Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-07-29 / 30. szám
megtérül, ott van miért áldozni, költekezni. Külföldiek, felismerve azt a nagy tökét, mely parlagon hever sok csodás erejű fürdőinkben, vállalkoztak azok felemelésére. Hogy eredménytelenül, az mindig a Pató Pál ur mondására emlékeztet bennünket. De talán majd lia a baj jobban nyakunkra nő, mégis megmozdulunk, hogy százszoros áldozatot hozzunk! Egyelőre hát visszük gyermekeinket a külföldi nyaralókba, ott jobban bevésődik emlékezetükbe az idegen nyelv, ugy hogy mikor hazajönnek, az iskolának valóságos küzdelmet kell kifejteni, hogy helyrehozza az ifjú nyelvérzetét. Azután a gyermek korán megszereti az idegent és nem átalja elitélni az itthont. Hisz amúgy is olyan divatos a hazai dol dolgok kicsinylése. Öreg hiba, hogy maga az első sorban érdekelt, hivatott magyar közönség bámulatos altruizmussal kultiválja a külföldi fürdöintézményeket, holott ugyanazt, sőt többnyire jobbat, itthon is megkaphatná. Hibásak, majd azt mondtuk : bűnösek ebben a magyar orvosok is, a kik és kivált a nagytekintetü orvos-professzorok szinte rangjuk alul állónak tartják magyar betegüknek valamely hazai fürdő felkérését ajánlani. Hibás a nagyközönség ferde, előítéletes felfogása, mely Karlsbadra esküszik, mig Koritniczát kicsinyli. Gleichenbergbe özönlik, holott nálunk százával akad külörab klimatikus gyógyhely. A wörthi tavat települi körül, pedig a Balatouhoz képest az csak egy apró pocsolya. Ám a közönségnek egy s másban mégis igaza van. Kényelmet, modern gyógyszérelvényeket, jó ellátást keres olcsó áron. Ehhez eredendő joga van s ezt igy együtt alig találja meg akár egy magyar fürdőben is. A baj gyökere tehát mégis a magyar fürdöiigy helytelen kezelésében van. Az orvoslást ott kell kezdeni s energikusan keresztülvinni. Odáig érett már ez a kérdés, hogy a kormány pár ankétet is tartott a magyar fürdők fellendítése czimén. Persze az a bökkenő, hogy midden fürdőtulajdonos hazafisági kérdést szeretne csinálni a maga üzleti váilalatából, igényelvén részére a mindenható államnak tetemes pénzbeli hozzájárulását. Ez igy nem megy és nem is mehet. Megfontolásra méltó, hogy az álam protökcziója közbevetésével megkönnyítse a magánfürdő-vállalatok hiteluyerési képességét. Valamelyes, szigorú ellenőrzéssel kapcsolatos és inkább morális jótállásba is bele lehetne menni egyes, arra alka'mas, igazán értékes objek, tumoknál. Am mindez elenyésző csekélység. I Az önsegély kötelezettsége alól nem menti fel sem a magános vállalkozój kat, sem az autonóm társadalmat. Mig ezek komolyan meg nem mozdulnak, addig hiába ujul fel évről-évre a sajtó obligát jajveszékelése, kasszandrai jövendőlgetése a jobb sorsra érdemes magyar fürdőügy érdekében. Idő, pénz és szakértelem kell hozzá. Az idővel téV ozlóan, a pénzzel I zsugorin bánunk, a szakérteimet pedig, mint tőlünk merőben idegen amerikai fogalmat, ázsiai fölénynyel le szoktuk mosolyogni. Iskolai értesítők, IV. A dunántuli ev. ref. eggházkeriilet pápai főiskolájának értesítője, kiadták : Thury Etele akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgatók. Ez értesítő méltó képét tárja elénk egy nagy és minta főiskolának, melyben a működés fényes sikere elérésében a vezetőség és tanártestület minden egyes tagjának tanúsított tevékeny közreműködése volna különösen kiemelendő. Sajnos, hogy egy vidéki heti lap keretébe még a legfontosabb mozzanatok sem foglalhatók. — Bevezetésül szolgál Kis Ernő „Bocskay István és a bécsi béke" felolvasása, melyet a sziveit, tanár a főiskola 1906. május 20-án tartott emlék ünnepélyen tartott. Kiss Ernő, városunk előnyösen ismer történésze felolvasásával nemcsak alkalomszerű, hanem igen érdekes, határozott tudományos, hazafias szellemben irt értekezést nyújt. Ezt követi Borsos István tanár „Baráth Ferenc emlékezete" czimii beszéde, melyet a szerző az 1906. junius 17-én tartott. Borsos István rokonszenves, melegszívű, mesterkéletlen, igénytelen előadásával igyekszik élénkíteni a képet, melyet a boldogult alakjával magának