Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-02 / 48. szám

nyesülniök. Vagyis a jó adóreformnak olyannak kell lennie, hogy az ország közgazdasági viszonyainak fejlődését előmozdítsa, továbbá, hogy a kisembereket az egész vonalon védelemben részesítse, az aránytalan ságokat az adózásból kiküszöbölje, de azért az állam szükségleteinek kielégítésére valő pénzeszközöket mégis képes legyen előteremteni. Mostani adórendszerünk a földadóból, házadóból, a négyféle keresetiadóból a kamatadóból, a vadászatiés fegyveradóbból és a hadmenteségi díjból áll. Ezen adónemek közül a fokozatosság csakis az állandó illetményeket terhelő IV. osztályú keresetiadónál, a létminimum adómentessége pedig csak a tőkekamatadónál érvényesül, amennyiben a 650 koro nán aluli jövedelem az adózás alól kivan véve. Igaz, hogy Szapári Gyula gróf a napszámosok keresetét is adómentesitette, de azért az összes többi adónemeknél a progresszió és a létminimum elvei abszolúte nem érvényesülnek ! — A nagy vagyonú és nagy keresetű állampolgárok a mostani rendszer szerint ugyanoly kulcs szerint fizetik adójukat, mint a kis vagyonú és kis keresetű szegény emberek, holott ez az utóbbiakra sokkal nagyobb sulylyal nehezedik. Ezt a kiáltó igazságtalanságot csakis a fokozatosság elvének általános aíkalmazásávalálehet adórendszerünkből kiküszöbölni. Világos tehát, hogy a fokozatosság és a létminimum adómentessége azok az alapelvek, melyeknek az adóreformnál az egész vonalon érvényesülnie kellene, Az adóteher csak akkor fog igazságosabban megoszlani, ha a gazdag ember aránylag is több adót fizet majd, mint a szegény ember, ha a fokozatossága a földadónál, házadónál, kereseti adókuál stb. egyránt keresztül fng vitetni. Egy bölcs kormánynak és törvényhozásnak ezen követelmény elől akkor sem szabad elzárkóznia, ha ezen ujitás ellen a társadalom jómódú osztályai némileg berzenkednének is. Az intéző köröknek jól meg kell fontolniok, hogy az adók leszállítása, ilietve arányos megosztása számtalan kis existencziát menthet meg a különben biztos bukástól, elpusztulástói és egy jó adórendszer nagyban hozzájárulhat a kivándorlás csökkentéséhez, amely évek során át a munkáskezek százezreivel teszi szegényebbé ezt az országot. Az uj kormány és rendszer az agrárpolitika jegyében indult meg. Egyes kormányférfiak, legutóbb maga Wekerle miniszterelnök is, a gazdasági és szocziálpolitikai intézkedéseket jelölték meg az uj óra és kor mányzat eminens feladatiul. Elvárja s elvárhatja tehát méltán az ország a kormánytól és a törvényhozástól, I hogy nagy körültekintéssel fogja a régóta igért és várt adóreformot megalkotni, még pedig a Wekerle | által megjelölt legrövidebb idő alatt. Reméljük, hogy az uj adórendszer nem parciális, részleges reform, va: gyis ismét egy toldozás foldozás, hanem egy konczepczióju nagyszabású mű leszen, amelyben az összes jelzett szempontok érvényesülni fognak s amely körül a társadalom különböző osztályainak jogos érdekei figyelembe fognak vétetni. Javaslatok a holnapi közgyűlésre. — Állandó választmányi ülés. — Városunk képviselőtestületének állandó választmánya mult szombaton délután Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott melyen a holnapi közgyűlés anyagát készítette elő. Az állandó választmány a tárgysorozat pontjára a következő javaslatokkal járul a képviselőtestület elé : 1. Az úgynevezett cédulaház vétel; I árának hovaforditása tárgyában a városi ; tanács javaslatot tesz. Minthogy a cédulaház a város törzsvagyonát képezte, ennélfogva annak eladási ára 11220 korona szintén törzsvagyont képez, melynek takarékpénztárba leendő gyümölcsöző elhelyezését javasolja az áll. választmány, azzal, hogy ennek kamata a községi kiadások fedezetére fordítandók. 