Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-10-28 / 43. szám

folyt le. „János vitéz" előadása, mely alkalommal a címszerepet Tábori Frida az ő megszokott művészetével játszotta. Méltó partnerei voltak Dénes Ella, ki remek koloraturájával ismét brillírozott és Szigeti Bandi ki közvetlen, benső játékával őszinte sikert aratott. Bcleznay Margit és Bátori Béla szereplését ezúttal nem tehetjük bírálat tárgyává, mivel mindkettő erös indispositíóval küzdött. Kedden „Az ördög czimborája" cimü, az amerikai szabadságharcz idejében játszódó dráma volt műsorra kitűzve. A szinház mint rendesen egészen megtelt előkelő közönséggel, jóllehet a darab csekély lélektani tartalma nem érdemelte meg azon érdeklődést, melyet közönségünk előzőleg az előadás iránt tanúsított. A darab sikere érdekében Déri, Magas, Bátori, Poor Lily de különösen Szigeti Bandi minden lehetőt elkövettek. Utóbbi egy ügyefogyott szerepében kabinetalakitást nyújtott. Ismételten tapasztaltuk, hogy Szigetiig a jellenszerepeknek egyik leghivatottabb interpretálója. Csak azt sajnáljuk, hogy a közönség, mely psychologilag tudvalevően inkább a komikum felé hajlik. Szigetiben mindig a komikust látja. Épen ezért a gyakori indokolatlan derültség zavarólag hatott az igazi műértő közönségre különösen oly néma jelenéseknél, midőn Szigetin rendkívül komoly igyekezettel tisztán külső alakításával megértetni akarván, hogy ügyefogyottal nem pedig pojácával van dolguk. A közönség dacára a gárda nemes igyekezetének, sok tekintetben kiábrándulva távozott mivel épen az utolsó felvonás egyes, iit nem emiitett szereplői az egész előadást úgyszólván elejtették. Ezen névtelen hősöket elég kellemes hangjuk miatt esetleg szívesen halgatjuk meg énekes szerepekben és epen ezért Szalkay igazgatónak csak jóakaratulag tanácsolhatjuk, hogy kellemes hanganyaggal de annál kevesebb szinpadi rutinnal rendelkező tagjait az epizód szerepektől kímélje es azokat arra rátermett erőknek kezébe adja. Szerdán délután ifjúsági előadás volt, mely alkalomal „A sárga csikó" került szinre. A szereplők közül kiváltak Déri Béla ki Márton gazdát reális hűséggel alakította ugyszinte Gyárfás Ödön ki Laci szerepében beigazolta, hogy nemcsak az operettben, hanem a népszínműben egyéniségének megfelelő szerepben teljesen otthon érzi magát. Déri Gizi ügyes volt Erzsi szerepében. Bátori teljesen elejtette a pusztabiró szerepét. Az ifjúság a tapsokkal nem fukarkodott. Este Tábori Frida jutalom játékául „Lötty ezredesei" nagy közönséget vonzott a színházba. Tábori Frida elemében volt és teljes mértékben ragyogtatta ének és játékmüvészetét. A közönség egész estén át tapsviharral honorálta minden egyes jelenetét felvonások végén számtalanszor hivta a lámpák elé. Jóízű humorral játszta Bátori és Szigeti a két ezredes szerepét. A Raja szerepében Magas Béla kritikán aluli volt, de nem az ő hibája, hisz ez a szerep oly messze áll tőle, mint Makótol Jeruzsálem. Csodálatos hogy a társulatnál van Gyárfás Ödön és Vajda Ödön kik erre a szerepkörre hivatva lettek volna és mégis ezt a szerepet Magas Béllára egy társalgási színészre osztották ki. Igen hercig volt Fekete Irén mint szobaczicus. Déri a színigazgató szerepében kifogástalan volt. A kar és zenekar ellen nem lehetett kifogásunk. Csütörtökön Offenbach halhatatlan zeneműve a „Hoffmann meséi" adatott elő, meglehetős szép ház előtt. Az est fénypontja Dénes Ella volt, ki nagy igyekezettel és zenei tudással oldotta meg roppant nehéz feladatát. Minden egyes felvonás után elemeutáris erővel tört ki a zajos tetszésnyilvánítás, melyből még Gyárfás és Szántó vették ki részüket. Tombor karmesternek az előadás zenekári részénél kifejtett fáradozását mindenesetre kellően respektáljuk, csupán azt sajnáljuk, hogy fáradozása megfelelően fegyelmezett zenei erő és karszemélyzet hiányában teljesen meddőnek bizonyult. De hiszen Oífenbach zenéje olyvn varázsszerü, hogy azt még a „poklok kapui" sem döntik meg. Pénteken „Ipam uram" ment másodszor kitűnő előadásban. Tábori Frida elemében volt és a menyecske szerepében nagy sikert ért el. A többi szereplők a régi jók voltak. Szombaton az örökké vonzó szép zenéjü „Bőregér" operette ment, melyről legközelebb referálunk. KARCZOLA-T £b mult JzLé"tzc?