Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-11-11 / 45. szám

lyek — a másiknak meg nem adatván — azt a végveszélybe kergetik. l)e egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a fogyasztási szövetkezetekben olcsóbb portékát, élelmiszert lehet kapni, mint a kereskedésben. Ennek okát a laikus is könnyen felfoghatja, A fogyasztási szövetkezetek vezetőségében nincsen egyáltalán, legkevésbbé pedig szakértelemmel biró kereskedő. A nagykereskedő, a gyáros, kitől az árut beszerzik, jól tudja ezt és saját előnyére felhasználja, nem csak az ár megszabásánál, hanem az eladott áiu minőség tekintetében is. Annyit tehát a fogyasztási szövetkezet üzleti költségek révén megtakarít, a helytelen vezetésnél is mét elveszíti. Következménye, hogy egy-két kávét vagy cukrot a sokat magasztalt fogyasztási szövetkezetnél se lehet olcsóbban kapni, mint az ócsárolt falusi zsidónál. A különbség legfeljebb az, hogy a kis boltos nyakrafőre hitelez, mig a fogyasztási szövetkezet csak nagy ritkán, akkor is csak a hónap végéig ad hitelt. Ha tehát a fogyasztás a szövetkezetek utján nem lesz olcsóbb, mi értelme van támogatásuknak ? Csak az, hogy számtalan kis existenczia tönkretétessék ? Nem kívánja-e jól felfogott érdekünk, hogy kereskedelmünket oly színvonalra emeljük, melyen megfelelhet ama feladatának, hogy az ország jövedelmi forrásait jelentékenyen szaporítsa ? S nem-e kívánatos, hogy az ország általános érdekét magasabb álláspontról nézzük, s megmentsük az államnak azokat az adózó polgárokat, kik ernyedetlen szorgalommal dolgoznak, ho^y megkereshessék szűkös, mindennapi kenyerüket ? Nem hisszük, nem hihetjük, hogy meghallgatás nélkül fognak maradni az amúgy is gondokkal túlterhelt kiskereskedők jogos panaszai, sőt bízunk abban, hogy létfeltételeiket ok nélkül nem fogják tőlük megvonni. Színészet Pápán. Szalkay Lajos színtársulata csütörtökön fejezte be működését városunkban Színi, évadunk alatt mi többször hangoztattuk, hogy ugy a színigazgató mint a közönség egymással szemben i megtette a kötelességét, s ezt most a ! színi évad befejeztével teljesen igazoltnak látjuk azzal, hogy a színigazgató igen szép anyagi eredménnyel zárta le az évadot, közönségünk pedig kellemes estéket töltött a színházban. Mi a színtársulattól nem bucsuzunk el mivel a jövö színi évadban újra körünkbe fognak érkezni. Ezzel a tudattal távoztak el körünkből s mi csak újból azzal vigasztaljuk magunkat, hogy: A viszontlátásra! Heti referádánkat végezzük a következőkben : Szombaton premierkénk volt „Vig öz végy" operette előadással. Bájos zenéjii operette és minden egyes énekszáma fülbemászó melódia. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség a legnagyobb élvezettel kiserte az egész előadást és egész estén át elismerésének tüntető tapsokban adott kifejezést. Fényes estéje volt Tábori Fridának ki a címszerepben ugy játék mint énekmiivészetét csillogtatta. Megjelenése alkalmával egy remek virágállványtt nyújtottak át neki tisztelői és egész estén át töntető ovációkban részesült. Partnerje Gyárfás volt kitől a gróf szerepében többet vártunk Helyel-közeli felületes volt és egyes énekszámaival nem tudott hatást kelteni. Dénes Ella (Valenciene) kedves volt és koloraturájában gyönyörődtetett bennünket. Kitűnő alakítást nyújtott Szalkay a nagykövet szerepében. Szántó kellemes tenorhaugját ügyetlen játévával rontotta. Kisebb szerepekben Bátori Szigeti Magas és Vajda a legjobbat produkálták Kár hogy kicsi színpadunk a darabot méltó kiállításban nem lehetett bemutatni, jóllehet egyes helyeken a díszletek megválasztása nagyon is hiányos volt és ezt a rendezés rovására tudjuk be. Vasarnap délután „Gyöngyélet" bohózat lett felfrisitve. A nagyszámú közönség igen jól mulatott a bohókás jeleneteken és siirü tapsokkal halmozták el e szereplőket, melyekből főleg Tábori Fridának és Szigeti Andornak bőven kijutott. A „Jóska" kupiét több izben kellett megujrázniok. Este reprizként „Vig öívegy" operette előadásban volt alkalmunk újra gyönyörködni. Az est fénypontja újra Tábori Frida közönségünk kedvence volt, ki ez estén elemében volt és a közönség nem győzte őt tapsokkal elhalmozni és azzal viszonozta az elismerést, hogy minden egyes dalát megújrázta. A többi szereplők a régi jók voltak. Hétfőn 9 Asszony regiment" operette került előadásra telt ház előtt. Ezen darab csak akkor érvényesül és képes hatást gyakorolni he méltó kiállítás keretében mozog. Szegényes kiállítás mellett — mint a hogy nálunk lett előadva — teljesen