igy, itt fesd erősebbre a szemöldöködet, az kiemeli jobban szemeid báját! . . . ! Eddig meghallgattál, hallgas meg most is. Ránezot látok már szemeid sarkában és arczod beesik, — a festék nem segit már. Szemeid sem fényesek, mint voltak s hajadban már annyi az Ősz szál, hogy nem tudod elrejteni. Hagyd el ezt a világot, amelyben éltél. Learattad annak mingen illatos virágát s most már kondul az estharang, ez azt jelenti, hogy búcsúzz : Végrendelkezz ! Testáld barátodatt egy ifjabb, egy szerencsésebb delnőnek és tedd ezt mosolyogva, arra gondolva, hogy majd neki is fog szólni az az estharang. Bon nuit ma chére, bon nuit! Igen, eljött a perez, a legszomorúbb : szakítani kellett az egyedül üdvözítő szerelemmel. S ennek a félelme ösztökélte őket, hogy éljenek — sietve. Ilyen az élet árja, uraely ott hombölyög a szerelt mittas Brantorae körül. Ahova néz, — szerelmet lát. Érzi annak kábító varázsát, látja a láthatatlan fonalakat, amelyek behálózzák az udvart és egész Parist, nem hazudja le senki, hogy e fonalak végén két ember van, egy delnő, meg egy arszlán, és mindenki a szivén tartja kezét s kár is volna levenni onnan, oly gyakran kell odanyúlnia; minden harmadik mondat szerelmi vallomás, ami elhangzik körülöte és mindenkinek a zsebében két kulcs van, az egyik a saját lakását nyitja, a másik egy másét. Ezt mind, mind látja a mi szerencsétlen Pierreünk, de nem tud ahhoz jutni, hogy az ár elkapja és magával sodorja odáig, addig a pillanatig, amikor egy hölgy bucsu-kézszoritásával kulcsot csempész az ő kezébe. rLlképzelhetjük-t* dühét, amelylyel saját sorsa helyett, a szerelmet, a gonosz női s az erőszakos férfinemet átkozá? Igen kínos volt a helyzete, amikor visszapillantott életfolyására s abban nem látta a vigasztalás nagy emóczióját sehol sem. Szinte látjuk, mint fenyegeti meg öklével kortársait, mikor arra az ötletre jut, hogy bosszút áll rajtuk. — Ha ti nem adtatok nekem a pillanatnyi gyönyörből, én adok nektek az örök kellemetlenségből ! Leült és irt emlékezéseket, a hires asszonyokról, a könnyelmű asszonyokról, a hozzá kegyetlen asszonyokról I Ez volt Brantome sorsa. És igaza volt: a szerelem, amely rövid ideig tartó, az elmúlt nolna nesztelenül, ki szólt vlna ma arról? Egygyel több, vagy kevesebb? Brantome-e a neve a hősnek, avagy más? Czifrább-e, mint a többi, vagy esakolyan ? Olyan kértlések, amiket ma senki sem kutatna. De az a bosszú, amelylyel szép és erénytelen kortársait sujtá, az addig fenn fog maradni, mig ember lesz a földön, akinek a gerinczcsigolyái négy csontból lesznek s akinek ereiben vér fog csergedezni, amíg azt az „ember"-t az a soha el nem következendő világ ura, a „gép" — a moilucae, a szegény, de becsületes puhányok osztályába nem fogja sorozni. Ettől pedig Seigneur de Brantome — örök időkre meg van mentve.