Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-28 / 4. szám

zedek előtt elhelyezett postahivatal a jelenlegi forgalmi viszonyainknak nem felelhet meg. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy még ezelőtt 10 évvel a posta hivatalnál 4 hivatalnok volt alkalmazva és jeleuleg ugyanazon hivatalban 16 hivatalnoknak kell összeszorulni, továbbá, hogy ezen időtartam alatt városunkban a postaforgalom majdnem tizszerezve lett, oda helyeztetett a telefon hivatal is, azt hisszük eléggé illustráltuk a helyzetet. Valóban csudálkoznunk is kell, hogy maguk a hivatalnokok türelemmel és hallgatagon viselik egészségüket ve szélyeztető és minden tekintetben terhes szolgálatot. Volt alkalmunk meggyőződni, hogy a hivatalnokoknak nemcsak a közönséggel szemben való érintkezése folytonos akadályokba ütközik, de hivatalos teendők elvégzése a helyiségek túlzsúfoltsága miatt majdnem lehetetlen. Ezen a tűrhetetlen állapotokon tehát segíteni kell ! Eddigelé [vártuk türelemmel, hogy a kincstár valamikép csak megegyezésre jut a taka rékpénztárral a felajánlott uj bérhe lyiségre vonatkozólag, de minthogy ezen terv dugába dölt, tehát most már más expedienst kell keresnünk a postahivatal részére. Igenis kell keresnünk és kell is találnunk, mert ebben a helyzetben nem maradhat, mert arra találunk majd ébredni, hogy vá— Hát nem is kérdezed, mi lesz a béred ? — mosolygott az aszony. — Akármi lesz, hűségesen fogok szolgálni érte — felelt a leány. — Még az életemet is kész vagyok odaadni. így állt be Mihók Marcsa szolgálatba Vas Antalnéhoz. Már majd egy hete volt ott, mikor egyszer az asszony igy szólt hozzá : — Ma estére jó vacsorát kell csinálni, Marcsa, mert megjön az uram, Addíg nem tudta, hogy az asszonynak ura is van. Inkább özvegy asszonynak gondolta volna, mert olyan csöndesnek, bánatosnak látszott. Most is, mikor mondta, hogy megjön az ura, nem ugy mondta, mint az az asszony, aki örül az ura hazajövetelének. A leányak ugy rémlett, mintha még sóhajtást is hallott volna. Este megjött az ur. Hetykén kipödört bajuszú, lármás hangú férfi volt s fiatalabnak látszott, mint a felesége. A vacsoránál sokat ivott s erősen itatta azt az embert, akit magával hozott. Az is olyan kupeczfajta volt, mint Vas Antal. A debreczeni vásárról jöttek, ahol Vas Antal marhákat adott el s most Nagybecskerekre készültek együtt. Ott majd venni fognak. Az asszony olyan alázatossággal szolgálta ki az urát, mintha nem is felesége, hanem szolgálója volna, mig Vas Antal uram nyers tréfálózással bosszangatta szegényt. Még meg is csipkedte szemeláttára az uj cselédet. rosi hatóságunk kénytelen lesz közbiztonsági szempontból a hivatal áthelyezését követelni. Nézetünk szerint most már Pápa város hatóságának keli a posthivatal elhelyezésére a szükséges lépéseket megtenni. Tudtunkkal már tett is ajánlatot egy izben a kereskedelmi minister áital uj postaépületre hirdetett pályázatra. Ezen ajánlat szerint a Kossuth Lajos-utca meghosszabitásával nyert bérházak egyikében lett volna elhelyezve a postaépület. Hogy mi történt ezzel a pályázattal, azt nem tudjuk, most azonban nagyon is üdvösnek tartanok, ha a városi tanács erről tudomást szerezve és tekintettel az elmondottokra a postaépület érdekében az illetékes tényezőkkel megbeszélést folytatna. Városi hatóságunknak nagy érdeke kivánja most már, hogy ez érdemben a szükséges intézkedések megtétessenek. A postahivatalnál előfordult tűrhetetlen állapotokat meg kell szüntetni, ezt nyugodtan tűrni nem lehet. Ezen kérdés jelenleg oly fordulatot vett, hogy városunk közügyévé lett és igy városunk hatóságának kell közbevetni magát, miszerint ezen kérdés "lakosságunk érdekeivel összeegyeztethető legyen. Hogy mi kép gondoljuk ezt elérhetőnek, arról legközelebb kifejtjük nézetünknek, most még néhány sza vuk volna városunk polgármesteréhez, kiről meg vagyunk