alkotott és az neki teljes mértékben sikerült is. A theologiai akadémián 59 hallgató hallgatta 5 kiváló akadémiai tanárnak tudományos szakelőadásait a rendes tantárgyakból, special kollégium gyanánt pedig az angol nyelv szerepel. A kollokviumok meglepő szép eredményt mutatnak, de az alap- és lelkész képesítő vizsgálatok eredménye sgintén kielégítő. A theologiai önképzőkör 17 Tendes, 2 vita, 1 versenyszónoklati és 2 diszgyülést tartott, pályatételeket a tagok bárókisasszony. Hamar lekuporodom a bokrok közé, mert már elmenni nem lehetett. Ők nem láttak, de én hallottam minden szavukat. A bárókisasszony nagyon indulatos volt. „Igaz, amit mondanak?" — A fiatal ur lehajtotta a fejét: „Igaz, nincs többé semmim, szegény vagyok." A mosónőnek érzékeny szive volt, megsajnálta szegény fiatal embert: — Hát a bárókisasszony nem sajnálta meg ? — Nem az. Csak annyit mondott neki: „nem akarom többé látni." ^ fiatal ember pedig kétségbeesetten tördelte a kezét: „Mit tegyek?" A leány nem szólt semmit, csak megfordult, hogy kifelé megy. Akkor a fiatal ember elállta az útját: „Ne hagyjon igy el. A maga kedvéért tettem tönkre magamat. De még minden jóra fordulhat. Dolgozni fogok, hivatalt keresek, becsületes megélhetést szerzek, ha hozzám jön feleségül, tisztelni fogom, mint egy királynét, imádni fogom." A bárókisasszony meg arra, gúnyosan kaczagott: „Megőrült talán?" — És a fiatal ember elhallgatott. Nem mert egy szót sem szólni többet, csak a két kezével eltakarta az arcát és ugy sirt. Aztán nem láttuk többé. — Talán a Dunába ölte magát? — vélte a mosónő. A hajdani urasági inas a vállát vonogatta : — Azt nem szokták az urak. Már tudja lelkem, ha pisztolyról volna szó, meglehet, de a Dunába csak a szegény varrólányok ugranak. — Nini, már jönnek, — lármáztak a czipőtüzdelő leányok. A nászsereg jött kifelé a templomból. Hátul a néptömeg közt ismét nagy tolakodás támadt. — No, nem kell ugy lökdösődni, — zsémbelt a mosónő. A hordár is közbeavatkozott s a hajdani urasági inas tekintélyes hangján szólt hátra: — Ne fészkelődjünk, atyafiak. De amint igy rendreutasitólag hátra tekintett, egy sápadt, elzüllött alakot látott, kopott, mocskos ruhában, tüskés álla borotválatlan volt egy hét óta. szeme mélyen beesett, merev, szinte üveges. Az egész ember mint valami ijesztő árnyék állt ott s tekintete a templomból kilépő menyasszonyra tapadt. Valamit szorongatott a kabátja alatt. A hordár ránézett, megismerte és elrémült: — Szent Isten ! a nagyságos ur, csak nem tetszik. Nem merte kimondani, amit gondolt. — Mi ? Mi az ? — szólt a mosónő s hátra fordult. De nem látott ott senkit, csak valami elzüllött csavargó forma embert, aki lehorgasztott fejjel, félénken összehúzott válakkal iparkodik eltűnni a sokaság közt. — Kivel beszélt maga bácsi ? — kérdezte a mosónő álmélkodva az öreg hordártól. A hajdani urasági inas diplomata módon felelt, amint olyan világban jártas ember felelhetett: — Én ? Nem beszéltem én senkivel. Talán csak álmomban beszéltem, ha beszéltem. Igazán neki magának is ugy rémlik, mintha csak álom lett volna. Hiába keresi szemével az elzüllött fiatal embert Isten tudja, hová lett az. Mit igyunk: 9 hogy egészségünket megóvjuk, mert csakit a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Elsősorban az I-sőrendü természetes széusavas nairontartalmu ásványvizet a íorrás-t, mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdőgyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hóíyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, tyhus, cholera megkíméltettek azok, kik közönséges helyett n iroiiai ÁGNES-forrás vizzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatón. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az ÁGNES forrás vizéta legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a fo*rás leírásának ismer- tta] -j- "KoT* T71 V I tető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. Kapható minden fű szerüzletben és vendéglőben. -L^O^L V Ol U kJ<J± V ±/J . Főraktár : O s z -v- a> 1 <3. János fiiszerüzletében Pápán.