hatástalan. Az uniformisok, kivéve a Tábori Fridáét nagyon is silányok voltak és teljesen lerontotta a hatást. Tábori igen fess volt és kedves játékával méltán kiérdemelte a sürü tapsokat, melylyekkel őt illették. A szegény kiállítású darab ellensúlyozását Szalkay és Szigeti jóizii humora némileg kárpótolta. Dénes Ella a szinlapon jelezve volt, de távollétével tüntetett. Kedden egy régi elcsépelt és hatásnél kuli életkép „A vigécek" került előadásra Hogy a nézőkör mégis megtelt az annak, a körülménynek tudandó be, hogy az előadás Fekete Irén és Szigeti Bandi jutalom"P" csak éjfél után vetődött haza, megerősítvén a káplánok véleményt, hogy nagy korhely ez a renges chori. Azalatt a szép kis Bajnay Kornéliát már messzire elvitte a vasút. Vidáman tekintgetett ki a kupé ablakán a fiatal leány s minduntalan felszökött ülőhelyéből. Olyan volt, mint egy fürge kis madár, aki most szabadult a kalitkájából. Kitört belőle az öröm. hogy már ezután nem kell visszamenni a zárdába, már otthon marad, nagy leány lesz, hosszú ruhát kap. Aztán egyszerre váratlanul sirvafakadt. Anyja agódva ölelte magához ; — Mi bajod van, Nellikém ? De a leány nem felelt, csak sírt, sírt. — No, édesem, aranyosom, — czirógatta az anyja —• mondd meg, mi a bajod? — Semmi, — rebegte a leány — semmi semmi. Ilyen korukban a leányok néha oly szeszélyesek, mint az áprilisi időjárás. Maguk sem tudják, hogy miért sirnnk, miért kaczagnak ; csak ugy rájuk jön egyszerre. Mire haza értek, már megint a jókedvű nevető, szökdécselő leányka lett, az ő özvegy édesanyjának egyetlen gyönyörűsége. Néhány nep igy csupa örömben telt el, akkor egyszerre minden ok nélkül megint rájött a sirás Kornéliára. Az anyja babusgatta, dédelgette az elkényesztetett kis aranyost, de az csak annál jobban sirt. Végre egyszer este, olyan szép nyári este volt, mikor a szivek fölolvadnak, oda borult az anyja kebelére s megvallotta, hogy szerelmes. —• Ugyan kibe ? —- kérdezte az anyja a, siró babának haját simogatva, Súgva lehelte el vallomását a fiatal leány : a zenetanitóba, aki őket a zárdában tanította. — Jézusom ! — rémült el az előkelő uri asszony. Az ő leánya ? ilyen alárendelt állású emberbe ? De minthogy megszokta már, hogy az aranyosnak piczi kora óta minden kívánságát teljesiti, hát végre vagy két heti szörnyüközés és fejcsóválás után ebbe is belenyugodott. — No ne sírj hát, angyalkám. Nem bánom, ha olyan nagyon szereted, hát legyen a tied. S szép, nyájas, barátságos levelet irt Gyurcsik Ambrus urnák. (Istenem, micsoda név 1) Meghívta a zenetanár urat, látogassa meg őket, nagyon fognak örülni neki. Gyurcsik mAbrus a levelet csak tíz nappal később kapta, mert nem volt otthon, elment kissé vakácziózni a felvidékre. Mikor azonban hazajött és megkapta a levelet, rögtön fölült a vasútra, magával vivén garderobejának legdíszesebb darabjait.' A boldog ember ünnepélyes hangulatában volt, mert hiszen világos, hogy miért hívják. — No Ambrus, — mondta magában, — ez aztán a szerencse. Ilyen gyönyörű leány s olyan szép jószág. Másfél ezer hold. Már beleképzelte magát az uri módba. Négylovas kocsin fog járni. Télen Budapestre mennek. Minden hangversenyben ott lesznek. Nagy ebédeket fognak adni, ahol ott lesznek a legkiválóbb zeneművészek. sokon. ugy hogy mikor megérkezett, már kicsapott .arczán a hőség. Bajnayné, aki nem ismerte eddig, nagy megütközéssel nezte, amint bejön a verandára, hol nagy uri társaság ült akkor, egy vörösképü vörösorru, hórihorgas ember, térden alul érő hosszú, poros, fekete kabátban s zavartan, ügyetlenül hajlong és bemutatja magát, hogy ő Gyurcsik Ambrus karnagy. Egy pár fiatal ur gúnyosan méregeti a furcsa jövevényt. Kornélia fülig pirul s bosszankodva fordítja félre fejét. A gavallér, aki éppen mellette ül s erősen udvarol neki, mosolyogva kérdezi tőle : — Mit keres itt ez az ember ? — Nem tudom, — felelt a leány, boszszusan harapva össze ajkait. Senki sem tudja. Igazán Gyurcsik Ambrus maga sem tudja, mit keres ő itt ? Azért mert meghívták, nem kellett volna min járt komolyan veim a meghívást. Hiszen más tanítványához is meghívták már. Talán itt sem akartak egaebet, csak hogy egykét hétig zongoraleczkéket adjon a kisszonynak. Csak ő volt a szamár, hogy mást képzelt. Es következő nap vissza is utazhat, mert Kornélia kisasszon}' kijelenti, hogy most nem ér rá zongoraleczkéket venni. — Nem is tudom, mama, hogy miért hívtad meg, •— mondta az anyjának. Bajnayné mosolyogva czirogatta a leányát : —• Most már igazán én sem tudom.