Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-11-25 / 47. szám

tóság panasza, kétségbeesett hangok emelkednek a nyomorúságról. A legszomorúbb bennük, hogy nem túlzások, hanem a kétszerkettő négy erejével ható igazságok. Van falusi tanító, aki kimutatja, hogy ha a havi fizetéséből a gyermekei iskoláztatására szükséges összeget a városi kosztadó asszonyhoz beküldi a fizetésből az otthonmaradt családnak egy egész hónapra csak nyolcz koronája marad a megélhetésre. Mily szép dolog lehet, ily körülmények között szeretettel olvasgatni a köponti bölcsek paedagogiai elmélkedéseit ! Nincsen ezen a dolgon mit tréfálni. De agyonhallgatni való sincsen rajta egy árva garas ára sem. Igaz ugyan, hogy sokan élnek az államból és még többen akarnak belőle megélni, de talán legtöbb joguk van az államtól való segedelem, várásra a tanítóknak, akik még is csak minden néven nevezendő kultura alapvetői s akik nem parádét óhajtanak, hanem egyedül csak tisztességes kenyeret. Hát mindössze ebből támadt az a nagy háborúság, amelynek nyomán létező és nem létöző harangok félreverésével foglalkozik a jobb ügyhöz méltó igyekezet, A tanítóságnak a szervezetté való tömörülésre teljes joguk van, s mikor ezt megteszik, nem törik be vele senkinek sem a fejét. Anyagi helyzetük tűrhetetlen Anyagi helyzetén javítani akarni minden élő embernek joga van s ha ezt a fönnálló allapotok keretei iránt való korrekt figyelemmel teszi meg, akkor ugyan miért a nagy lárma azért az omlettért'? Tanfelügyelői jelentés. — Veszprémvármegye népoktatási állapota. — Megjelentem e hó folyamán 3 helyen ugy mint Devecserben, és Veszprémben ia teljesítettem látogatásokat nevezetesen Devecserben a rkath. és izr. Pápán az állami tanító-képző a rkath leányiskolában és ovodában s a Netzer féle ovodában, Szentgálon a rkath. ev. ref. és izr. iskolában azonkívül megtartottam Pápán az államitanitó képző intézet tanév eleji igazgatótanácsi ülését jelen voltam Veszprémben a rk. és a vármegyei általános tanító-egyesületek küzgyülésén. A tanulókat mindenütt teljes számban : találtam a pápai állami tanító-képző tanáj esi ülésen bemutattam az uj igazgató urat és folyó ügyeket intézkedtünk ; kitűnő színvonalon levőnek találtam a veszprémi rkath. tanítók őszi gyűlését, mely a nagyon okosj eszű Gubicza Lajos veszprémi rkath. tanító ! kitűnő vézetése alatt mindnyájunknak kik azon megjelentek, közmegelégedésével folyt le, jeles tanítás gyakorlati előadásokai tartották ez alkalommal Köcsky József veszprémi tanító egy olvasmány és Kovács Miklós berhidai tanító egy szám betanításról nagyon szépen folytak a tanítási gyakorlatok megbeszélései, melyek tárgyilagossága példány szerű volt az egész gyűlés a tagok feszült figyelme, jóleső nyugodsága és végig való kitartó együtt maradása mellett folyt le. A vármegyei általános tanítóegyesület gyűlésének kimagasló tárgya Dr. Cseresnyés József főorvos iskolai egészségügy czimü elméleti előadása volt, mely általános köztetszéssel találkozott mozgalmas discussió tárgya volt az ország szerte ismeretes fizetési rendszer themája és a tiszt újítás. A mindenkor peldányszerüleg működő somlyóvidéki ág. h. ev. tanító-egyesület f. é. október 4-én tartotta ősszi közgyűlését Kis Lajos ág. ev. lelkész körültekintő és szakavatott elnöklete alatt Nagy Alásonyban ez a tanító-egyesület, mely tudtommal a legrégibb tanító egyesület Veszprémvármegye területén s minden munkásságában az önérzés önsegítés s önművelődés jellegét hordja ez alkalommal és híréhez méltó programmal dolgozott fel, tárgyalván a helyesírásra fektetett nyelvtanítást, az egyházi dallamgyüjteményt, a tanító hivatását tekintettel az isteni mester példájára a tanítónak az egyházi és iskolai élet körében megilletto jogai továbbá a László és Zsedényi kis alapítványok s államásegélyek adományozását, végre azt is, hogy az egyesület jövő évi október 7-ig tartandja kimutattásának kótszázados emlékünnepét. Iskolába szorító eljárás indíttatott meg Bakony-Szent-László, Kerekteleki, Borzavár Esztergái, Marczaltő, Jákó, Suur és Csatka községekben. A tanulók befogadására nem elegendő belsőségü iskolák fentartói közül az iskolák bővítésére felszólítást nyertek : az ajkarendeki, bándi, bérhidai. csóti, dobronyi, devecseri. kisjentei, kolontári, lókuti, márkói, magyarpolanyi, merőszentgyörgyi, olaszfalu