őlAzt hittem, hogy „hogy", pedig „dehogy". Nagy események lefolyása volt várható a hét folyamán az úgynevezett főhadiszálláson és végeredménykép azt kell konstatálnom, hogy még azt sem mondhatom, hogy ott vagyunk ahol a mádi zsidó. Ami eddig történt, az is visszafejlődött. Szóval megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom. Tudja Isten mi történt, de megtörtént. A vérkéringés megszűnt és mintha fegyverszünetet kötöttek volna a kapcsalkodzó felek. Valóban el lehet mondani erre az üzletre, hogy „Ká Geschaft, ká Gescháft, aber gor ká Gescháft". Interjuvoltam jobbrabalra ez érdemben, hogy tulajdonkép mi az oka ennek az üzleti pangásnak és arra a tudatra jöttem, hogy a jelenlegi pangást a „színházi trükkök" idézték elő, jobban mondva provokálták. Színházi trükk ! Szép hangzású szó és oly változatos, mint az áprilisi időjárás. Ezekből a trükkökből kijutott bőven a hét folyamán. Most tndora csak igazán felfogni, hogy mi az a „trükkEddig a trükköt csak művészi értelemben tudtam mérlegelni, de amióta a főhadiszálláson történt eseményeket figyelemmel kisérem, arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy nem kell okvetlenül művésznek lenni aki „trükköt" csinál. Furcsa az eset! Nincs üzlet de annál több a „trükk". A főhadiszálláson ma már minden ténykedést trükknek neveznek. Ha valaki szemez, az trükk, ha erősen indulni akar, az is trükk, ha kapcsalkódzni akar az pláne trükk, szóval minden trükk. Ezek a trükkök uralják jelenleg a helyzetet és jóllehet ezek nagy befolyással vannak a bonyodalmak rendes lefolyására, ami legfeljebb csak huza-vonát jelentene és végeredményében nem veszélyeztetné „az üzlet érdekét", de sajnos ezen trükköknek van egy kinövése, mely sok kellemetlenséget okoz és ez az úgynevezett „áll-trükk". Ha trükk, hát legyen trükk, de az „áll trükk" ez már veszélyes egy ügy. Az ember soha sem tudja, hogy hol lyukad ki. Erre igazán el lehet mondani, hogy ha valaki azt hiszi, hogy tényleg hogy és végeredménykép arra a meggyőződésre kell jutni, hogy dehogy. Ez katonai nyelven azt jelenti, hogy „Front und Flügel Veránderug" szinész nyelven pedig azt jelenti, hogy „plem-plem". Ezek az ál-trükkök bénítják meg jelenleg a főhadiszállás benfennteseinek működését és veszélyeztetik a kapcsalkodzások rendes menetét. Soha sem biztos az ember, hogy egy jó trükk hátterében nem nem jelentkezik az ál-trükk. Szerelem, kapcsalkodzás, megnyilatkozás, felhívás keringőre és sok minden más ami a helyzetet kedvezővé van hivatva tenni az ál-trükkök miatt nem bir érvényesülni. Az ál-trükk nem komoly ügy és hogy a gyermeket saját nevén szólítsuk azt jelenti, hogy „ugratás". Az „ugratás" minden vállfajai érvényesülnek az ál-trükkök leadásánál és ennek tudandó is be, hogy a főhadiszálláson bár volna elég lebonyolítandó üzlet, de az ugratás miatt az egész vonalon egyelőre pangás állott be. Egyelőre mondom, mert ugy a trükk, valamint az ál-trükk, nemkülönben az ugratás engedélyezett torma a bohém- társaságokban és igy nincs kizárva, sőt az előmunkálati engedélyek után nagy a remény, hogy a helyzet a szokásos módon ki fog alakulni. Ebben a reményben várhatók is a fejlemények. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városánál a közjövedelmek szaporítása csak fogalom. Az hirlik, hogy Pápa városa karavánszerüleg halad. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk Pápa város részére törvényszéki rovatot nyitott. Az hirlik, hogy a polgármester jelenleg két slágert tart a kezében. Az hirlik, hogy a tegnapi városi közgyűlésen azt hangoztatták, hogy a városi ügyész jövedelem csökkenést élvez. Az hirlik, hogy a rendőrség az éjjeli őrjáratot csak példának okáért tartja. Az hirlik, hogy Pápán a törvényszék visszaállítására elmondhatjuk, hogy „ügyünk jól áll". Az hirlik, hogy Sportegyletben elveszett a szüreti mulatság. Az hirlik, hogy Szalkay színigazgató a színházat a közönséggel fütti. (Teheti ! Szedő.) Az hirlik, hogy a színtársulat primadonnájának jutalomjátékán a virágesőböl csak az eső volt meg. Az hirlik, hogy a színtársulat titkárának szobájában egy „ibolya" hervad. Az hirlik, hogy a szintársulat női karának egyik hallgatag tagja „ magas "ra néz. Az hirlik, hogy a szintársulat komikusa a pusztabiró szerepében nem volt eléggé „bátori"-as. Az hirlik, hogy a szintársulat koloratur primadonnája kijelentette, hogy csak a leendő férjének enged. Az hirlik, hogy a szintársulat egyik segédénekesnöje erősen „trükköl". Az hirlik, hogy a szintársulat egyes tagjai be vannak ugratva. Az hirlik, hogy a szintársulat „katonája" nem hal meg, de meg sem adja magát. Az hirlik, hogy a színtársulatnál a kulissza titkokat partiturázzák. Az hirlik, hogy a szintársulat drámai szendéje itt hagyta a társulatot mint Szt. Pál az oláhokat. Az hirlik, hogy a szintársulat szerelmes színésze „fekete" színben látja a jövőt. Az hirlik, hogy a szintársulat férfi tagjai „rámsli"-ban szenvednek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének a színtársulatnál alig van megbízatása.