Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-10-21 / 42. szám
Nem akarunk ezúttal erre felelni. De igenis akkor ne jajgassanak, ne sopánkodjanak, ne csodálkozzanak ha lényegtelen kellékké degredálja őket az álprófétákból alakult ferde közvélemény. Az intelligencia, a szellemi erők tömörülése igenis fe'ette kivánatos. Mert a dolog ugy áll, hogy bármi üdvös mozgalmat vetünk fel, vagy más akárki, az intelligencia vajmi keveset érdeklődik iránta. Ezért pang nálunk minden. A mit egy-két egyén előkészít, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Tudjuk igen jól, hogy ezen kijelentésünk so kaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. „Szólj igazat betörik a fejed" közmondás csak az állhatatlanokra szól. Az állhatatós küzdelem előbb utóbb megleli jutalmát. Nekünk kötelességünk ezt tenni. A mi ferde viszonyaink között mi sem természeteszetesebb, hogy az az orgánum, a melynek a „Mit den Wöllfen muss man Heulen" nem kenyere, következetes működése közben egy bizonyos ellenáramlattal találkozik, de ez azért nem fog visszariasztani attól, hogy hiven tükrözik vissza mindazt a mi városunk közügyeit és társadalmát jellemzik. Igenis meleg érdeklődést kiváuunk közügyeink iránt. Dobjuk félre az indolenciát, mert városunk érdekében különösen ezúttal fontos dolgok várnak elintézésre. Ezen felszólalásunkat, aktuállisá tette a legutóbb megtartott részleges tisztújító közgyűlés. Ha választásról van szó akkor mozgositva lesz az egész képviselőtestület mig ellenben, ha bármely fontos közügy van napirenden ugy háromszor kell közgyűlést hirdetni mig ily fontos ügyben a közgyűlés határozatképes lesz. Megszívlelésül irjuk e sorokat ; és azokhoz az intéző férfiakhoz in; tézzük kik a város jóllétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Hogy ezt bebizonyítsák, minden nap nyilik erre alkalmunk. Ezt kérjük, de egyszersmind követeljük is ! Részleges tisztújító közgyűlés. — 1906. október 15. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn délután részleges tisztújító közgyűlésre lett egybehiva, hogy a városnál üresedésben levő orvosi, kiadói és gazdai állást választás ut; ján betöltse. A választások iránt roppant nagy érdeklődés mutatkozott és a képviselők oly nagy számban jelentek meg mely érdeklődés eddig városunkban nem volt tapasztalható. A megjelent képviselők száma ? 54 volt. Az orvosi állásra dr. Weltner Sándor, a kiadói állásra Molnár Kálmán, a gazdai állásra Szöllösy Miklós lett megválasztva. A tisztújító közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Koller Sándor alispán amidőn a megjelent képviselőket üdvözli, mindenekelőtt megállapítja, hogy a mai napra kitűzött részleges tisztújító közgyűlés szabályszerű módon lett egybehiva, a részleges tiszujitó közgyűlést megnyitja. Egyidejűleg az 1886. XXII. t.-c. 78 §. értelmében felkéri a képviselőtestületet, hogy melléje ezen közgyűlés egész tartamára, a választás szabályszerű lefolyásának ellenőrzésére és betartására 4 bizalmi férfiút kijelelni kegyeskedjék. Minthogy a képviselőtestület e jogával nem élt, elnöklő alispán dr. Antal Géza, Baranyai Zsigmond, Bermüller Alajos és dr. Kende Ádám képviselőket nevezte ki. Elnöklő alispán tudomására hozza a képviselőtestületnek, hogy ezúttal az üresedésben levő v. alorvosi, kiadói és gazdai állás választás utjáni betöltése lévén napirendre kitűzve, a tisztújító közgyűlést megelőzőleg a kijelölő választmányt a képviselőtestület által megválasztott Bermüller Alajos, dr. Koritschoner Lipót, továbbá az általa meghívott Sült József és Saán/ Lajos képviselőkből szabályszerűen megalakította. Ezen kijelölő választmány ülését megtartván, a beérkezett pályázati kérvényeket átvizsgálta, melynek eredményekép jelentheti, hogy a városi orvosi állásra összesen 2 pályázati kérvény érkezett be és dr. Weltner Sándor ós dr. Nyikora József pápai lakos gyakorló orvosok kérvénye. A kijelölő választmány a v. orvosi állásra mindkét DSP likán lelkész árvája. Szüleim alig hagytak rám valamit, tehát dolgoznom kell. Meg akarom tanulni tökéletesen a franczia nyelvet, hogy aztán a hazámban nevelőnő lehessek. Nagynéném szives volt elkísérni, hogy gondomat viselje, mig idegenben vagyok. Szabad tudnom, — folytatta