győződve, hogy ha valamely ügyet kezébe vesz amiál rendtthetlenüi kitart. Ebben a kérdésben is kérjük agilitását oly értelemben, amint mi azt már a legközelebbi cikkünkben kifejtendő nézeteinkben célt érni óhajtunk. Városunk közóhajának vélünk eleget tenni, amidőn a postaépület elhelyezésének kérdését napirendre tüzzük. Városi képviselőválasztások, 1906. január 22. Nagy érdeklődés mellett folyt le városunk négy kerületében a városi képviselők választása. Dacára ezen nagy érdeklődésnek a választasi aktusok csendben és zajtalanul értek véget. Az összes kerületekben, kivéve a IV-ik kerületet az úgynevezett hivatalos tiszta került ki az urnából győztesként. A IV-ik kerületben, ahol az utolsó napokban valóságos korteskedés folyt egyes jelöltek érdekében, a hivatalos liszta mellett egész tömege a különféle szavazólapoknak került HÍ urnába és ennek is tudandó be, hogy a szavazatok összeírása éjfélig tartott és az eredmény éjjeli 1 órakor lett kihirdetve. Az egyes kerületekben lefolyt választásokról tudósításunk a következő : I. kerületben. A választási aktus a városháza nagytermében délelőtt 9 órakor vette kezdetét Sült József elnöklete alatt. Bizalmi férfiak voltak : Bottka Jenő, dr. Herzoq Manó, Herraann János és Kohn M. Miksa. A jegyzőkönyvet Szűcs Gyula városi közgyám vezette. A választók nagy része már a délelőtti órákban leszavazott. A délutáni órákban a szavazók már gyéren jelentkeztek. Délután 4 órakor a szavazatok száma 289 volt. A záróra után mintegy fél órai idő— Ejnye, de csinos portékát szereztél — jegyezte meg röhögve. Vacsora után elment a másik kupeecel l ávéháházba kártyázni s késő éjfél után vetődtek haza. Az asszony még ébren várta az urát. — Mit strázsálsz engem ? — támadt rá durván a férfi. — Nem szeretem a lábatlankodást. Másnap elment s az asszony még szomorúbb lett. Estefelé elpanaszolta a cselédjének : — Keserves ez az én sorsom. Csak a a jó Isten tudja, milyen keserves. Az ura nem szereti. Most már világos, hogy csak a pénzeért vette el. De annak is a nyakára hág maholnap. Már erre a házra is pénzt kellett felvenni a takarékból. Isten tudja, mi lesz a vége. Az az emberkét kézzel szórja a pénzt, cigányra, mulatozásra, rossz személyekre vesztegeti. Van egy tucat szeretője mindenfelé szanaszét az országban, amerre jár. — Tudom, hogy csal engem, de mit csináljak ? Nem tehetek semmit. Mihók Marcsa elkeseredve hallgatta a jó asszony panaszkodását. Hát az Isten megengedhet ilyen gonoszságot, hogy az az ember igy bánjék a jólelkű feleségével ? Neki ez az asszony volt a világon a legjobb teremtés. Ez az egyetlen, aki megkönyörült rajta. Hát miért kell ennek annyit szenvedni attól a rossz embertől ? Néhány nap múlva megint hazajött Vas Antal ur s ezúttal több napig otthon maradt. Eleinte nagyon haragos volt, elnyerték Nagybecskereken a pénzét. Kegyetlenül káromkodott s még veréssel is fenyegette az asszonyt. De azután, amikor eladták az asszonynak egy darab kukoricaföldjét s igy ismét pénzhez jutottf újra jókedve kerekedett. — Hogy egy csók, rózsám? — mondta a szolgálójuknak s mindkét karjával átölelte a derekát. A leány eltiszitotta magától. V — Ne légy hát ostoba — szólt a kupec. — Jó dolga van annak, aki az én szeretőm. A kivett egy tízforintos bankót a bugyelárisából. A leány felindulva utasította el. — Hagyjon nekem békét. Nem fél az Istentől ? — Nem én — felelt a dacosan a férfi. — No hát akkor szálljon a pokolba, ahová való, — szólt a leány s fölkapta a baltát, mely éppen a kezeügyébe esett és egy szempillantás alatt kettéhasította az embernek a koponyáját. A vizsgálóbíró sokáig faggatta, hogy miért cselekedte? Mi oka volt a gyilkosságra ? A leány nem tudott egyebet felelni, csak annyit: — Sajnáltam az asszonyomat, azért pusztítottam el ezt a rossz embert. — De hát egyébb oka nem volt rá? — Nem volt, csak sajnáltam azt a jó asszonyt.