2. Gaál János pápai lakos részére eladott ingatlan vételárának hovaforditása érdemében a v. tanács javaslatot terjeszt eh). Az áll. választmány a tanács javaslatára az eladott ingatlan 590 korona vételára, mint törzsvagyon a takarékpénztárba gyömölcsöztetőleg való elhelyezését javasolja, 3. Városi tanács javaslata a megszüntetett kir. törvényszék visszaállítása érdemében. Az állandó választmány a törvényszék visszaállítása érdemében elkészített memorandumot a képviselőtestületnek elfogadásra ajánlja azzal, hogy ezt egy küldöttség nyújtsa át az igazságügyi ministermek, n. küldöttség tagjaiul Mészáros Károly polgármoster és Jjampert Lajos h. polgármester vezetése alatt a következő képviselőket ' ajánlja felkérni: gróf Esterházy Pál, Sült József, Jákói Géza, Galamb József, Krausz József N., Barthalos István, dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, Hajnóczky Béla, Bermüller Alajos, Steinberger Lipót, Billitz Ferenc, Bottka Jenő, Néhmann Gábor, Ács Ferenc és Kovács Sándort, kiknek utazási költséMost már a fiatal emberke is dühbe jött s belevágott az öreg szavába, — Hát ismer a szocializmus hitelt? Ismer ? Az Öreg rábámult s a fejét csóválva hitetlenül kérdezte; — Nem ? — Nem hát. Az öreg meggondolta a dolgot s megint elhúzódott a fiatal embertől. — Az már baj. Mert az aranyműves- j ség olyan hogy a nagy cég hitelez a grófoknak, a kis cég a gyengébb fizetőknek. Aztán miből él majd az aranyműves? Teszem íel: én most egy kis bajban vagyok. De micsoda bajban. Hát hagyja ne is beszéljen. Nem kell nekem a maga fecsegése. Megvan az embernek a maga gondja. — Hogy miből él ? Hát a munka az értékmérő, a maga munkája, meg a szakértelme, maga érti az aranyat, meg a köveket. — Hát aztán ? — Aszerint veszik hasznát s a társadalom. — Jó, jó: nem tudja hogy itthon van-e Galgóczy, a képviselő ? A fiatal ember türelmetlenül legyintett : — Eh! Arra nem lehet számítani. Egyáltalában, aki belekóstolt, a hatalomba, aki belekóstolt a hatalomba, az nem hagyja ott többé a húsosfazekat. Vagy mit gondol, hogy számíthatunk mi már a francia szocialistákra? Kell nekünk kormányképes szocializmus ? Kell nekünk kormány ? — Hát valamiféle. — Semiféle. Nem értem magát, Licht bácsi. Maga egészen hozzátapad ehhez a piszok osztálytársadalomhoz. Aranyműves? Hát mi az, hogy aranyműves ? Világpolgárnak kell lenni. A szocializmusban bízzék maga, nem az aranymüvességben. Az uj társadalom gondoskodik a maga polgárairól. Abban nem lesz aféle elkeseredés, hogy igy nem fizetnek, meg ugy nem fizetnek. A kisiparosnak, meg a kiskereskedőnek nincs más utja a boldogulásra, mintha csatlakozik. Az öreg szorongva bámult az utcára, de hirtelen visszafordult ; •— Csatlakozom. Írja be, hogy Licht Mór csatlakozik. A tih égesse föl a mai társadalmat. Az ember kockáztat s hitelez, aztán reszket a pénzéért. Kell a nyavajának. A maguké vagyok, ha nem kell majd hitelezni s az ember mégis megélhet. Csakhogy erre hozzon egy kis irást a vezérektől. Anélkül rendes ember semmit se tehet Egy sor irást. — Minek? — Jó az. — De Licht bácsi, hiszen ez elmét. Gyakorlatilag még nincsen kipróbálva. Az öreg ember figyelme most már nagyon is megoszlott az utca és a beszélgetés között. Percről-percre izgatottabb lett. Lázba jött arra a gondolatra, hogy holnap talán majd be akarják csákni és senkije sincs, aki törődjék vele. Hát legalább hirtelenébe ezt a máskülömben nem igen megbízható fiatal embert, m.g áz előtte egé»zen homályos, ismeretlen szocialista szervezetet akárta biztosítani magának. Hogy valami barátja legyen legalább. Mohón kapott hát a fiatal ember keze után. — Azt se bánom, csak irja be. Licht Mór csatlakozik, irja be. Egyszerre azonban tátva maradt a szája, olyan nagyon elbámult. A hordár állott előtte s a kezében egy csomó pénz. Az öreg ember hebegett s annyira meg volt lepve, hogy hirtelenében örülni se tudott. — Fi . . . fizetett? — Nem ő, — mondta a hordár. — Egy ur volt nála s ő meg panaszolt neki, hogy folyton zaklatják ezzel a számlával, hát az ur fizetett, s azt mondta, hogy hordjam el magam. Kétszázhetven forint. Annyi ? Az aranyműves leolvasta maga elé a pénzt, egy gyanús bankjegyet körülményesen megvizsgált s aztán lassan eltette a tárcájába az egészet. Mikor a hordárt kifizette, a másik asztalon kopogtatott a pincér után s éppen csak biccentett a kis fiatal ember felé, amint elmenni készült. Az utána szólt: — Hát ahogy mondta, Licht bácsi, beirom. Az öreg visszafordult. — Hova öcsém ? — A pártba. Az aranyműves nevetett. — Ezt már öcsém, ne tegye. Jóravaló polgárember nem való oda. — De hiszen maga mondta az imént, Licht bácsi. Az Öreg legyintett. — Sok minden bolondot Összebeszél az ember, hogyha bajban van.