mosolyogva a leány — most ki vett a pártfogása alá? Félix maga sem tudta, miért, de eltitkolta igazi nevét. — .in Bourg Félix, kezdő bankhivatalnok vagyok. A közel félóráig tartó kocsizás alatt csaknem egészen meg is barátkoztak. A familyhousban már megértették a kis Boris beszédjét, aki mihamar kialkudott egy kétszobás kis lakosztályt s megegyezett az étkezésre nézve is. A búcsúzásnál Félix megkérdezte : — Szabad lesz viszontlátnom, hogy esetleg kalauza legyek a városban s tolmácsa, ha szükség lesz arra ? Az angol leány szokva volt hozzá, hogy ne féljen a férfiaktól, mert hiszen az ő hazájában mindenki tiszteli és megbecsüli a nőket. — Szives jóságával annyira lekötelezett, hogy nem mertem kérni, amit most önmaga felajánl. Ha nem lesz terhére, nagyon hálásak leszünk, ha olykor-olykor meglátogat. Szeretném megkérni, hogy reggelizzék velünk, de egy kis pihenésre van szükségünk, kivált Márta nénémnek. De ebédre nagy örömmel várjuk. Eljön ? — Pontosan itt leszek. — felelt Félix s melegen megszorítva uj barátnéja és az öreg asszony kezét, vegyes érzelmekkel indult hazafelé. Nem ment ki a fejéből a kisleány bájos arcza s folyton annak szép szemeire gondolt, majd azon törte a fejét, —"len hpmnfntVo^^Kinil Hazaérve, már várta a Susanne távirata, melyben arról értesítette, hogy csak tiz nap múlva érkezhet meg. Bánta is ő már ezt! Egy kisleány bűvösen szép árcza lopta be magát az ő frivol, könnyelmű lelkébe s nem tudott másra gondolni, csak arra. * A cabourgi fürdőzésből nem lett semmi. A Doris szép szemei Párishoz kötötték a vicomteot — alias Bourg Felixet. A kis angol leány teljesen elbűvölte a főhadnagyot, aki egészen rabja, árnyéka lett neki. Doris is többet érzett a barátságnál a vicomte iránt, akit folyton kis bankhivatalnoknak tartott. A leány szorgalmasan tanult és a dél utánokat együtt töltötték. Bejárták a metropolis kiránduló helyeit, de nem értek rá a vidék szépségeiben gyönyörködni, mert mindig volt ezer mondanivalójuk. Félix már ismerte a Doris egész életét, de a leány csak nagyon keveset tudott a főhadnag}éról, aki az ismeretség első pillanataiban még nem gondolt másra, csak egy könnyű, kellemes, diadalmas kalandra, amit Bourg Félix bankhivatalnok arat a kis Walley Doris szivén. A leány bizalma, a szemeiből, minden szavából, egész lényéből kiáradó ártatlan tisztaság lassankint átváltoztatta érzelmeit, de nem volt bátorsága bevallani első hazugságát és élt két életet — a maga társasága — és a kis Doris között. Az első élete perverz, szkeptikus és frivol, a másik tiszta levegőjű, békés, nyugodt, igaz boldogságot kináló. * Egy délután Enghienbe mentek ketten. A nagy tó láttára Dorisban feltámadt a vele született sportszenvedélye : Evezzünk egy kicsit ! T?„i; i r egy csónakot bérelt s mig ő a két evezőtt húzta, Doris a kormányt vezette. A tó közepén Félix eleresztette az evezőket s a csónak megállt : — Miss Doris! — Monsieur Félix? — Nagy dolgot akarok magának mondani 1 — Már napok óta várom e fontos dolgot, aminek a lényege az, hogy maga szeret engem, — ugy-e ez az ? — Ez, Doris — de ugy-e maga is szeret egy kicsit engem ? — Nem kicsit — talán jobban, mint maga engem 1 És mikor ezt bevallom, teszem ezt azért, mert becsületes embernek tanultam ismerni, aki igaz, tiszta szivvel, lelkiismerettel beszél a szerelemről egy leánynak és nem hazudik soha semmiről — főként nem érzett érzelmekről. Igazam van ? Félix elszorult szivvel csókolta meg a leány kis fehér kezét, ami ott maradt az övében. Doris szőke feje egész közel hajolt a főhadnagyéhoz. Nagy, égszínkék szemei szelíden, mégis mondhatatlan szeretettel tekintetek reá: — Monsieur Félix, ezt a kezet soha nem érintette férfi — mondja, no mondja, hogy azt most a vőlegényem csókolta meg — no mondja, ugy-e ugy van? — Ugy van, — rebegte Félix. — Lássa, ami az anyagiakat illeti, amint maga mondta, én jobb helyzetben vagyok. De jó az Isten, megsegít minket s ha összeteszszük a mi két nagy szegénységünket, nagy szerelmünket, abból a boldogság óriás gazdagsága fog kikelni. Igy lesz ? — Igy legyen 1 — susogta a férfi. ... Es ott a tó közepén elcserélték gyűrűiket és mind a ketten áhitattal csókolták meg azt a piczi aranykarikát, amit Ao-vmás uiiáról húztak le,