pápai, peremartoni, siófoki, urkuti, vanyolai, varsányi, rkath. iskolák és az ösküi ág. ev. iskola, A vármegye 4 áll. el. iskolájának tanéveleji benépesedési kimutatását felterjesztettem e szerint jár a négy állami elemi iskolába 476 tanuló. Hasonlóképen jár a vármegye 10 polgári fiu és leány iskolájába 1090 tanuló, közülök csak 200 fiu, a többi 890 leány. A Néplap megküldését 99 ismétlő gazdasági tanfolyami iskola számára kértem a földmivelésügyi mk. minisztériumtól 1907* évre. Ingyenes tankönyvekben részesültek az almádi és ihászi áll, el., továbbá a gyertyánkuti, pénzeskuti, iharkuti és kerékteleki községi iskolák szegény tanulói. Foglalkoztam a folyó tanévi ovó és iskolakötelesek Összesítésével nem különben az iskolába járók statisztikájával. Uj iskolák nyíltak Dákán a rk. és Nemes-Szalókon az izr. hitközségnél, nemkülönben uj osztályok a fokszabadi és szűcsi valamit értett s a legmesésebb ortografiával ezt irta körülbelül németül: Szeretnék beszélni magával. Nem itt, A posta pamut újra leszállott az én levelemmel, amelyen ez állott: — Fél 5 Thiergarten 4 statua. Megértették. Örvendezve intettek igent s a következő pillanatban eltűntek. Sok idejük nem volt, mert háromnegyed négyre járt s a Thiergarten gyalog erős husz percznyire volt a pensiótól. Én is nagygyorsan rendbe szedtem magamat. Egy csöppet bántott a dolog, hogy éppen ilyen szomorú napon kell megismerkednünk. De nem gondolkoztam sokáig, inkább azon törtem a fejemet, mit fogunk beszélgetni. Azt körülbelül tudtam, kicsodák a kicsi angol lányok. Az első emeleti pensió ugyan más tulajdona volt, mint a másodemeleté, de a mi asszonyunk mindig jól volt informálva mindenről, ami a házban történik. A két kicsi angol lány akkor már harmadik hónapja lakott az alsó pensióban, unokanővérek voltak s németül tanulni jöttek Berlinbe. Jómódú, talán gazdag angol kereskedő gyermeke volt mindakettö s szabadon, félelem nélkül járkáltak mindig együt a nagy német metropolisban. A ruháimra egy gyengéd pillantást vetettem (ki tudja, látom e még valaha őket viszont),* lehető elegánsan rohantam le a lépcsőkön s vágtatva iramodtam neki a Tliirgartennek. A kicsi lányok már ott sétáltak a szobrok között. — Persze — gondoltom keserűen — ők a közúti vasúton "jöttek. Mintha száz év óta ismerősök lettünk volna ugy üdvözöltük egymást. Vidáman minden elfogódottság nélkül Barátságos nyiltszivüséggel ráztuk meg az egymás kezét, azután mosolyogva néztünk egymásra. — Nagyon örülök, hogy szerencsém van — mondtam magyarul, mert végre is mindegy volt. A leányok Összenevettek s valószínűleg hasonlót mondtak angolul. Abból viszont én nem értettem egy szót sem. Roppant meg voltunk azonban elégedve s nekem kimondhatatlanul tetszett a kis barna, aki meghajtotta egy csöppet a fejét s magára mutatva igy szólt : — Elly 1 A szőke is bemutatkozott : — Nelly. — Bandi — mondtam én is udvariasan s a legmegdöbbentőbb nyugalommal kezdtem magyarul beszélni Nelly egy ideig hallgatta, azután ravasz okossággal nézett reám s a következő pillanatban a zsebéből kihúzott egy könyvet. Angol-német szótár volt. — Heureka! —kiáltottam fel diadalmasan s megkezdődött a néma társalgás Ők az angol részt forgatták, én a németet s lassankint káprázatos gyorsaságot fejtettünk ki ebben a mesterségben. Már hazafelé indultak, amikor Elly igen komolylyá vált. A szótár gyorsan forgott a kezében s igy állítottam össze a szó mozaikat ! — Postás, nem. Otthon pénz van. Ad kölcsön, mig jön pénz. Kétség van esik. Nem csaló van. Becsületes leány. Baj. Meg voltam semmisülve. A leányoknak sem jött meg a pénzük s szegénykék végső kétségbeesésükben hozzám fordultak, segítsem ki őket szörnyű zavarukból. Visszafordítani alig mertem a szótárt, de mit tehettem mást ? Busán, kétségbeesetten indultunk meg hazafelé. Langyos tavaszi idő volt s egy utczasarkon intettem a leányoknak, álljanak meg s várjanak reám. Én magam eltűntem az egyik kapu alatt. Amikor visszajöttem, nem volt rajtam felöltő. A leányok kérdően néztek reám. Elővettem a szótárt s ezt mutattam. — Meleg ! Nem kell. Jönni, ezukrászda. A leányok mosolyogtak s mi megindulunk a ezukrászdába. — Ha már úgyis kizárnak mind a hármunkat, legalább együnk ezukorsüteményt. -— Pedig engem okvetlenül kidobnak —• betűztem ki nekik a szótárból. — Minket is — válaszoltak vissza. Hja! Szegény embernek szegény a szerencséje is.