Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-07-01 / 26. szám

é-vfol^ram. ZPárpet, 1906. j-CLl±-u_» 1. 26. száirrL KOZLOMY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 ko-r. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NY1LTTEREK Felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Nem tágítunk! Nem uj téma amiről szólni kívánunk. Több izben foglalkoztunk már a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitásáról. Megvilágitottuk a kérdést minden oldalról, szóval a Kossuth Lajos-utca megnyitása érdekében elkövettünk minden lehetőt és tettük ezt azért mert meg voltunk győződve, hogy ezzel a közérdeket szolgáljuk. Köztudomásu dolog, hogy ezen utca megnyitását a képviselőtestület egy izben már elrendelte, és hogy ezen kérdés újra napirendre kerül az annak tudandó be, hogy Pápa városának ezen határozatát a vármegye törvényhatósági bizottsága megsemmisítette azért, mert állítólag a határozat hozatalánál a községi törvényben meghatározott formák szabályszerüleg nem tartattak be. Néhány hét választ el bennünket attól, hogy ezen kérdésben a képviselőtestület konzekvenségét bebizo«n nyitsa és az utca megnyitását újólag elhatározza. Nem volt szándékunk rekriminációkba bocsájtkozni és ezen utca megnyitásánák fontos és közérdekű voltát újra fejtegetni, de kénytelenek vagyunk azt megtenni azért, mert a „Pápai Hírlap" mult heti számában „Veritas* álnév alatt egy közlemény jelent meg, mely fejtetőre állított fejtegetésekkel igyekszik igazolni, hogy ezen utca megnyitását nem a közérdek követeli, sőt ennek megszavazását abszurdumnak tartja. Sok mondani valónk volna az álnév alatt rejtőző „Veritas" urnák, de szükségtelennek tartjuk azt megtenDÍ, mert aki ezen közleményt elolvassa, az rögtön észreveszi az abból kibúvó „lólábat". Nem is akarunk személyeskedni, jóllehet erre provokál cikkében „Veritas" ur, amennyiben kijelenti, hogy aki ezt megszavazza, az abszurdumot követ el, mivel ez nem közérdek, hanem csak egy néhány háziúr és kereskedő érdeke. Nos igen tisztelt „Veritas" ur Ön igen téved. Ha ön nem „idegen a városban" akkor igen jól tudhatná, hogy ezen utcának megnyitását határozottan a közérdek köveli. Holmi magánérdekeknek nem vagyunk hajlandók áldozatokat hozni, mert tisztán és egyedül csak a magánérdek és a tudatlanság hozhatnak fel tarthatatlan minden percben megcáfolható érveket ezen utcanyitás ellen. Cikkíró óriási összeget említ fel ezen utcamegnyitásra. Valóban nevetséges dolog! Más városok százezreket á'doznak az utcák szabályozására — szégyen volna, ha Pápa város képiselőtestülete egyik előkelő utcájának rendezésere 12000 koronát sajnálna és ezt nem bocsátaná rendelkezésére akkor, amidőn ezzel oly előnyöket biztosit magának, mely városunk haladását és fejlődését van hivatva előmozdítani. Cikkíró magánérdeket emleget, nos mi megfelelünk erre nem a magánérdek, hanem a közérdek szempontjából. TÁRCZA. Egy asszonyért. . . . Régi foliánsok között lapozgatva olvastam ezt a történetet s elmondtam azt ugy, ahogy nekem tudomásomra jutót . . . * A fejedelmi palotának minden ablaka világos volt. Udvari bált adtak. Maga az ifjú uralkodó is — a szokásos cercle után — a tánczolók közé vegyült. Magas, daliás alakja a csillogó egyenruhában majd itt, majd ott tünt föl a könnyű, kígyózó uszályos triletteök között. Ahol megjelent, meghajolt a nőknek nehéz, hajkoronás feje s mindenik szivdobogva leste : vájjon elviszi-e őt is egy fordulóra ? Az uralkodó már rövid időn belül másodszor volt özvegy. Első nejét szerelemből választotta, második házasságát politikai okak követelték. Amióta második nejét, a büszke bajor királyleányát eltemette, most nyíltak meg először palotájának termei hivalgó, vidám társaság befogadására. Ugy látszott, hogy az uralkodó őszintén mulatott. Fátyolozott, vontatott beszéde vidámsága fult, mikor kedvencz testőreinek mondott el kaezagtató történeteket, melyeket egyik szomszédos udvar kalandjairól hires trónörökösétől hallott. A gárdisták — mindmegannyi szép, szálas fiu — olyan jóízűen nevettek a tréfákon, hogy szinte öszszegörnyedtek, mint Chareot doktor hisztérikusai. Csak Tavarovszky kapitány, egy lengyel főnemes, az uralkodó különös kegyeltje, maradt komoly. Tekintete szórakozotan kalandozott a terem mitologikus freskóin, a piafond aranyos csipkézetü virággirlandjain, amelyekhez hasolót sem Chantilly, sem Versailles nem ismertek. Csak olyankor lett melegebb a nézése, ha Schilliiigshoven Erzsébet, az anyakirályné egyik udvarhölgye tánezközben elhaladt mellette. — Mi "»aja van önnek? — kérdezte az uralkodó, könnyedén a vállára ütve, mikor a többieket kegyes kézmozdulattal elbocsátotta. — Szokatlanul hallgatag ma. — Nagy probléma előtt állok, felség — válaszolt a kapitány, s szeme kutatólag méhedt a fejedelem szemébe. —Felséged mindig oly kegyes volt sorsom iránt érdeklődni s most azt kérdem önmagamtól, merjek-e bátorságot venni arra, hogy életem e nagy pillanatában tanácsát kérjem felségednek ? — Szóljon — mondta az uralkodó, s vidám arcza jóságos kifejezést öltött. Beszélgetés közben lassan egy sarokba húzódtak az egyik ajtó mögött, a buffet-terem közelében. —• Nos ? — kérdezte a fejedelem ismét — Oly nehéz az ön gyónása ? — A meghatottság teszi némává aj-» kamat, felség, — felelt a kapitány s zavartan nézett a parkett czifraságaira. — én, én, oly valakit szeretek, ki felséged szorosabb udvartartásának kötelékébe tartozik. — Ki az ? — kérdezte az uralkodó s az arcza halványabb lett egy árnyalattal. — Schillingshoven Erzsébet. Néhány pillanatig farkasszemet néztek egymással, aztán az uralkodó halkan megjegyezte : — Sejtettem. — Felséged ismeri az udvari intrikát, — mondta a másik s le nem vette róla a szemét — mely undok pók módjára szövi hálóját a legártatlanabb körül is, ha az elég szerencsés az uralkodóház tagjainak hajlandóságát bírni. Erzsébetet is nyelvére vette a pletyka, ^zt beszélik. A fejedelem fáradtan intett kezével és meleg, ifjú vére lüktető hullámokban öntötte el az arczát, mikor szólt: Ne vegyünk mást mint a legjobb Wwá c^ávWátt^u ,,^fLama\os" GsoVo\ááte\ és Vá9é\. ^^